Az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) kutatói legújabb kutatásukban a sport terén korábban egyértelműen bizonyítottnak vélt házigazdahatást egy új aspektusból vizsgálták meg az olimpiai játékokon. A korábbi tanulmányok a házigazda országok éremtöbbletét csak összesítve és nem külön-külön vizsgálták, a jelen kutatás ezt a szakirodalmi űrt tölti be. A kutatók a hazai rendezéssel járó éremtöbbletet nemcsak az összes érem alapján becsülték meg, hanem a nemek közötti különbségeket is elemezték, ami a korábbi tanulmányokhoz képest szintén újdonságnak mondható. A kutatást bemutató tanulmány a Scientific Reports szakfolyóiratban jelent meg.
Az olimpiai játékok megrendezése mellett gyakori érv, hogy a hazai pálya nyújtotta előnyöknek köszönhetően a rendező ország sportolói a megszokottnál több érmet tudnak nyerni. Számos tényezőt tulajdonítanak a hazai pálya előnyének, amelyek egy része empirikusan is bizonyított. Például a részvétel költségei minimálisra csökkennek, a sportolók az igényeikhez igazított létesítményekben versenyeznek, a hazai közönség előtt motiváltabbak, és a bírók többnyire a hazai sportoló vagy csapat javára döntenek a kétes helyzetekben. Korábbi tanulmányok szerint e tényezők és a hazai olimpiák előtt a sportra fordított kormányzati források növekedése miatt a rendező ország jellemzően 1,8 százalékkal több érmet nyer korábbi teljesítményéhez képest. Ezt a jelenséget a szakirodalomban házigazdahatásnak nevezik.
A mostani vizsgálatban a kutatók a sportágakban időközben bekövetkezett változásokból fakadó heterogenitás kontrollálása érdekében sportági szintű adatokat használtak. A szakirodalomban korábban elvétve alkalmaztak ilyen adatokat hasonló elemzésekhez, de országszintű aggregált megfigyelésekkel dolgoztak. A házigazdahatás egyértelmű kimutatásához az olimpiai siker termelésének két legfontosabb tényezőjét, az egy főre jutó GDP-t és a népességet használták kontrollváltozóként.
A kontrollváltozók nélküli alapmodellek azt mutatják, hogy a mintában szereplő országok a saját rendezés során a szokásos éremszámukhoz képest több érmet nyertek. Azonban ha a becsléseket nemek szerint külön-külön végezték el, az eredmények már meglehetősen vegyesek. A házigazdahatás még kevésbé volt egyértelmű, ha a modelleket az egy főre jutó GDP-vel, a népességgel és a „kommunista blokk” változóval egészítették ki. Az összes érem alapján, nemek szerinti bontás nélkül csak két házigazda ország esetében figyeltek meg szignifikánsan több érmet, és a házigazdahatás szintén csak két-két esetben volt szignifikáns, ha a férfi és a női éremszerzést külön vizsgálták. Egyértelműen csak a sydney-i és a londoni olimpiai játékok esetében volt kimutatható a házigazdahatás.
A kutatás legfontosabb következtetése, hogy a kiemelkedő nemzeti siker lehetőségét a jövőben óvatosan érdemes használni a rendezés melletti érvként. Ahogy arra a tanulmány is rávilágít, az érmek számát tekintve csak kevés ország tudott egyértelműen profitálni az olimpia megrendezéséből. A rendezés mellett döntő országoknak a hazai pálya előnyeinek kiaknázása érdekében azokra a sportágakra érdemes koncentrálni, ahol a hazai pályának valóban van előnye.