Szathmáry Eörs evolúcióbiológust, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóprofesszorát, akadémikust az UNESCO alapkutatási programja irányító tudományos tanácsának tagjává választották. A tudományos tanács az egyetlen ENSZ-testület, amely alapkutatással kapcsolatos kérdésekben ajánlásokkal látja el a világszervezet vezetőit. Szathmáry Eörs úgy gondolja, hogy tagságával a magyar alapkutatásokat is támogatni tudja, ami a világjárvány idején minden eddiginél fontosabb feladat.
A Nemzetközi Alapkutatási Program (IBSP) 2005 óta működik az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetén, az UNESCO-n belül. Az IBSP feladatul vállalta, hogy segíti a felfedező kutatásokat az alapításakor meghatározott négy természettudományos – biológia, kémia, fizika és matematika – területen. A program kiemelt célja, hogy az alapkutatási felfedezések támogatása és elterjesztése révén elősegítse azok alkalmazását, ezzel is hozzájárulva az emberiség életének jobbá tételéhez, illetve környezetünk megóvásához.
A tudományos tanács mindig harminc tudós tagból áll, akik a világ számos országát és megannyi alapkutatási tudományterületet képviselnek. Szathmáry Eörsöt Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának vezetője jelölte a tanácsi tagságra. A mandátum három évre szól, és egy alkalommal meghosszabbítható. Az UNESCO-tól érkezett felkérőlevélben kiemelik, hogy „a COVID-19 példátlan korszakában a tudományos tanács fontosabb, mint valaha, hiszen a világ bizonyítékokon alapuló ismeretekért, és az ezeket felhasználó döntéshozatalért kiált”.
„Kiemelt feladatomnak tartom, hogy minden rendelkezésemre álló eszközzel segítsem az alapkutatásokat. A felfedező kutatásokat védenünk kell és meg kell értetnünk a társadalommal, hogy enélkül a civilizáció komoly veszélybe kerülhet” – nyilatkozta Szathmáry Eörs.
A tudományos tanácsban a világ országainak csak töredéke képviselteti magát, így Szathmáry Eörs szerint a megválasztása egyértelmű elismerés a magyar tudományos közösség számára. Az IBSP tudományos tanácsa a jövő héten tartja legközelebbi ülését, amelyen a magyar kutató bemutatkozó előadást fog tartani arról, hogy szakterülete hogyan szolgálhatja az emberiség javát. Az alapkutatási program egyik legfontosabb feladata, hogy oldja a felfedező és az alkalmazott kutatás között feszülő ellentéteket, hiszen utóbbi nem létezhet az előbbi nélkül.
A kutatóprofesszor szerint – hasonlóan az evolúcióhoz – nem mindig lehet előre látni, hogy egy-egy alapkutatási felfedezés milyen hatást fog elérni az alkalmazott tudomány világában. Az evolúcióban sem lehet sokszor előre megmondani, hogy egy mutáció milyen módon befolyásolja most vagy később az egyed leszármazottjainak túlélését. A világ jelenségeinek minél részletesebb megismerése azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy sikerrel nézhessünk szembe a ma még nem is látható jövőbeli kihívásokkal.
Ma már egyértelmű, hogy a felbukkanó fertőző betegségek gyökerében súlyos ökológiai problémák is találhatók. Az ember felelőtlenül használta a környezetet, nagy részben azért is, mert nem álltak rendelkezésre azok az ökológiai ismeretek, amelyek ennek veszélyeire figyelmeztethették volna, vagy ha igen, akkor inkább nem vettek ezekről tudomást. Az evolúciós kutatások a kórokozók fajok közötti átugrásáról is hasznos előrejelzésekkel szolgálhatnak, de mindehhez egy kiterjedt monitoringrendszer kiépítésére, a releváns alapkutatások támogatására, valamint a rendkívül költséges kezelés helyett inkább a szintén költséges, de jóval gazdaságosabb megelőzésre van szükség.
„Mi, az Ökológiai Kutatóközpont kutatói már évek óta igyekszünk felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy az egészségügyi és a társadalmi problémák elválaszthatatlanok az ökológiai tehertételektől. Ezért előadásomban mindenképpen szót fogok ejteni arról, hogy a COVID-19 korántsem az utolsó járvány, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie. Annak érdekében, hogy a következő kórokozó ne okozhasson ekkora világjárványt, már most el kell kezdeni a megelőzést, amely elképzelhetetlen az ökológiai és evolúciós kutatások nélkül” – hangsúlyozta Szathmáry Eörs.