BTK Művészettörténeti Intézet
2023/II:
Mikó Árpád: Régi magyar bibliofilek nyomában. An Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2023.
A színes és fekete-fehér képekkel gazdagon illusztrált, közel hatszáz oldalas kettős kötet harminc tanulmánya arányosan elosztva mutatja be a magyarországi reneszánsz miniatúrafestészet és könyvkultúra történetének főbb mozzanatait.
Egyik központi témája Mátyás király legendás könyvtára, a Bibliotheca Corvina. Szerepel benne az uralkodói gyűjtemény több jelentős kódexe, betekinthetünk a könyvtár sorsának alakulásába és tudományos kutatásának története is részletesen kibontakozik előttünk. A díszesen kifestett kéziratok, a Mátyás számára készült, dúsan aranyozott bőrkötések művészettörténeti kérdései és a kódexekhez kapcsolódó filológiai problémák egyaránt szerepelnek itt.
A könyv második felében a hazai reneszánsz miniatúrafestészet és könyvkultúra Jagelló-kori és kora újkori történetének fontos művei kaptak helyet. A másik központi téma, amely a Corvina mellett az egész művön „vörös fonálként” fut végig, a díszesen kifestett címereslevelek művészettörténeti problémáinak tárgyalása. A kiindulópont a kódexek és az armálisok festett díszítésének kapcsolata a Mátyás- és a Jagelló-korban, időbeli végpontja pedig az erdélyi fejedelmek uralkodásának korszaka. A művet személy- és helynévmutatók teszik teljessé.
A kettős kötet tipográfiai megformálása méltó a tárgyához, a magyarországi reneszánsz miniatúrafestészetet és könyvkultúrát áttekintő vállalkozáshoz. A szerző közel négy évtizede foglalkozik a reneszánsz művészet kérdéseivel.
Székely Miklós: Schools and museums of modern design in Transylvania around 1900. Institute of Art History, Research Centre for the Humanities, Budapest, 2023.
The time limits of the volume are marked by a fundamentally short historical period, the two decades of the half-century history of the Austro-Hungarian Monarchy, when the economic catch-up of Transylvania and the clarification of the presence of Hungarian culture were intertwined in many cases. The memories of industrial vocational education in Transylvania bear witness to the spread of modern technologies and educational methodology and the thin border between the artisan’s and the designer's activities.
The author's museum and collection experience influenced the research methodology and determined the approach to processing. Through the analysis of artifacts, archival documents, and photographs unknown to international humanities research until now, the Hungarian political, economic, and cultural ideas related to Transylvania in the decades around 1900 are revealed. In addition to artifacts unearthed from the depths of archives and museums, in certain cases, the objects were excavated from decades of oblivion in museum and school attics. Some of the objects published in the volume come to the reader as the results of nearly a decade of exploration and rescue work.
In the architectural and artistic creations of the turn of the previous century, in addition to striving for harmony between the parts and the whole, the balance of function and decoration determined the approach of architects, industrial artists, and creative people in general. This was also the case in the art of the book of the time, the experience of which inspired the author and the graphic design studio while collaborating on the creation of this book. As a result of their joint thinking, the typography, the separation of content units and the visuality of the volume also refer to the perception of the years around 1900. The sporadically preserved objects and documents of the individual institutions rarely overlap, but they complement each other beautifully, thus the individual chapters, when read together, reflect the whole of the Transylvanian museum-school practice of the previous turn of the century.
2023/I:
Gulyás Borbála: The Art of the Calligrapher George Bocskay. Institute of Art History, Research Centre for the Humanities, Budapest, 2023.
The calligrapher George Bocskay, “scribe to the rulers” Ferdinand I and Maximilian II, was an important officer of the royal Hungarian household in Vienna. Bocskay’s oeuvre is unique in the art history of the late Renaissance in Hungary: he was the only court artist of Hungarian origin who ever served at the joint court established in Vienna after the Kingdom of Hungary was incorporated into the Habsburg Monarchy.
Bocskay created calligraphic artwork for each of the sovereigns who came to power during his time in Vienna, for Hungary’s ecclesiastical and secular elites, and for a broad cross section of its nobility.
The calligrapher produced his three manuscripts for the two Habsburg sovereigns in a period marked by the fashion for princely Kunstkammern or cabinets of curiosities, which created significant demand for unique manuscripts and distinctive book-like rarities.
András Edit: Határsértő képzelet. Kortárs művészet és kritikai elmélet Európa keleti felén. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2023.
Ha egészen röviden kellene megfogalmaznom, milyen könyv is András Edité, elsőre ez jut eszembe: szókimondó. Másodjára ezzel egészíteném ki: állást foglaló. Bárhol üsse is fel az ember, mellébeszélést, köntörfalazást, homályos célozgatást sehol nem talál. Érvelő-kifejtő-kritikai hangvételű szöveg vezeti végig az olvasót a rendszerváltást követő, egyszerre euforikus és váratlanul keserű évtizedtől - amikor "egy világ omlott össze", és az új távolról sem a legelőnyösebb arcát mutatta meg - a kétezres évek véget nem érő globális politikai, gazdasági és mentális válságáig - egészen mostani, pandémiától és a közelben zajló háborútól sújtott, nyomasztó életünkig.
Ami történt és történik velünk - és persze elsősorban a művészettel és a művészekkel -, muszáj megértenünk, és ehhez a felismerésekre vezető folyamathoz ma egy művészettörténésznek is hozzá kell tennie a magáét. András Edit műelemzéseihez, vizsgálódásaihoz a kritikai művészettörténet-írás és a kortárs történelmi elmélet módszereit alkalmazza; köteles tisztelettel, de bátran bírál és vitatkozik kollégáival. Ettől termékeny feszültség járja át az összes fejezetet.
Az a kortárs művészet, amely őt legjobban érdekli, régóta foglalkoztatja, alapvetően konceptuális karakterű, társadalmilag érzékeny, aktivista vonásoktól sem mentes, felszabadítja a képzeletet, és mindenekelőtt: bevállalós. Ez már egy harmadik jelző; és nyugodtan hozzátehetem az első kettőhöz, mert ilyen lett ez a könyv is. Ritka pillanat a hazai művészettörténet-írásban. Kezeljük értékén, és becsüljük meg.
(Andrási Gábor szerkesztő)
Árvai-Józsa Kitty et al (szerk): Látkép 2021 - Művészettörténeti tanulmányok. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2022.
A Fiatal Művészettörténészek Konferenciája (FMK) elnevezésű sorozat a 2007. évi indulása óta már egy egész művészettörténész generáció számára biztosított lehetőséget a szakmai bemutatkozásra. A 2009-es budapesti állomás újabb fontos mérföldkő volt, hiszen ekkortól vált a kezdeményezés rendszeres, váltott helyszínű tanácskozás-sorozattá. A 2015-ben Kolozsváron rendezett eseményen a szervezők jól érzékelhető generációváltásnak lehettek tanúi: ekkor jelent meg a színen a mostani konferenciák gerincét képező nemzedék, erre utal az akkori konferenciakötet címe (Képváltás) is.
A 2022-es budapesti rendezvény, amelynek előadásaiból válogattuk e kötet tanulmányait, ismét egy jelentős pillanat volt: a másfél évtizeddel korábbi ötletből, egy kolozsvári civil kezdeményezésből tudományos, kutatóintézeti tanácskozás lett. A Fiatal Művészettörténészek VIII. Konferenciája inspiráló és sokszínű esemény volt, amely lehetőséget biztosított a fiatal kutatók számára, hogy bemutathassák munkáikat, és kapcsolatokat építsenek a művészettörténet szakmai közösségével. Az itt olvasható szövegek tematikus rendezése eltér a konferencia szekcióiban meghatározott tárgyköröktől. A kötet új szempontú rendezési elve, a tanulmányok válogatása és csokorba fűzése mégis hűen tükrözi a kutatók érdeklődésének és a feltáratlan témák folyamatosan bővülő körének táguló horizontját.
Farbaky Péter - Farbakyné Deklava Lilla (szerk): A haza építőkövei - Tanulmányok a 19. századi építészet köréből Sisa József tiszteletére. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2022.
Sisa József DSc, egyetemi tanár, professor emeritus, az MTA Művészettörténeti Intézetének volt igazgatója, a magyar művészettörténet-tudomány meghatározó személyisége 2022-ben ünnepelte 70. születésnapját. Tiszteletére a Bölcsészettudományi Kutatóközpont A Haza építőkövei - Tanulmányok a 19. századi építészet köréből Sisa József tiszteletére című kötetet adta ki, negyven hazai és külföldi művészettörténész és építészettörténész szerző bevonásával. A tanulmánykötet szerkesztői, Farbakyné Deklava Lilla és Farbaky Péter a kiadványt titokban készítették, a meglepetés könyvbemutatóra 2022. december 16-án került sor a Művészettörténeti Intézetben. A kötet tanulmányai a 19. századi építészettörténet köréből származnak. Az írások felölelik a téma teljességét: a historizmus elméleti alapjaitól kezdve a korszak neves építészein és építészeti irodáin, a különféle 19. századi épülettípusokon (köz-és lakóépületek, templomok és kastélyok) és megbízóikon, valamint a műemlékvédelem problémáin és a historizmus nemzetközi összefüggésein keresztül a társművészetek, ikonográfia és az ornamentika kérdéséig.
Engraving, Plaster Cast, Photograph. Chapters from the History of Artwork Reproduction (ed: Júlia Papp) Budapest, BTK Művészettörténeti Intézet, 2021.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének kiadásában jelent meg az Engraving, Plaster Cast, Photograph. Chapters from the History of Artwork Reproduction című tanulmánykötet, amelynek szerkesztője Papp Júlia, a BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa. Az angol nyelvű, több mint 100 képpel illusztrált kiadvány a budapesti Evangélikus Országos Múzeumban 2020. augusztus 27-én tartott nemzetközi reprodukciótörténeti workshop előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. A workshop a BTK Művészettörténeti Intézete és az Evangélikus Országos Múzeum együttműködésében létrejött „Pulszky Ferencz ajándoka” Rézmetszet, gipsz, fénykép – fejezetek a műtárgymásolás történetéből című kiállítás (2020. március 26. – augusztus 26.) kísérőeseményeként került megrendezésre. A kiállítás John Brampton Philpot angol fényképész elefántcsont faragványok másolatait ábrázoló fényképsorozatának bemutatása mellett – mely „Pulszky Ferencz ajándoka”-ként 1870-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba – a műtárgymásolás történetének néhány fejezetébe is bepillantást engedett. A konferenciakötet hazai és külföldi szerzők által írt tanulmányainak egyik része a műtárgymásolás történetének egy-egy érdekes, különleges vagy éppen marginális fejezetét mutatja be, míg a másik része európai és hazai másolatgyűjtemények (műtárgyfényképek, gipszmásolatok) sajátosságaival, múltjával és jövőjével ismerteti meg az olvasót.
Hornyik Sándor: A szürnaturalizmus archeológiája. Budapest, BTK Művészettörténeti Intézet, 2021.
A kötet első ízben tárgyalja eszme- és kultúrtörténeti összefüggésben, monografikus igénnyel Csernus Tibor és "követői" szürnaturalistának és mágikus realistának is nevezett alkotói periódusát. Csernus nem volt igazán szürrealista, és stiláris értelemben naturalista sem, hiszen célja valójában egy modern festészeti realizmus kidolgozása volt, ami azonban látványosan belesodorta a különféle művészeti tradíciók és "nyelvek" (realizmus, naturalizmus, szürrealizmus) párhuzamos használatának problematikájába. Hasonló esztétikai és politikai feszültségek formálták a szürnaturalizmus és a mágikus realizmus látásmódját Lakner Lászlónál, Szabó Ákosnál, Gyémánt Lászlónál, Konkoly Gyulánál, Korga Györgynél, Kóka Ferencnél és Maurer Dóránál is. Ha Aby Warburg, Michael Baxandall és Georges Didi-Huberman, avagy a kritikai ikonológia felől értelmezzük ezeket az életműveket, akkor a szürnaturalizmus stiláris jellemzői esztétikai és politikai konfliktusok lenyomataként értelmezhetők. Az eklektikusnak és kaotikusnak tűnő szürnaturalista festészet a kulturális hibriditás (Mihail Bahtyin, Homi Bhabha) égisze alatt leginkább a különféle esztétikák és politikák disszonáns montázsaként érthető meg. A szürnaturalizmus intellektuális és vizuális montázsát az archeológiai érzékenységű ikonológia látásmódján keresztül egy meglehetősen komplex korszak (a sztálinista kulturális forradalomtól a hruscsovi olvadáson át a kádári szocialista szanálásig ívelően) dokumentumaiként mutatom be. A kor vizuális kultúrájának feltárása során ehhez egyrészt Foucault archeológiai módszerét alkalmaztam, másrészt felhasználtam olyan történettudományi, ismeretelméleti és esztétikai fogalmakat is, mint az Eigen-Sinn, a reziliencia, a parrhesia, a diszpozitív és a spektákulum. Összességében a kötet így nemcsak az ötvenes-hatvanas évek magyarországi művészetéről ad minden eddiginél komplexebb képet, de hozzájárul ahhoz is, hogy ez a rendkívül izgalmas korszak szervesebben épüljön be az esztétika és a politika európai és globális történeteibe.