Úttörő kísérleti pszichológiai felfedezés, hogy egy elolvasott vagy meghallgatott tananyag tesztelése képes gátat szabni a felejtésnek. A kísérleti memóriakutatás eredményei szerint a teszt nem pusztán a tanulás sikerességét ellenőrző vizsgamódszer, hanem az egyik leghatékonyabb oktatási eszköz lehet a pedagógusok kezében.

A teszt hosszú távú emlékezeti hatásaiban – mind a laboratóriumi kísérletekben, mind pedig valós iskolai környezetben megvalósuló terepkísérletekben – felülmúlta a széles körben használt oktatási módszereket (ismételt tanulás, kiemelés, gondolattérképek, jegyzetelés, vázlatok készítése, csoportos feldolgozás stb.). Az 1. ábra szemlélteti az ismételt újratanulás és a tesztelési stratégia eredményessége közötti eltérést. Mint láthatjuk, az elsajátított anyag újratanulása rövid távon (néhány perc vagy óra) jobb eredményre vezet, mint a tesztelés, azonban hosszú távon (napokkal, hetekkel később) sokkal kevésbé felejtjük el a tesztelt tananyagot. Tehát az elsajátított anyag tesztelésével tartósabb, a felejtésnek jobban ellenálló tudás jön létre, mint az újratanulás segítségével.

1. ábra. A tesztelés jótékony hosszú távú hatása a tanulásra.

Korábban a tesztelés hosszú távú emlékezeti megtartásra gyakorolt hatásának vizsgálata kevés figyelmet kapott a kísérleti pszichológiában és az oktatásmódszertan területén egyaránt. De mivel a jelenségnek alapvető jelentősége van a pedagógiai gyakorlat számára, az utóbbi 15 évben számos kutatás célozta a hatás háttérmechanizmusainak megértését, illetve azoknak a feltételeknek a feltárását, melyekben kevésbé/jobban érvényesül a tesztelés pozitív hatása.

Ezen törvényszerűségek feltárásával foglalkozik az ELKH Természettudományi Kutatóközpontjában található Tanulás és Emlékezeti Zavarok Kutatócsoport is (Nemzeti Agykutatási Program, NAP 2.0.), Racsmány Mihály vezetésével. Kutatásaikkal feltárták, hogy az elsajátított ismeretek tesztelése során az előhívás folyamatának automatizálódása következik be, a felidézés készséggé válik: az ismételt tesztelés során az előhívás egyre gyorsabb lesz, és egyre kevesebb erőfeszítést igényel. Idegrendszeri kutatásaik pedig feltárták, hogy a tesztelés következményeként megváltozik annak az idegrendszeri hálózatnak a működése, amelynek kulcsszerepet tulajdonítanak a sikeres emlékezésben. A teszttel kapcsolatos kísérleti pszichológiai és idegrendszeri kutatások a kiindulópontját jelenthetik egy olyan transzlációs pedagógiai programnak, amely az emlékezet és a tanulás törvényszerűségeire épített gyakorlati oktatási programok kidolgozását jelentené a jövőben.

A területen zajló kutatások eredményei alapján számos tanítási alapelv fogalmazható meg az oktatásmódszertan számára. Például, ha a kezdeti tanulást rövid idővel (pár perc elteltével) követi a tesztelés alapú gyakorlás, a teljesítmény hosszú távon még jobb lesz. Sőt, ha a tesztek nem azonnal követik egymást, hanem kis szünetekkel, az eredményesség még tovább növelhető. Igaz ez akkor is, amikor a diákok meglepő módon úgy érzik, hogy a teszten elért eredményük nem túl sikeres. Számít a teszt formája is: úgy tűnik, hatékonyabb, ha nyílt végű kérdéseket teszünk fel a diákoknak (például egy fogalom kifejtésére kérjük őket), szemben a feleletválasztós tesztekkel. Számos kutatás vizsgálja, hogy a teszt emlékezeti hatásait milyen egyéni különbségek modulálják, mi a szerepe a tanuló életkorának és előzetes ismereteinek, mi az ideális ütemezése és formája a tanulást facilitáló tesztnek, és hogy mi a szerepe a tanár által adott visszajelzésnek.

Az oktatási gyakorlatban a tanulási folyamat egyik fontos eleme, hogy a diákok tanáraiktól, szüleiktől visszajelzést kapnak a teljesítményükről. 2012-ben azonban egy amerikai kutatócsoport érdekes és provokatív felfedezést közölt a témában. A kísérletben egyetemi hallgatók vettek részt, akik szópárokat tanultak, majd egy gyakorlási szakasz során a szópárok egy részét újratanulhatták, míg másik részét teszteléssel gyakorolták. Egy hét elteltével egy végső teszten vettek részt, ahol a korábbi eredményeknek megfelelően a tesztelt elemekre jobb teljesítményt mutattak. A végső teszt során azonban visszajelzést kaptak teljesítményükről: minden választ követően (akár helyes, akár helytelen volt) megmutatták nekik a korrekt válaszokat. Figyelemre méltó eredmény, hogy amikor ezt követően ismét ellenőrizték a diákok emlékezeti teljesítményét, a tesztelési gyakorlás előnye eltűnt az újratanulás-alapú gyakorlással szemben.

Első látásra ezek az eredmények alapjaiban kérdőjelezhetik meg azt az elgondolást, miszerint a teszt minden körülmények között hatékonyan alkalmazható annak érdekében, hogy az iskolai teljesítmény minél jobb legyen. A Tanulás és Emlékezeti Zavarok Kutatócsoport legújabb kísérletsorozatában ezt a kérdést járta körbe. A kiinduló hipotézis az volt, hogy a tesztalapú tanulás csak abban az esetben lehet eredményes hosszú távon, ha a tanuló sikeresen meg tudja válaszolni a tesztkérdéseket a gyakorlás során. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a tanulás kezdetén a diák átmenetileg már fel tudja idézni az anyagot, vagyis legyen legalább egy sikeres felidézés a tananyaggal kapcsolatban. Az adatok igazolták az elképzelést. Ha a diákok hat bemutatási körben láthatták az anyagot a kísérlet kezdetén, majd ezután jött a tesztelési vagy újratanulási gyakorlás – vagyis a tesztelés akkor következett be, amikor a szavakat már nagy valószínűséggel fel tudták idézni a diákok – akkor egy héttel később kiemelkedő teljesítményt értek el a tesztnek köszönhetően. A felejtés mértéke minimális volt, és a tesztelés előnye nem tűnt el az újratanulással szemben még akkor sem, ha a tanár újra meg újra visszajelzést adott a teljesítményükkel kapcsolatban, vagyis a felidézést követően bemutatta a helyes választ (2. ábra). Összességében tehát arra mutattak rá az eredmények, hogy az emlékezeti előhívás (tesztelés) akkor igazán hatékony oktatási módszer, ha a teszt pillanatában a diák nehezen, de sikeresen fel tudja idézni a tananyagot. A teszt tehát valóban megbízhatóan alkalmazható a diákok teljesítményének növelése céljából, de valós oktatási körülmények között fontos a teszt pontos időzítése a tanulási folyamatban.

2. ábra. A tesztelés jótékony hatása csak abban az esetben mutatkozott meg hosszú távon, ha a kezdeti tanulás során a diákok lehetőséget kaptak arra, hogy több körben elsajátíthassák az anyagot.

Az eredeti tanulmány ingyenesen elérhető:

Racsmány, M., Szőllősi, Á., & Marián, M. (2020). Reversing the testing effect by feedback is a matter of performance criterion at practice. Memory and Cognition (Epub ahead of print).