Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutató-főigazgatója is részt vett a Milánói Egyetemmel közös kutatásban, amelyben a klímaváltozás hatásait vizsgálták a madarak költési szokásaira. Az ökológusok közel hétszáz madárfaj költési adatainak elemzése révén kimutatták, hogy a madarak évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdik szaporodási tevékenységüket. E jelenség oka, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre melegebbé válnak a tavaszok. Azonban nem minden madárfaj reagál egyformán, számos tényező befolyásolhatja az egyes fajok alkalmazkodási képességét a klímaváltozáshoz, ami felboríthatja az évmilliók alatt stabilizálódott ökológiai kapcsolatokat. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a rangos Ecological Monographs szakfolyóiratban jelent meg.
A klímaváltozás miatt változik az évszakok időzítése, főképpen tavasszal: egyre korábban érkezik el hozzánk a meleg idő, egyre korábban ébred a természet a téli álmából. Ezt az átalakulást nemcsak az ember tapasztalja, de az élővilág is érzékeli. A növények korábban kezdenek virágozni, és e jelenség az ökoszisztémák táplálkozási hálózatait követve végiggyűrűzik a fajok ökológiai kapcsolatrendszerén. A növényeket fogyasztó állatoknak ugyanis alkalmazkodniuk kell az egyre korábban elérhető táplálékhoz, de a növényevőket követik az őket fogyasztó ragadozók is. Így mindent egybevéve erős kényszer alakul ki a láncolatban, hogy korábban kezdődjön a reprodukciós időszak.
Fotó: Laczi Miklós
Az Ökológiai Kutatóközpont és a Milánói Egyetem kutatóinak most megjelent közös tanulmányából kiderül, hogy e változások egyértelműen átalakítják sok száz világszerte honos madárfaj életét, hiszen ők is kénytelenek előrébb hozni a szaporodásukat. Az ornitológusok szerte a világon megfigyelték, hogy a tápláléknövények korábbi virágzásával párhuzamosan a költöző madarak is előbb érkeznek meg telelőhelyeikről, majd hamarabb párosodnak és költenek.
„Munkatársaimmal összesen 684 madárfajról gyűjtöttünk a költés időzítésére vonatkozó adatokat a szakirodalomból. Több mint 5500 különálló idősort találtunk arról, hogy a madarak az 1811 és 2018 közötti időszakban mikor érkeztek a költőhelyükre, mikor költöttek, és mikor indultak útnak ősszel – ismertette Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a kutatás magyar résztvevője. – Azt vizsgáltuk, hogy a költés korábbi kezdése mennyire általános a fajok között, és milyen különbségeket fedezhetünk fel a fajcsoportok viselkedése között.”
Az adatelemzésből egyértelműen kiderült, hogy a költés előbbre tolódása általános jelenség. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált fajok évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdenek költeni. Azonban nem minden faj reagál egyformán: vannak olyanok, amelyeknek költési viselkedését kevésbé befolyásolja az éghajlat átalakulása, másokéra viszont nagyon erőteljes hatást gyakorol. A fajok megóvása szempontjából elengedhetetlen az ezeket a különbségeket meghatározó tényezők megértése. A kutatók megállapították, hogy a téli időszakot is Európában töltő rezidens madarak pontosabban tudják követni a növényzet – és ezáltal az elérhető táplálék – változásait, így e fajok költése még inkább előrébb tolódott az elmúlt évtizedekben, mint a vonuló fajoké.
Fotó: Laczi Miklós
„A vándorló fajok a telelőterületeiken a nappalok és az éjszakák hosszának változása alapján időzítik a hazaindulásuk időpontját, és ez szabja meg a költési területekre való érkezésük időpontját is. A nálunk telelő madarak ezzel szemben folyamatosan érzékelik a környezeti tényezők, többek között a táplálékeloszlás változásait, ezért finomabban tudják szabályozni a költésük kezdetét – tette hozzá Garamszegi László Zsolt. – Vannak olyan vándormadarak, amelyek egyre korábban indulnak vissza a telelőterületeikről, azonban ez nem tudatos döntés a részükről, hanem szelekciós folyamat. Az evolúció ugyanis azoknak az egyedeknek kedvez, amelyek korábban éreznek késztetést a visszaindulásra, hiszen így sikeresebben szaporodnak.”
A délen telelő madár tehát természetesen nem értesül arról, hogy a mérsékelt övi költőterületén megérkezésekor milyen táplálékbőség várható, aminek alapján dönthetne, hogy érdemes-e korábban indulnia, hogy másokat megelőzve kiaknázhassa a hamarabb kirügyező növények által kínált eleségbőséget. Ehelyett az evolúció itt is az egyedek közötti változatosságot használja ki: vannak olyan madarak, amelyek öröklött késztetéseik miatt kicsit korábban, mások később szoktak elindulni. Ha a költőterületen korábban köszönt be a tavasz, akkor a hamarabb indulók kerülnek előnybe. Így ők várhatóan sikeresebben fognak szaporodni, és a korai indulást kiváltó gének elterjednek a populációban. Így idővel a madarak többsége egyre hamarabb vág neki a hazaútnak.
Mivel a madarak szaporodási sikere, például a fiókák száma és azok túlélése nagyban függ a környezeti tényezőktől – például a táplálékellátottságtól –, és e tényezők a költési időszakon belül változnak, természetes módon hátrányba kerül az, aki a táplálékbőség csúcsáról lemarad. Ez a madár kevesebbet tud enni, rosszabb kondícióban lesz, amikor a tojásairól, illetve a fiókáiról kell gondoskodnia, és maguknak a fiókáknak sem jut annyi élelem. A madarak költésének eltolódása ugyanakkor nem csupán az ő életükben okoz változásokat.
A növényevő vagy generalista (mindenevő) fajok rugalmasabban alkalmazkodnak a táplálékforrások szezonális eloszlásához, így költési idejük kezdetét előrébb tudják hozni. Ez nem is meglepő, hiszen táplálkozási szokásaiknak köszönhetően ők hatékonyan találnak alternatív élelemforrást a szűkösebb kora tavaszi kínálatban is. Így ők nagyobb sikerrel tudják kiaknázni a hamarabb ébredő természet adta lehetőségeket. A specialista és a ragadozó életmódot folytató fajok viszont nem képesek olyan rugalmasan reagálni a természet változásaira. Ha az éghajlati változások miatt kevésbé férnek hozzá a megszokott táplálékukhoz, akkor ők nagyobb veszélybe kerülnek, mint a sokféle eleség közül választani képes generalisták.
Fotó: Laczi Miklós
Annak ellenére, hogy a madarak korai költéskezdése a klímaváltozásra adott általános válasznak tekinthető, ez nem jár együtt azzal, hogy a költési szezont korábban is fejezik be. Vagyis összességében megnyúlik a költési időszak, hiszen az éghajlat megváltozásával a hűvösebb klímájú vidékeken is egyre hosszabb ideig alkalmas számukra az időjárás.
Garamszegi László Zsolt tájékoztatása szerint: „Az ökoszisztémák táplálkozási hálózataiban minden fajnak alkalmazkodnia kell a többi faj és a környezeti tényezők változásaihoz. Az éghajlati átalakulásra először a növények reagálnak, majd ehhez alkalmazkodik az őket fogyasztó rovarközösség, illetve más növényevő állatok. E hatás ezután kaszkádszerűen végighalad a teljes táplálkozási hálózaton. Az előnybe kerülő fajok fogyasztói is előnybe kerülnek, miközben zsákmányaik megfogyatkozhatnak. Végső soron az egész ökoszisztéma működése átalakulhat, csakhogy a fajok eltérő mértékben képesek alkalmazkodni a megváltozott környezeti körülményekhez. Ez pedig zavart okozhat az egész rendszer működésében, így a korábban kialakult kapcsolatok ellehetetlenülhetnek, és új kapcsolatok alakulhatnak ki.”