Az immunfelismerés eddig ismeretlen vakfoltját azonosította az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) tudományos munkatársa, Manczinger Máté vezette kutatócsoport. A feltárt jelenségnek – amely a bizonyos molekulákra specifikus T-sejtek hiányából fakad – fontos szerepe lehet a vakcinák változó hatékonyságában, illetve a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában is. Az erről szóló publikáció az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában, a magas presztízsű PNAS-ben jelent meg.
Szervezetünk normális működéséhez elengedhetetlen, hogy immunrendszerünk felismerje és elpusztítsa a kórokozókat, ugyanakkor tolerálja a saját sejtjeinket. Ebben a felismerésben játszanak döntő szerepet az úgynevezett T-sejtek, amelyek egy adott molekularészletre specifikusak. Ha a T-sejtek felismerik ezt a specifikus motívumot, képesek elpusztítani az azt hordozó kórokozót. Specifikus T-sejtek elméletileg bármilyen motívum felismerésére kialakulhatnak, ugyanakkor rendkívül gazdaságtalan lenne a szervezet működése szempontjából, ha minden elképzelhető és a természetben elő sem forduló motívummal szemben rendelkeznénk T-sejtekkel. Ennek elkerülése érdekében az immunrendszerünk az egyedfejlődésünk során a csecsemőmirigyben olyan motívumokat használ mintaként, amelyek a szervezetünkben is előfordulnak. Ennek eredményeként csak azok a T-sejtek maradnak fenn, amelyek felismerik ezeket, míg a többiek elpusztulnak. Ezen motívumok nagy része megtalálható a kórokozókban is, és jól szabályozott immunműködés esetén a kórokozóban jelen lévőkkel szemben ki tud alakulni egy hatékony immunválasz. Az SZBK kutatói arra keresték a választ, hogy valóban minden szempontból előnyös-e, hogy az immunrendszer a saját molekuláinkat használja mintaként.
Az immunológusok körében általánosan elfogadott nézet, hogy minél inkább különbözik egy idegen molekula a sajátjainktól, annál nagyobb eséllyel alakul ki vele szemben immunválasz. A kutatók legfrissebb vizsgálati eredményei azonban ezt nem támasztották alá: az immunfelismerésben egy vakfolt alakul ki azért, mert a T-sejtek a saját molekuláinkat használják mintaként az érésük során. Azokat a molekulákat, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól, az immunrendszerünk képtelen felismerni, mert nem rendelkezünk rájuk specifikus T-sejtekkel. Sok kórokozó igen nagy mennyiségben tartalmaz ilyen molekulákat, így nagyobb eséllyel képes elbújni az immunrendszerünk elől. Az eredmények segítségével jobban megérthető, hogy az immunrendszerünk miért reagál bizonyos molekulákra, míg másokat miért képtelen felismerni akkor is, ha azok lényegesen különböznek a sajátjainktól. A feltárt jelenségnek fontos szerepe lehet a vakcinák változó hatékonyságában, illetve a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában is, amelyet a kutatócsoport jelenleg is vizsgál.
A kutatók eredményeikhez nagyszámú kísérleti eredmény átfogó analízisével jutottak, emellett hipotézisüket egészséges egyének T-sejtjeinek direkt vizsgálatával is alátámasztották.
A kutatásban részt vettek: Manczinger Máté (az SZBK kutatója, a kutatócsoport vezetője), Koncz Balázs (PhD-hallgató), Kemény Lajos (SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika igazgatója), Balogh Gergő Mihály (PhD-hallgató), Papp Benjamin (PhD-hallgató), Asztalos Leó (a Szegedi Tudós Akadémia diákja és az SZTE-ÁOK orvostanhallgatója).
Publikáció:
Koncz Balázs, Balogh Gergő Mihály, Papp Benjamin Tamás, Asztalos Leó, Kemény Lajos, Manczinger Máté: Self-mediated positive selection of T cells sets an obstacle to the recognition of nonself. PNAS (2021).
További információk kérése: @email.