A világ két legkisebb szárazföldi csigafaját fedezte fel és írta le az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézetének munkatársa, Páll-Gergely Barna által vezetett nemzetközi kutatócsoport. Az Angustopila psammion és az Angustopila coprologos fajok jelenleg a világ legkisebb szárazföldi puhatestű állatai. A felfedezést bemutató tanulmány a rangos Contributions to Zoology nevű szaklapban jelent meg.

Az eddig ismert legkisebb szárazföldi puhatestű egy 2015-ben leírt borneói csigafaj volt, azonban azt egy észak-vietnámi barlangból most előkerült Angustopila psammion faj (jelentése ógörögül: homokszem) maga mögé utasította. A világ legkisebbjének kijáró trófeát birtokló új faj héjának legnagyobb mérete 0,6 és 0,68 mm között változik, a legkisebb példány kalkulált térfogata pedig 0,036 mm3.

A Laoszban szintén most felfedezett másik parányi csigafaj azért különleges, mert az élő példányok spirális mintázatban sárgolyókat helyeznek el a héjukon. A hasonló viselkedési mintázatok leggyakoribb magyarázata az álcázás. Ha ez ebben az esetben is igaz, akkor a 0,6 mm-nél alig nagyobb csigának is álcáznia kell magát, hogy elkerülje valamilyen ragadozó támadását. Mivel a sárgolyók valószínűleg a csigák ürülékéből készülnek, a faj az Angustopila coprologos nevet kapta, amely görögül ürülékgyűjtőt jelent.

A most felfedezett csigafajoknál a tudomány ugyan ismer valamivel kisebb, tengeri fajokat, a szárazföldön jelenleg ezek a legkisebbek. A csigaméret alsó határát valószínűleg két tényező szabja meg. Az egyik az, hogy az újszülött csigának – amely körülbelül 0,2 mm-es átmérőjű – megfelelő számú idegsejttel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az életfolyamatai működjenek, a másik pedig az, hogy a kifejlett csigának elég nagynak kell lennie legalább egy tojás „előállításához”.