Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai külföldi kutatókkal együttműködésben DNS-alapú módszerekkel vizsgálták a vízi prokarióták (baktériumok) és az egysejtű mikroeukarióták vízimadarak általi endozoochór, azaz táplálkozás útján történő terjesztését. A témában született első átfogó tanulmány a Journal of Biogeography folyóiratban jelent meg.
A terjedés az élőhelyeket összekapcsoló kulcsfontosságú folyamat, amely hozzájárul a biodiverzitás, a génáramlás és az ökoszisztémák működésének fenntartásához. A vízimadarak a többsejtű élőlények – például a vízi gerincesek, makrofita szervezetek, makrogerinctelenek és a zooplankton – hatékony terjesztői, azonban a vízi mikroorganizmusok terjesztésében betöltött szerepük vizsgálata a modern molekuláris technikák és téma iránti egyre növekvő érdeklődés ellenére mostanáig háttérbe szorult.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársainak vezetésével, nemzetközi szerzőtársakkal együttműködésben elkészült az első átfogó tanulmány, amely a vízi prokarióták (baktériumok) és az egysejtű mikroeukarióták vízimadarak általi, táplálkozásuk útján történő terjesztése DNS-alapú vizsgálatának eredményeit mutatja be.
Fotó: Kalotás Zsolt
A kutatást a magyar–osztrák határ menti régióban elhelyezkedő Fertőzugban végezték, ahol a sűrűn előforduló szikes tavak a vízi élőlények számára megfelelő élőhelyhálózatot alkotnak. Ez az UNESCO világörökség-listáján is szereplő, kiemelt természeti jelentőségű területen kiváló táplálkozó- és költőhelyet talál számos vízimadárfaj. A kutatók az időszakos szikes tavakból két egymást követő évben vett vízminták és az itt megforduló különböző vízimadárfajoktól származó ürülékminták mikroorganizmus-közösségeit hasonlították össze. Elsősorban arra keresték a választ, hogy a régióban domináns nyári lúd (Anser anser) és más fajok ürülékében mekkora arányban találhatók meg az itteni vizes élőhelyeken előforduló baktériumok és eukarióta egysejtűek, és ennek alapján határozták meg a „potyautasok” lehetséges számát.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vízimadarak a baktériumoktól a fitoplanktonon keresztül egészen a protozoákig minden főbb vízi élőlénycsoport terjesztői lehetnek. „Vizsgálatunk alapján az amúgy eltérő életmódú madárfajok terjesztőképessége meglehetősen hasonlónak bizonyult. Bár a ludak elsősorban szántóföldeken, réteken táplálkoznak, a kutatásunk bebizonyította, hogy pusztán azáltal, hogy rendszeresen isznak a tavakból, ugyanolyan fontos szerepet játszanak az összeköttetések biztosításában, mint a táplálékukat is a tavakból szerző fajok” ‒ mondta Szabó Beáta, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa, a tanulmány első szerzője. „Ebből a szempontból csak a planktont szűrögető kanalas réce (Spatula clypeata) számít kivételnek, amely a csőrén található, a bálnák sziláihoz hasonló szűrőkészülékének köszönhetően a leghatékonyabb mikroeukarióta-terjesztőnek bizonyult.”
A tanulmány fontos bizonyítékokkal szolgál az élőlényközösségek táplálkozás útján történő terjedésére. Ezenfelül rávilágít arra, hogy a vízimadarak szerepe meghatározó lehet a vizes élőhelyek közötti ökológiai kapcsolatok fenntartásában, a tavak táplálékhálózatának alapjait képező prokarióta- és egysejtű mikroeukarióta-közösségek szintjén.
Publikáció:
Szabó, B., Szabó, A., Vad, C. F., Boros, E., Lukić, D., Ptacnik, R., Márton, Z., Horváth, Z. (2022) Microbial stowaways: Waterbirds as dispersal vectors of aquatic pro- and microeukaryotic communities. Journal of Biogeography, 49(7): 1286-1298. https://doi.org/10.1111/jbi.14381