2021. augusztus 17-én, magyar idő szerint hajnali 3 óra 47 perckor a VV19 küldetés keretében sikeresen elindult az európai Vega hordozórakéta, fedélzetén a RadMag első változatával. Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK) Űrkutatási Laboratóriumában fejlesztett RadMag egy az űrbéli sugárzási tér és a mágneses tér kombinált mérésére alkalmas műszer, amellyel Magyarország a tervek szerint részt vehet az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) űridőjárási célú kisműholdas konstellációs küldetésében, vagy – „potyautasként” – nagy szolgáltató műholdak fedélzetén végzett, a kozmikus környezetünk változásait célzó vizsgálatokban. A műszer egy háromegységes, körülbelül 30 x 10 x 10 köbcentiméteres, CubeSat szabványú műholdon foglal helyet, melyet a budapesti C3S Kft. fejlesztett. A RADCUBE-nak elnevezett küldetés célja a RadMag műszer technikai demonstrációja, vagyis éles körülmények között, a világűrben igazolni az alkalmazott technológia alkalmasságát.
Napjainkban elképzelhetetlen az élet anélkül, hogy közvetve vagy közvetlenül ne támaszkodnánk a különféle globális műholdas rendszerekre, elég csak a műholdas navigációra, kommunikációra, a meteorológiára vagy éppen a földmegfigyelésre gondolni. Ez azt is jelenti, hogy az emberiség minden eddiginél nagyobb mértékben ki van téve a világűrből származó káros hatásoknak. A Föld körüli térség állapota a Nap időben változó aktivitásának következtében jelentős mértékű és sokszor váratlan változásokat mutat. E változások űrbéli és földi infrastruktúrákra gyakorolt hatásainak előrejelzéséhez elengedhetetlen, hogy a szakemberek a Föld körüli térség különböző pontjain folyamatos méréseket végezzenek.
Az ESA az utóbbi években tűzte ki célul, hogy Európa önálló előrejelző- és védőhálózatot üzemeltethessen, ezzel függetlenítve magát a jelenlegi mérőhálózat nagyrészt amerikai műholdakból álló rendszerétől. Egy ilyen műholdrendszer kialakítása meglehetősen költséges. A 10–30 centiméteres kisműholdak ugyan kiválóan alkalmasak a mérőeszközök technikai demonstrációjára és esetenként tudományos célú vizsgálatokra, azonban űridőjárási célú szolgáltatások esetében a hosszú távú megbízhatóságot is szem előtt kell tartani. Ezért is vetődött fel az ESA részéről a „potyautas”-koncepció, azaz hogy a szóba jöhető következő generációs ESA szolgáltató műholdakon a jövőben olyan megfelelően kis erőforrás-igényű űridőjárási műszereket helyezzenek el, mint a RadMag.
Magyarország mint az ESA teljes jogú tagja 2019-ben csatlakozott az űrügynökség űrbiztonsági önkéntes programjához. Ezzel megnyílt a lehetőség arra, hogy hazánk az ESA űridőjárási vizsgálatainak aktív részese legyen. A D3S-RadMag projekt keretében az EK Űrkutatási Laboratóriumának munkatársai egy olyan koncepciót dolgoztak ki, amely moduláris felépítésének köszönhetően nagyfokú rugalmasságot biztosít. A műholdplatform adta lehetőségeknek, illetve az ESA igényeinek megfelelően a rendszer több, félvezető detektorból álló sugárzásmérő teleszkópot és a mágneses tér változásainak vizsgálatára szolgáló magnetométer-egységet is képes magába foglalni. Emellett alkalmas arra is, hogy a jövőben akár további, magyar fejlesztésű mérőegységekkel, például az elektronsűrűség mérésére szolgáló Langmuir-szondával vagy az elektromágneses tér mérésére szolgáló SAS mérőműszerrel egészítsük ki.
A RADCUBE program az ESA általános technológiafejlesztési programja (General Support Technology Programmekeretében valósul meg. A RadMag magnetométerét az Imperial College London, a magnetométer árbócának nyitószerkezetét a lengyel Astronika cég fejlesztette. A RadMag része még az ESA sugárállósági vizsgálataira szolgáló két nyomtatott áramköri lap is. A RadMag műszer fejlesztését és tesztjeit az EK a kutatóközpont által alapított űripari céggel, a REMRED Kft.-vel együttműködésben végezte. A D3S-RadMag fejlesztését az EK a REMRED Kft.-vel szoros együttműködésben, szintén ESA-szerződés keretében végzi. A D3S-RadMag műszer mérnöki modelljének gyártási fázisa a napokban ér véget, ennek alapos űripari tesztjeire ez év őszén kerül sor.