Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Müncheni Műszaki Egyetem és a francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet szakembereiből álló nemzetközi kutatócsoport a városok ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatását vizsgálva rámutatott arra, hogy a növényi kártevők számának természetes szabályozása nem elég hatékony. Azt találták, hogy a zöldebb területekhez képest a jobban beépített városrészeken sokkal magasabb e kártevők száma, míg a gyengébb terjedési képességű, természetes ízeltlábú ellenségeiké alacsonyabb. Az eredményeket bemutató tanulmány a Science of the Total Environment című nemzetközi folyóiratban jelent meg. A kutatók a tanulmányban az urbanizáció káros hatásainak mérséklésére természetalapú, környezetbarát módszerek alkalmazását javasolják.

A bolygónkon élő rovarfajok legalább fele növényevő, közéjük tartoznak azok a rovarkártevők is, amelyek az egyik legnagyobb fenyegetést jelentik a termesztett és a természetben előforduló növényekre. E kártevők – például a szúró-szívó szájszervükkel a növényi nedveket szívogató levéltetvek, pajzstetvek – számának szabályozása ezért mind gazdasági, mind ökológiai szempontból elengedhetetlen. Az ellenük való védekezésre számos ökoszisztémában elsősorban szintetikus vegyszereket használnak, amelyek jelentősen károsítják a környezetet és az emberi egészséget. E káros hatások környezetbarát módszerek alkalmazásával mérsékelhetők, amire különösen a városokban van nagy szükség, ahol a világ népességének több mint a fele él.

A biológiai védekezés a biológiai sokféleség által nyújtott egyik legfontosabb ökoszisztéma-szolgáltatás, amelynek becsült gazdasági értéke világszerte több mint 400 milliárd dollár évente. A kártevő rovarok természetes ellenségei hozzájárulnak ahhoz, hogy a kártevők populációinak mérete egy olyan küszöbérték alá korlátozódjon, ahol már nem tekinthetők kártevőnek, így biztosítják azok biológiai szabályozását. A természetes ellenségek lehetnek ragadozók, amelyek megölik és elfogyasztják a zsákmányukat, mint például a levéltetvekkel táplálkozó katicabogarak, vagy az úgynevezett parazitoidok, amelyek lárvái a gazdaszervezeten élősködnek, és így elpusztítják azt. Erre példa a hernyókra tojásokat elhelyező fürkészdarázs.

A kutatócsoport most 52, a világ különböző városaiban végzett kutatást elemzett a meta-analízis módszerével. E statisztikai módszer több, ugyanazon kérdéssel foglalkozó tudományos közlemény eredményeit egyesíti. Azt találták, hogy a zöldebb városi területekhez képest a nagyobb kiterjedésű burkolt vagy beépített felületekkel rendelkező városrészeken a növényi nedvekkel táplálkozó kártevők száma sokkal magasabb, míg a rossz terjedési képességű, természetes ízeltlábú ellenségeik száma alacsonyabb. A kutatók azt is kimutatták, hogy az ízeltlábúak által biztosított biológiai szabályozás szintje gyengült az urbanizáció mértékének növekedésével. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a növényi nedvekkel táplálkozó kártevő-populációk természetes szabályozása nem elég hatékony a városokban.

„Ezek a rovarok az egyik legproblémásabb növényi kártevőknek számítanak a városokban, mivel erősen ronthatják a növények egészségi állapotát, emellett nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, amelytől a növények, járdák és egyéb felületek ragadóssá válnak. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a természetes ellenségeknek, közülük is különösen a gyengébb terjedési képességű ragadozóknak – például a fülbemászóknak és egyes futóbogaraknak – jelentős szerepük lehet a kártevő rovarok hatékony biológiai szabályozásában” – emelte ki Dr. Korányi Dávid, a tanulmány első szerzője, az ÖK tudományos munkatársa.

„Ezeket a hasznos ízeltlábúakat összefüggő és természetesebb zöldfelületek biztosításával lehet segíteni a városokban. Például a változatos növényzet, a kevesebb kaszálás, valamint az avar és egyes holtfák meghagyása búvóhelyet és megfelelő környezetet biztosít számukra, és ez hozzájárul a folyamatos jelenlétükhöz városi területeken is” – mondta el Dr. Batáry Péter, a vizsgálat vezetője, az ÖK tudományos tanácsadója.

Ennek megfelelően a kutatók a természetalapú megoldások kidolgozását és a városok mesterséges felületeinek csökkentését javasolják a tanulmányban. Céljuk, hogy segítsék az ökológiai közösségeket és működésük helyreállítását, ezáltal is mérsékelve az urbanizáció ökológiai lábnyomát.

Publikáció:

Korányi, D., Egerer, M., Rusch, A., Szabó, B. & Batáry, P. (2022) Urbanization hampers biological control of insect pests: A global meta-analysis. Science of the Total Environment 834: 155396. https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2022.155396