Nemrégiben látott napvilágot annak a kutatásnak az eredménye, amely a mikroszkopikus gombák toxinjainak a talajéletre gyakorolt hatását vizsgálta. A vizsgálat során kiderült, hogy bizonyos mikotoxinokkal szennyezett kukoricaszemek hatására az ún. ugróvillások – amelyeknek fontos szerepük van a növények növekedésében és a humuszképzésben – szaporulata jelentősen lecsökkent, ennek pedig negatív következményei lehetnek a növénytermesztésre nézve. A kutatást az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Környezetkémiai és Ökotoxikológiai Kutatócsoportjának, valamint a Szent István Egyetem Takarmányozástani Tanszékének, illetve Állattani és Állatökológiai Tanszékének munkatársai végezték.
Mérgező gombákról már mindenki hallott, de olyankor automatikusan a gyilkos galócára és más kalapos gombákra gondolunk. Vannak azonban olyan mikroszkopikus gombák, amelyek láthatatlanul, vagy épp alig láthatóan fertőzik meg a terményeinket, leggyakrabban a gabonát. Ezek a gombák a környezeti stressztől függően (túl hideg vagy túl meleg időjárás, szárazság, túl sok csapadék stb.) szintén termelhetnek méreganyagokat (mikotoxinokat). Hogy pontosan milyen körülmények váltanak ki méreganyag-termelést, az fajonként eltérő lehet. Az azonban tény, hogy ezek a toxinok veszélyesek az emberek és az állatok számára, amennyiben azok mennyisége eléri a kritikus határértéket a termékben, akkor emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítják az adott gabonaszállítmányt. Ilyenkor a hasznosításra az egyik módszer, hogy mikotoxinnal nem szennyezett takarmánnyal elkeverve hígítják, majd állati takarmányként, vagy eredeti állapotában, növényi trágyaként használják fel a terményt.
A kutatók azt vizsgálták, hogy amennyiben a szennyezett kukoricanövényt trágyaként használnánk, az milyen hatással lenne a talajéletre, egész pontosan az ugróvillásokra. Az ugróvillások (Folsomia candida) apró, pár milliméteres, a rovaroknál ősibb, rovarszerű lények. Fontos szerepük van a növények olyan társgombáinak (mikorrhiza) a terjesztésében és szabályozásában, amelyek nélkül a legtöbb növény nehezen, vagy egyáltalán nem növekedne. Ezenkívül szerepük van a humuszképzésben, és az elhalt növényi anyagok elbontásában is.
A kutatás során a szakemberek aflatoxinnal kísérletesen nagy dózissal szennyezett kukoricát kevertek be különböző mennyiségekben mesterséges talajba. Laboratóriumban ellenőrizték a különböző koncentrációk hatását az ugróvillás Folsomia candida szaporodására, túlélésére, elkerülési viselkedésére és arra, hogy vajon elfogyasztja-e a szennyezett táplálékot. Végeredményben a túlélésre nézve nem találtak jelentős hatást, az azonban kiderült, hogy az utódok száma már a legkisebb alkalmazott koncentrációnál, amely azonban még ebben az esetben is meghaladta a gyakorlatban előforduló értéket, is jelentősen – kevesebb mint a felére csökkent a tiszta talajhoz, azaz kontrollhoz képest, a legnagyobb alkalmazott koncentrációnál, amely sokszorosa volt a gyakorlatban előforduló mennyiségénél, pedig már alig lehetett találni fiatal egyedet. Bár az állatok az élesztőt, vagyis a megszokott táplálékukat választották elsősorban az aflatoxinnal szennyezett kukoricával szemben, ennek ellenére fogyasztottak belőle. Ami meglepő volt, hogy az ugróvillások nem kerülték el a szennyezett talajt, sőt igyekeztek az aflatoxintartalmú talajban maradni annak ellenére, hogy pusztulni kezdtek a toxin hatására. Valószínűleg a kísérletben használt penészgomba (Aspergillus flavus) alapvetően jó minőségű táplálék a számukra, amennyiben az nem termel mikotoxint, emiatt próbálták az állatok felkeresni, ez azonban a vizsgált esetben – magas toxintartalma miatt – kifejezetten csapdaként működött számukra.
Mindezek miatt a kutatók azt javasolják, hogy az aflatoxinnal szennyezett gabona ne kerüljön trágyaként felhasználásra a mezőgazdaságban, mert ezzel károsodik a talajélet, ami hosszú távon terméscsökkenéshez is vezethet. Ehelyett – alternatív megoldásként – a szennyezett kukorica biogáztermelésre való felhasználását ajánlják.
A cikk a European Journal of Soil Biology-ban jelent meg 2020 szeptember 26-án.