Veisz Ottó akadémikus, az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (ATK MGI) igazgatója az intézmény legfontosabb mérföldköveit, céljait és jövőbeli terveit ismertette.
Az 1949-ben alapított Mezőgazdasági Intézet első nagy eredménye a Pap Endre nevéhez fűződő hibridkukorica-nemesítés megindítása volt, melyet Amerikát követően a világon először Martonvásáron koronázott siker 1953-ban. Ennek köszönhetően a magyar mezőgazdaság hat éven belül átállt a hibridkukorica termesztésére, és rövid időn belül megduplázódott az országos átlagtermés. A második világháborút követően a legtöbb búzafajta is az intézetben született. A ’70-es évek végétől éles verseny alakult ki az európai országokban nemesített búzafajták között, azonban a martonvásári fajtáknak már a ’80-as évektől sikerült az élvonalba kerülniük.
A martonvásári búzafajták a kezdetektől fogva kiváló alkalmazkodóképességűek voltak, ezért jelentős szerepet játszottak a hazai termesztésben, és az elmúlt 25 évben piacvezetővé váltak. Magyarországon körülbelül egymillió hektáron termesztenek búzát évente, ennek mintegy 30–50 százalékát az elmúlt két évtizedben az ATK MGI-ben nemesített búzafajták foglalták el. Ez részben annak köszönhető, hogy az intézet mindig is törekedett a mindenkori igényeknek megfelelő fajták előállítására. Napjainkban a kiváló termőképesség mellett elvárás a jó malomipari minőségű és alkalmazkodóképességű fajták nemesítése.
1972-ben épült meg a mára már nemzetközi hírűvé vált Fitotron, melynek növénynevelő klímakamráiban lehetővé vált az egyes növényfajták tulajdonságainak külső környezeti körülményektől független vizsgálata. Ez az alapkutatások mellett a nemesítés korai fázisaiban is nagy segítséget jelent.
Az intézetnek kiemelt szerepe van az agrárkutatásokban, hiszen az eredményes mezőgazdasági alapkutatási munkára széles körű gyakorlatorientált kutatás épül. Ennek során a kutatók a két legfontosabb mezőgazdasági növénycsoportra, a hibridkukoricára és a kalászos gabonára összpontosítanak, ötvözve a genetika, az élettan, a génmegőrzés, a növénynemesítés, a molekuláris technikák és a termesztéstechnológia ismereteit.
„A ’80–’90-es években az alapkutatásokban kidolgozott molekuláris nemesítési technikákat átvette a nemesítés, és a módszert ma már rutinszerűen alkalmazzák a gyakorlatban, például a haploidok előállítása során. Az alapkutatások terén jelenleg a génszerkesztési módszer technikai kidolgozása történik” – részletezte az intézet igazgatója.
Az ATK MGI szakmai céljai mindig is szorosan összefüggtek a környezeti kihívásokkal és a magyar mezőgazdaság igényeivel. A gyorsan változó környezeti feltételek, a társadalmi és a gazdasági elvárások miatt folyamatosan szükség van az új, innovatív technológiai módszerek fejlesztésére, valamint a tudományos eredmények közvetlen hasznosítási lehetőségeinek feltárására.
A 2021. évi Tématerületi Kiválósági Program keretében az intézet közel 1,5 milliárd forint támogatást nyert el a nemzetközi piacokon is versenyképes ökostabil növényfajták és integrált, fenntartható termesztéstechnológiák kifejlesztésére. Ez a szakmai program szinte teljes egészében lefedi az intézet alap- és alkalmazott kutatási területeit. A kutatók adott környezeti viszonyok között termesztett kukorica- és kalászosgabona-fajták tűrőképességének szaporodásbiológiai, élettani, biokémiai és molekuláris biológiai hátterét vizsgálják. Az eredményekre építve olyan kukoricahibridek és kalászosgabona-fajták nemesítését célozzák meg, amelyek a Kárpát-medence változatos agroökológiai viszonyai között is megfelelő termesztési eredményeket tudnak biztosítani. A program további célja egy olyan szaktanácsadási rendszer kialakítása, amelyben szakemberek termesztéstechnológiai ajánlásokkal közvetlen módon segíthetik a gazdák munkáját.
Az igazgató optimista a jövőt illetően. Úgy véli, hogy a magyar növénytermesztésnek – mint stratégiai fontosságú területnek – szüksége van egy önálló, erős kutatóközpontra ahhoz, hogy versenyképes maradjon. Legfontosabb szakmai céljai között szerepel az együttműködések kiterjesztése, a versenyképesség javítása, a publikációs tevékenység erősítése, az alap- és az alkalmazott kutatás összehangolása, valamint az infrastrukturális fejlesztések támogatása.
Dr. Veisz Ottó 1979-ben csatlakozott az intézethez. Visszatekintve az elmúlt négy évtizedre, és látva a jelent, büszke az elért eredményekre, az egykori tanítómestereire, munkatársaira, és azokra az elismerésekre, amelyek révén az intézet zászlóshajóvá vált a mezőgazdasági kutatóintézetek között.