Az ELKH ATK NÖVI Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportja Bókony Veronika és Nemesházi Edina vezetésével egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgozott ki, amely lehetővé teszi az erdei békák (Rana dalmatina) genetikai ivarának a meghatározását. Az új módszert a hazai populációkon alkalmazva kiderült, hogy az ember által átalakított élőhelyeken a békahímek egy része genetikailag nőstény.

Fotó: Bombay Bálint

A változó testhőmérsékletű gerinces állatokban az ivari kromoszómák mellett környezeti hatások is befolyásolják, hogy a fejlődő egyed hím vagy nőstény fenotípusú lesz-e, ezért extrém hőmérséklet vagy kémiai szennyezés hatására ivarváltás történhet, azaz a genetikai ivarral ellentétes fenotípus jöhet létre. Az ivarváltás vizsgálata az ökotoxikológiában és a természetvédelemben is fontos, mivel kiegyensúlyozatlan ivararányhoz vezethet, ami a populációk fennmaradását veszélyezteti. Azonban az ivarváltás megállapításához nem elegendő a fenotípusos ivar ismerete (vagyis, hogy az adott egyed herékkel vagy petefészkekkel rendelkezik-e), a genetikai ivart is diagnosztizálni kell. Ez utóbbi nagy kihívást jelent a kétéltűek, halak és hüllők számos csoportjának esetében, ugyanis változatos ivari kromoszómáik miatt minden egyes fajra külön-külön kell megtalálni a genomnak azt a szakaszát, amely a genetikai ivar azonosítását lehetővé teszi. Emellett jelentős anyagi és időbefektetést igényel kidolgozni azt a módszert, amellyel nagyszámú egyed szexálása is megbízhatóan kivitelezhető a gyakorlatban. E nehézségek miatt csupán néhány kétéltű faj esetében létezik ilyen eljárás.

A Molecular Ecology októberi számában megjelent tanulmányában a kutatócsoport egy olyan módszert tett közzé, amellyel egy apró – például nyálkahártya-tamponálással vett – DNS-mintából egy egyszerű és olcsó laboratóriumi eljárással (PCR-technikával) kideríthető az erdei békák genetikai ivara. Ez a faj ugyan Európában elterjedtnek számít, de populációi csökkenő trendet mutatnak, így hazánkban is védett. Az új módszerrel végzett terepi felmérés kimutatta, hogy a Budapest környéki erdeibéka-populációkban a fenotípusosan hím felnőttek 20%-a nőstény genotípusú, tehát lárvakorban ivarváltáson esett át. A megvizsgált 11 populáció közül elsősorban azokban fordultak elő ivarváltott egyedek, amelyek városi és mezőgazdasági területeken élnek. Ezek az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a kémiai környezetszennyezés, valamint a klímaváltozás és a városi hőszigeteffektus hatására az ivarváltás révén hím túlsúlyossá válhat a vadon élő populációk ivararánya. A genetikai ivarhatározási módszerekkel azonban időben felismerhetjük az ivarváltott egyedeket, ami elősegítheti a világszerte fogyatkozó kétéltű állományok védelmét.