Az Őszintén a Balatonról szakmai találkozók keretében Algavirágzások, algatoxinok tavainkban címmel tudományos előadóülést tartottak Tihanyban az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben (BLKI). A Debreceni Egyetem és a BLKI 2023. július 13-ai közös rendezvényét online is követhették az érdeklődők, az elhangzott előadások elérhetők a kutatóintézet honlapján.
A Balatonon és más felszíni vizeinken is növekvő gyakorisággal lehet számítani algavirágzásokra, elsősorban a klímaváltozás következményeként. Ezt a jelenséget olyan kékalga(cianobaktérium)-fajok is okozhatják, amelyek különféle megbetegedések előidézésére alkalmas toxinok termelésére képesek. Az eddigi kutatási eredmények szerint a balatoni algatörzsek nem erős toxintermelők, ugyanakkor előfordulnak az arra érzékenyeknél problémákat okozni tudó fajok is. A Balaton 80-as, 90-es éveket megelőző tömeges algavirágzásait a tó külső tápanyagterhelése okozta, a későbbiekben viszont a vízminőség nagymértékben javult. A kutatók az elmúlt években is megfigyeltek új keletű, a tó nyugati területeire kiterjedő algavirágzást, sőt lokális algavirágzások a tó keleti területein is előfordultak. E jelenség megelőzésére biztos és hatékony módszer jelenleg nem ismert, azonban a folyamatok feltérképezése és nyomon követése fontos, hiszen optimális körülmények között gyorsan, szinte bármikor megjelenhetnek lokális algavirágzások. Kritikus helyzet kialakulása esetén a strandok bezárásáról a döntést a hatóság a hazai és a nemzetközi gyakorlatban figyelembe vett több tényező alapján hozza meg, ilyenek például az algabiomassza (a-klorofill) mennyisége, a cianobaktérium-sejtszám és a toxinkoncentráció. Ha látható algatömeg jelenik meg a vízben, a szakemberek javaslata szerint a fürdőzést érdemes az algával kevésbé terhelt területekre korlátozni, és utána mindig lezuhanyozni.
Az Őszintén a Balatonról szakmai eseménysorozat részeként az Algavirágzások, algatoxinok tavainkban című tihanyi rendezvényen Vasas Gábor, a Debreceni Egyetem Természettudományi Kara Növénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára elmondta, hogy felszíni vizeink terhelése és a globális klímaváltozás következményeként víztereink élőlényközösségei átalakulóban vannak. Ennek hatására egyes algák, cianobaktériumok időszakosan drasztikusan elszaporodnak. A megjelenő algatömeg szag- és ízrontó hatású, emellett az algák algatoxinokat is termelhetnek, amelyek az érintett élőhelyek leromlásához, élőlénycsoportok pusztulásához vezethetnek, de emberi megbetegedéseket, ritkán halálozásokat is előidézhetnek.
A toxikus hatású algavirágzások döntően néhány, elsősorban tengerekben, óceánokban előforduló algafajhoz köthetők, azonban néhány kékalgafaj természetes és mesterséges hazai víztereinkben is okozhat mérgező algavirágzást. Toxikus, emberekre is kellemetlen hatást gyakorló tulajdonságaik tömeges megjelenésüknek, néhány faj esetében toxintermelésüknek, más fajoknál bizonyos bakteriális sejtfalalkotónak köszönhetők. Hatásaikat elsősorban felszíni vizekhez köthető ivóvízbázisokon keresztül, valamint rekreációs céllal is használt vizekben fejtik ki, de horgász- és halastavakra gyakorolt hatásaik is komoly problémákat eredményezhetnek. Az egész világon jellemző trend, hogy a helyi kisvizeken túl bolygónk édesvizeinek többségét is egyre fokozottabban érinti a jelenség.
Hazánkban a cianobaktériumok tömeges megjelenése elsősorban a nyári időszakban, helyi jelentőségű kisvizekben ismert. Nagyobb víztereinket a hosszan tartó, nagy kiterjedésű kékalgavirágzások elkerülték az elmúlt időszakban, ugyanakkor az utóbbi nyarak tapasztalatai azt mutatják, hogy a Balatonban mind gyakrabban fordulnak elő – egyelőre csak lokális jelleggel – cianobaktérium-tömegek.
Padisák Judit, a Pannon Egyetem Természettudományi Kara Limnológia Kutatócsoportjának professzora előadásában a hazai kékalgavirágzásokban megfigyelt három cianobaktérium-faj tulajdonságait, a tömeges szaporodásukhoz szükséges igényeiket, sajátosságaikat mutatta be. Részletesen beszélt az algavirágzások ökológiájáról, megemlítve azokat a tényezőket, amelyek egyik vagy másik algafaj sikerét eredményezhetik. Somogyi Boglárka, a BLKI tudományos főmunkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízben lebegő mikroszkopikus algák termelik meg az elsődleges szerves anyag döntő részét, amelyre az egész tavi táplálékhálózat épül. A tó nyugati területei, a Keszthelyi- és a Szigligeti-medence algában gazdagabb, míg a keleti tórészek (Szemesi- és Siófoki-medence) algában szegényebbek. A hazai szabályozás szerint az algák biomasszájára vonatkozóan a fürdővízben még megengedhető határérték (a-klorofill koncentráció) 50 µg/L, amennyiben a vízben a cianobaktériumok dominálnak.
Az algák biomasszájának csökkenése volt megfigyelhető egészen 2019-ig, amikor váratlan nyári-nyárvégi tömeges szaporodásuk történt a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencében. A következő években nem ismétlődött meg a jelenség, bár 2021 közepén újra magasabb algabiomassza-értékeket mértek (maximum 80 µg/L). Jelenleg az algák biomasszája a tó nyugati területein a korábbi évekénél alacsonyabb, azonban a múltbeli tapasztalatokból kiindulva a Balaton nyugati, sőt akár a teljes területén is számíthatunk a jövőben is nyári algavirágzásra. Elhangzott, hogy lokális vagy időszakos algavirágzást – vízfelszínen algafoltokat, egyes védett öblözetekben összesodródott nagy algatömeget – az elmúlt években több alkalommal is megfigyeltek, elsősorban hosszabb, szélcsendes kánikula idején. A jelenség minden esetben időszakos volt, a szél hatására az algák visszakeveredtek a vízoszlopba, a kutató szerint ilyenre a jövőben is számíthatunk.
Istvánovics Vera és Honti Márk, az ELKH–BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport kutatói szerint a Balatonban három védekezési lehetőség merülhet fel az algavirágzások ellen. A külső tápanyagterhelés további csökkentése fontos és hatékony módszer, azonban a vízgyűjtő feléről a Kis-Balatonon át kerül a víz a Balatonba, ezért az itteni beavatkozások hatásfoka szerintük kérdéses. Ráadásul pillanatnyilag a külső terhelés, illetve a terhelés kockázatának növelése történik a csökkentés helyett (például partbeépítés, bojlizás). Elhangzott, hogy a belső terhelés üledékkotrással való csökkentése sem jelenthet megoldást, ugyanis a tó kiterjedése túl nagy, a kikotort üledék elhelyezését pedig egy népszerű üdülőtónál csaknem lehetetlen megvalósítani. Ráadásul a Balaton üledéke – a magas karbonáttartalomnak köszönhetően – a foszforforgalom szempontjából nagyon kedvezően viselkedik. A vízoszlop stabilitásának csökkentése megfelelő, bár nem kipróbált beavatkozásnak tűnik, ehhez azonban a nyári vízállást 90-100 cm körüli értékre kellene levinni, amire ma sem a döntéshozók, sem a társadalom nem mutat nyitottságot.
Vasas Gábor azt is elmondta, hogy a már kialakult algatömeg elleni, azonnali megoldásokat ígérő fellépés komoly dilemma, és sok esetben egy olyan kényszer, amire hatással lehet a stratégiai vízbázisokhoz való azonnali hozzáférés igénye, egy turisztikai szezon megmentése vagy az erőteljes társadalmi elvárások, felháborodások kezelése. A már kialakult algatömeg utólagos kezelésére, megszüntetésére jelenleg ismert reaktív módszerek minden esetben valamilyen fajta kockázatot képviselnek. A fizikai, a kémiai és a biológiai módszerek, manipulációk alkalmazására számos példa van különböző biztató és kevésbé sikeres végeredményekkel, következményekkel. Mivel víztereink változatos tulajdonságokkal rendelkeznek, és az algavirágzások jellege is nagyon különböző, a reaktív kezelésre általános recept ma nincs.
Tóth Viktor, a BLKI tudományos főmunkatársa tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy az elmúlt évtizedek során a műholdas távérzékelés egyre fontosabb szerepet játszott az óceánok és a tengerek, a tavak és a folyók rendszeres felmérésében. Segítségével hatékonyabban monitorozhatók a víz minőségének, hőmérsékletének, a vízszintnek a változásai, illetve a módszer felhasználható az algavirágzások, az árvizek előrejelzésére és a vízforrások fenntarthatóságának vizsgálatára. A jövőben akár órás felbontásban is rögzíthetővé válik bolygónk pusztulása, de a kutatók inkább abban reménykednek, hogy ezekkel az új eszközökkel még jobban megérthetik a vízi ökoszisztémákat, és segíthetik a víz fenntartható gazdálkodását, a természeti katasztrófák megelőzését.
Juhász Ágnes háziorvos beszámolója szerint nyáron a Balatont környező települések amúgy is kihívásokkal küszködő egészségügyi intézményei még leterheltebbé válnak, amit tovább növelhetnek az algavirágzások miatt érkező betegek. Szükség van kutatással alátámasztott adatokra, amelyekből pontos statisztikák készíthetők, hiszen megfelelő tájékoztatással, figyelemfelhívással a megbetegedések száma csökkenthető lenne. Vargha Márta, a Nemzeti Népegészségügyi Központ laborvezetője előadásában elmondta, hogy hazai, ivóvíz-eredetű mérgezés nem ismert. Szakirodalmi adatok szerint akut tünetként hányás, hasmenés jelentkezhet, a hosszú távú fogyasztás a májat, illetve az idegrendszert károsíthatja. A 280 nyilvántartott hazai természetes fürdőhely 85 százaléka állóvízen létesült, több mint fele a Balatonon. Algásodással, algatoxin-problémával összefüggésben a strandok bezárásáról szóló döntést a hazai és a nemzetközi gyakorlatban is több tényező együttes fennállása esetén hozzák meg: a vizuális jelek (az átlátszóság csökkenése, zöldes elszíneződés, habzás, látszó algatömeg) mellett az algabiomassza (a-klorofill) mennyiségét (hazai szabályozásban >50 µg/l), a cianobaktérium sejtszámot (>100.000 sejt/ml) és a toxinkoncentrációt (mikrocisztin-LR >20 µg/L) is figyelembe veszik.
Pirger Zsolt, a BLKI tudományos főmunkatársa szerint gerinctelen modellrendszerek segítségével vizsgálni tudják a cianotoxinok lehetséges hatásait különböző szinteken. Az eredmények ismeretében ajánlásokat, prognózisokat tudnak megfogalmazni a döntéshozók felé, amelyek egy lokális algavirágzás esetén segítik a szükséges és megfelelő intézkedések meghozatalát.
