BTK Archeogenomikai Intézet
Csáky, V., Gerber, D., Szeifert, B. et al. Early medieval genetic data from Ural region evaluated in the light of archaeological evidence of ancient Hungarians. Sci Rep 10, 19137 (2020).
The ancient Hungarians originated from the Ural region of Russia, and migrated through the Middle-Volga region and the Eastern European steppe into the Carpathian Basin during the ninth century AD. Their Homeland was probably in the southern Trans-Ural region, where the Kushnarenkovo culture was disseminated. In the Cis-Ural region Lomovatovo and Nevolino cultures are archaeologically related to ancient Hungarians. In this study we describe maternal and paternal lineages of 36 individuals from these regions and nine Hungarian Conquest period individuals from today’s Hungary, as well as shallow shotgun genome data from the Trans-Uralic Uyelgi cemetery. We point out the genetic continuity between the three chronological horizons of Uyelgi cemetery, which was a burial place of a rather endogamous population. Using phylogenetic and population genetic analyses we demonstrate the genetic connection between Trans-, Cis-Ural and the Carpathian Basin on various levels. The analyses of this new Uralic dataset fill a gap of population genetic research of Eurasia, and reshape the conclusions previously drawn from tenth to eleventh century ancient mitogenomes and Y-chromosomes from Hungary.
BTK Filozófiai Intézet
Hofer-Szabó G., „Commutativity, comeasurability, and contextuality in the Kochen-Specker arguments,” Philosophy of Science 88 (2021), 483-510.
Ha a nem-kontextualitást úgy definiáljuk, mint azt a robuszticitást, amelyet egy rendszer egy adott mérésre adott válaszában szimultán elvégzett mérésekkel szemben mutat, akkor a Kochen-Specker-érvek nem szolgáltatnak algebrai bizonyítékot a kvantumelméleti kontextualitásra. Ahhoz ugyanis, hogy az érvek konkluzívak legyenek (i) minden operátort egy-egyértelműen egy adott mérésnek kell realizálnia, és (ii) a kommutáló operátoroknak szimultán méréseket kell reprezentálniuk. Az irodalomban tárgyalt Kochen-Specker-érvek azonban nem teljesítik egyszerre az (i) és (ii) feltételt. Az (i) feltételt teljesítő érvekben a kommutáló operátoroknak mindig van egy olyan részhalmaza, amelyik nem reprezentál szimultán méréseket, és így az érv nem igazolja fizikailag a funkcionális kompozíciós elvet. Azok az érvek pedig, amelyek a (ii) feltételt teljesítik, néhány operátort egynél több méréssel realizálnak, és így egy a nem-kontextualitástól különböző feltételt kényszerülnek segítségül hívni.
Philipp Frank: The Humanistic Background of Science. Edited by George Reisch and Adam Tamas Tuboly. Albany, New York: SUNY Press, 2021.
Philipp Frank, eredetileg osztrák származású fizikus, a relativitáselmélet egyik korai értelmezője és úttörője, aki Albert Einstein utódja volt 25 évig a Prágai Egyetem elméleti fizika tanszékén. Miután 1938-ban áttelepült az Egyesült Államokba, Frank felvette az amerikai állampolgárságot és a Harvardon tanított fizikát és filozófiát az 1954-es nyugidíjazásáig. Az ő nevéhez kötődik az első átfogó Einstein-életrajz 1947-ből és számos relativitáselméletet népszerűsítő kötet: Frank az amerikai intellektuális élet közkedvelt szereplője volt alapvetően Boston és New York közt, ám számos alkalommal megfordult a nyugati parton is. Egyik első támogatója volt a tudományszociológiai kutatásoknak és létrehozta az Institute for the Unity of Science intézetet az American Academy of Arts and Sciences, illetve a Rockefeller Foundation támogatásával. A The Humanistic Background of Science az 1950-es években íródott, és ötven évig kallódott a Harvardi Egyetem archívumában. A kötet egyedülálló módon kombinálja a tudománytörténetet a tudományfilozófiával, kínál egységes képet a pragmatizmus, a marxizmus, a tomizmus és a pozitivizmus világképének integrációjáról, és vezeti be az olvasót a hidegháború ideológiai harcaiba a „tények” és „értékek” fogalmai mentén. A szerkesztés mellett Reisch és Tuboly egy 70 oldalas bevezetővel hozzák közelebb a könyv gondolatmenetét az olvasóhoz.