Az elmúlt évtizedekben egyre sokasodtak azok a tudományos megállapítások, melyek arra világítanak rá, hogy az emberi faj milyen hatalmas mértékben idézi elő a Föld más fajainak a kipusztulását. Nem minden faj fizet azonban rá az emberi terjeszkedésre: a jó alkalmazkodóképességűek gyakran egyenesen „hasznot húznak” a települések közelségéből. A témáról az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PLOS Biology-ban nemrégiben megjelent tanulmány egy nemzetközi tudósokból álló kutatócsoport vizsgálatait foglalta össze. A kutatásban Garamszegi László Zsolt személyében a budapesti ELKH Ökológiai Kutatóközpont is részt vett.
Az urbanizáció terjeszkedésével egyre több nem háziasított állat kezdett az ember közelében élni az elmúlt évtizedekben és évszázadokban. A városi vadvilág alkalmazkodott a forgalomhoz, a zajhoz és az emberek életmódjához – az ilyen jellegű urbanizációval párhuzamosan viszont drasztikusan lecsökken a zsákmányállatok ragadózókkal szembeni, ún. antipredátor viselkedésének a hatékonysága.
A kutatott jelenség az úgynevezett emberipajzs-hatás, ami azt jelenti, hogy az ember jelenléte és tevékenysége miatt megszűnik (vagy nagyon lecsökken) a természetes élőhelyen érződő predációs nyomás, vagyis a ragadozók a városokban nem képesek bántani a beköltöző prédaállataikat. Természetesen kisebb ragadozók élnek a városokban is, de az ő tevékenységük is erősen korlátozott, így ezek nem gyakorolnak olyan erős szelekciós nyomást a városi prédákra, mint a vadonban. Azok az állatfajok tehát, amelyek megtanultak az ember közelében élni, elég „jól járnak”, az ember ugyanis megvédi őket más ragadozóktól.
„Nem állíthatjuk, hogy a város az állatok számára »terülj, terülj asztalkámat« kínálna, és azt sem, hogy a városban nincsenek veszélyek. De a városok mindenképpen tolerálható környezeti feltételeket jelentenek sok állat (és növény) számára, csak ehhez tudni kell alkalmazkodni. Sok faj nem képes erre, de sok faj igen, ami azt eredményezi, hogy az ember és az állatvilág képes hosszú távon egymás mellett élni” – fogalmaz Garamszegi László Zsolt.
A kutatásokból az is kiderült, hogy az antropocén evolúció hatására gyorsan, pár generáció alatt bekövetkeznek ezek a változások, tehát az ember akaratlanul is előidéz olyan folyamatokat, amelyeket egyébiránt háziasítással tenne: a kutatók szerint nyilvánvalók a háziasítás és az urbanizáció által gyakorolt szelekciós nyomás közötti hasonlóságok.