Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézetének munkatársai Szathmáry Eörs akadémikus, az intézet kutatóprofesszora irányításával a nyelvet megelőző protonyelvi képesség evolúciójának számítógépes szimulációjával megállapították, hogy az előnyelv akár közel kétmillió éve, a nagyvadak tetemeinek csoportos vadászata közben is kialakulhatott. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a világ egyik legrégebbi tudományos kiadványában, a Philosophical Transactions of the Royal Society B folyóiratban jelent meg. A kiadványnak az emberi evolúció nagy átmeneteiről szóló legfrissebb számát részben Szathmáry Eörs szerkesztette.
Mivel az emberré válás folyamata az általánosan elfogadott nézet szerint szorosan összefügg a modern emberi nyelv kialakulásával, a nyelv evolúciója régóta az emberelődök törzsfejlődését vizsgáló tudományos kutatás egyik legfontosabb területe. Egy elmélet szerint már kétmillió évvel ezelőtt, a Homo erectus korában ‒ vagyis több mint másfél millió évvel a Homo sapiens megjelenése előtt ‒ kialakulhatott a tényleges emberi nyelvet megelőző elő- vagy protonyelv, melynek megjelenésére közvetetten az akkori klímaváltozás is hatással lehetett.
Vajon milyen lehetett ez a protonyelv, és miben különbözött a teljes értékű emberi nyelvtől? Valószínűleg volt hangadási összetevője, és gesztusokat is tartalmazott. Ez utóbbiak – így a tárgyakra mutatás vagy azok fizikai megjelenésének utánzása mutogatással – segíthették a hangadással átvitt információ megértését. A vokális jeleket ekkor még nem fűzték egymás után meghatározott szabályok szerint, de ahogyan a pszichológiai kísérletekből tudjuk, néhány szóval is egész jól lehet kommunikálni, elég csak a chatüzenetekre gondolni. A kimondott szavak között bonyolultabb jelentésbeli kapcsolatot teremtő nyelvtan azonban csak a Homo sapiensnél jelenhetett meg, ami a tényleges nyelv kialakulásának tekinthető. A protonyelvet tehát a nyelvtan hiánya különbözteti meg az előbbitől.
„Mintegy kétmillió évvel ezelőtt sokkal szárazabbá vált az éghajlat, ettől a Homo erectusok táplálékforrásai megcsappantak. Mivel a fegyvereik még nem voltak fejlettek, nagyvadra nem tudtak vadászni, így kizárólag az elhullott tetemeket fogyaszthatták el. Vagyis az erectusok részben dögevésre tértek át, e területen azonban versengeniük kellett a veszélyes ragadozókkal, amelyek általában szintén nem tudták elejteni a felnőtt nagyvadakat ‒ elefántokat, orrszarvúkat és vízilovakat ‒, így ugyancsak a dögökre lestek. A mostani munkát egy évtizede együtt kezdtük el az azóta elhunyt híres nyelvésszel, Derek Bickertonnal, akinek elmélete szerint e „konfrontatív dögevés” kényszerítette ki az erectushordák tagjai közötti kommunikációt, amely a hatékonyabb együttműködés révén előnyhöz juttatta őket a ragadozókkal szemben” – fejtette ki Szathmáry Eörs.
Míg a ragadozó állatok nem tudták felbontani a legnagyobb vadak bőrét, így várniuk kellett, hogy az a bomlástól felhasadjon, addig a Homo erectusok már tudhatóan olyan eszközökkel rendelkeztek, amelyekkel fel tudták vágni a tetemek bőrét és izmait. A ragadozók nyilván megpróbálták elorozni tőlük a tetemeket, az erectusok azonban sokan voltak, együttműködtek egymással, és az életüket is védték, így a mérleg nyelve egyre inkább az ő oldalukra billent.
E sikerességben fontos szerepe lehetett a protonyelvnek. Érdekes párhuzam, hogy a méhek kommunikációja is a táplálkozással összefüggésben alakult ki. A Homo erectusnak már igen nagy méretű agya volt a testtömegéhez képest, ami az evolúció során megfelelő alapot biztosított az egyre bonyolultabb gondolkodásbeli képességek, így a protonyelv kialakulásához is.
Az ÖK evolúcióbiológusai számítógéppel szimulálták e feltételezett folyamatot, és eredményeik szerint nincs energetikai akadálya annak, hogy valóban az együttműködésen alapuló dögevés jelentette a protonyelv kialakulásának fő hajtóerejét. „A modellekből azt láttuk, hogy az emberi evolúció során ugrásszerűen és szinte egyszerre jelenhetett meg a konfrontatív dögevés és a protonyelv. Évmilliókkal ezelőtti evolúciós történéseket a szó szoros értelmében bizonyítani természetesen nem tudunk. Ugyanakkor, ha egy átmenetet elég alaposan körüljárunk, és kizárjuk a lehetséges forgatókönyvek nagy részét, akkor egyre nagyobb valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ami marad, az jól írja le a valós történéseket” – magyarázta Szathmáry Eörs.