Tizennyolc ELKH-s kutató nyerte el az MTA doktora címet 2022-ben

Bondár Mária 2019-ben könyv alakban megjelentetett, akadémiai doktori értekezésként benyújtott munkájában a késő rézkori fémművesség magyarországi emlékeit foglalta össze. Munkája hiánypótló, hiszen a témakörben korábban nem született hasonló összegzés. Az értekezés fontos része a badeni kultúrkör 30, rézleletet is tartalmazó lelőhelyének és az onnan származó 231, eddig ismert késő rézkori leletnek a katalógusszerű leírása. Bondár Mária új tudományos eredménye, hogy anyagvizsgálatokra és készítéstechnikai elemzésekre alapozva kimutatta, hogy a késő rézkori fémművesség nem iparszerű, széles tömegigényeket kielégítő metallurgia volt, ahol a típusok száma is csekély. A korszak tárgyai változatos technikával készültek (kalapálás, hevítés, öntés). Ugyanez a sokszínűség a társadalmi igényekben is kifejeződik. Megállapításait a korszak emblematikus lelete, a vörsi rézdiadém új, korszerű vizsgálatával egészítette ki, ami a korszak temetkezései rítusai szempontjából is jelentős új ismeret. Eredményei megbízható alapot teremtenek ahhoz, hogy jobban megértsük a késő rézkor fémművességének hátterét és kapcsolatrendszerét egy olyan korszak esetében, amelynek fémművességéről – összevetve a megelőző és rá következő időszakokéval – eddig nagyon keveset tudtunk.

Csepregi Márta akadémiai doktori értekezésében a Karjalainen által három keleti hanti (a tremjugani, vaszjugani és likriszovói) területen gyűjtött szövegeket dolgozta fel. A likriszovói szöveganyag újdonsága abban rejlik, hogy ebből a nyelvjárásból mindmáig nem adtak ki szöveget. A 120 éves szövegek azért is egyediek, mert a nyelvjárások egy része már eltűnt, másik része pedig jelentősen megváltozott. Mindhárom nyelvjárásról a szövegeken alapuló nyelvtani leírást kapunk. A közel kétszáz glosszázott példamondat hasznos a jövendő kutatói munka számára is. A szövegek terjedelme is jelentős: összesen több mint tízezer szó szerepel bennük e nyelvjárásokból. Mindhárom nyelvjárás anyagában vannak olyan lexémák is, amelyeket korábban nem jegyeztek le. A mű tudományos eredményei között újdonságnak számít az anyag fonematikus átírása. A szövegek archaikus jellegéből adódóan néhány általános változási tendencia is megfogalmazható volt e nyelvjárásokra vonatkozóan. A megalapozott és gondosan kiérlelt módszertan alkalmazása következtében az értekezés eredményei megbízhatóak és hitelesek.

Deák András akadémiai doktori értekezésének elkészítéséhez önálló kutatási profillal rendelkező laboratóriumi infrastruktúrát alakított ki plazmonikus nanorendszerek komplex vizsgálatára. Kutatásaiban az optikai spektroszkópiai, anyagtudományi és kolloidkémiai megközelítést ötvözte kis méretskálán, akár egyedi nanorészecskék szintjén lejátszódó fizikai-kémiai folyamatok nyomon követésére és tervezett, szabályozott befolyásolására. Munkájának kiemelendő erőssége a mikrospektroszkópiai mérőállomás tervezése és megvalósítása, amellyel egyetlen nanorészecske optikai spektruma is mérhető. Az igényesen tervezett és kivitelezett kísérletek és unikális mérések mellett kimagasló teljesítmény, hogy kolloidstabilitási és optikai modellszámításokkal támasztotta alá eredményeit. A felületmódosított arany nanorészecskék önszerveződésének és optikai tulajdonságainak kutatása során elért új tudományos eredményei a következő négy témacsoportba rendezhetők: nanorészecskék termikus manipulációja; nanorészecskék tömbfázisú klaszterképződése; inhomogén felületi tulajdonságú nanorészecskék és részecske-heterodimerek; határfelületi arany nanostruktúrák. Az elért eredmények hozzájárulhatnak különböző orvosbiológiai, optoelektronikai, szenzorikai, nanotechnológiai fejlesztések megalapozásához.

Egedy Tamás akadémiai doktori értekezése városföldrajzzal, elsősorban a posztszocialista városmegújulási folyamatokkal foglalkozik. Vizsgálta a budapesti lakótelepek és az egykori szocialista városok fejlődésének jellegzetességeit, elkészítette a posztszocialista időszak várostörténeti szakaszolását. Feltárta az ún. kreatív gazdaság, vagyis a tudásintenzív, magas információs tartalommal rendelkező, rugalmas és nemzetközi hálózatokban dolgozó ipari és szolgáltató ágazatok hazai térbeli elterjedését, valamint szerepét a nagyvárosok térszerkezetének alakulásában. Megállapította, hogy a fővárosi agglomeráció külső övezetének fejlődése a legintenzívebb, ami hozzájárul a policentrikus városfejlődéshez. Értekezésének fontos eredménye annak igazolása, hogy az ország gazdasági-társadalmi térszerkezetének és fejlettségének klasszikus nyugat–keleti lejtőt mutató alapvonását módosítja, lokálisan ellensúlyozza a fővárostól, illetve a vidéki regionális központoktól való távolság. A meglévő gazdasági-társadalmi különbségek területi kiegyenlítődésében jelentős szerepük lehet a kreatív gazdasági ágazatoknak. Eredményei a geográfián és a regionális tudományokon túl hasznosulhatnak a területfejlesztés, a városgazdaságtan, az urbanisztika vagy a városszociológia terén is.

Fedeles Tamás akadémiai doktori értekezésében az 1426–1523 közötti időszakban Rómában felszentelt magyarországi klerikusok mintegy 800 fős csoportját vizsgálja. A kúriai szentelés intézményének késő középkori népszerűségét összetett érvrendszerrel magyarázza, ezek közé sorolja a gyorsított eljárást, az otthoni szentelő személy távollétét, az akadályok alóli felmentéskérést, valamint a visszaéléseket. Megfigyelései szerint a szentelési céllal Rómába menő magyarországi klerikusok általában csoportosan, előre tervezetten, összehangoltan keltek útra a nagyobb biztonság érdekében, s utazási kedvüket befolyásolhatták az olyan kül- és belpolitikai események, mint a polgárháború, a török veszély vagy a járványok. Az értekezés bemutatja azt az eljárásrendet, azokat a hivatalokat, amelyekhez a szentelés végett Rómába érkező egyháziak alkalmazkodtak és fordultak, valamint igazolja, hogy a magyarországi klerikusokra ugyanaz a szabályozott rend vonatkozott, mint a más országokból érkezőkre, ugyanazoknak az alapvető kritériumoknak (rendenként eltérő kor, törvényes származás, testi épség, erkölcsös életvitel, felkészültség és bizonyos rendek esetében javadalom) kellett megfelelniük. A szerző megállapítja, hogy a Magyar Királyság területén működő különböző szintű iskolák alkalmasak voltak a klerikusmesterség alapjainak elsajátítására, ezzel cáfolja a vidéki papság tudatlanságának toposzát, s bizonyítja, hogy az Apostoli Kamara nem támogatta a középkor végi papság képzetlenségének terjedését.

Halász Iván akadémiai doktori értekezése az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttét követő száz évet áttekintve vizsgálja a csehszlovák, a cseh és a szlovák államfői tisztség jellegzetességeit. Az értekezés kiindulópontját két alapvető tézis képezi. Az első szerint a köztársasági elnöki intézmény egyszemélyi (monokratikus) jellege, valamint szimbolikus volta miatt különösen alkalmas az állami és intézményi folytonosság megjelenítésére. Ezzel függ össze az a szerep is, amelyet az államfő az egyes korszakok és rendszerek közötti ellentétek „áthidalásában” játszik. A második tézis szerint – amint az a cseh és a szlovák szakirodalomban is szerepel – a csehszlovák, majd a cseh és a szlovák államfői tisztségben sokkal több a folytonossági elem, mint a diszkontinuitás. A mai napig érezhetők rajta azok a közjogi megoldások és hagyományok, amelyek gyökerei az 1920. évi csehszlovák alkotmányig nyúlnak vissza. Az értekezés harmadik fő megállapítása az, hogy a Szlovákiában 1999-ben, a Cseh Köztársaságban pedig 2012-ben bevezetett közvetlen államfőválasztás által biztosított nagyobb legitimitás a köztársasági elnök jogköreinek jelentősebb megváltoztatása nélkül is megerősítette az elnök közjogi pozícióját, és jelentősen kitágította politikai mozgásterét. A szerző értekezésében széles forrásbázison, döntően cseh, szlovák és lengyel nyelvű források alapján, azok megfelelő interpretációjával, a jogtörténeti és a jogösszehasonlító módszert alkalmazva igazolja téziseit és megállapításait.

Kecskés D. Gusztáv akadémiai doktori értekezése az 1956-os magyar forradalmat követő menekülthullám nemzetközi dimenzióit vizsgálja, elsősorban a nemzetközi szervezetek szerepére fókuszálva. A disszertáció az első olyan magyar nyelvű szintézisnek tekinthető, amely feltárta az 1950-es évek menekültkezelésében a nemzetközi kormányközi és NGO-szereplők professzionalizálódásának és kooperációjának folyamatát. Rávilágít annak a hidegháborús kegyelmi állapotnak az összetettségére, amely az 1956-os magyarok gyors és hatékony befogadását, illetve tartós integrációját lehetővé tette. Hangsúlyozza, hogy a már korábban is ismert okok (humanitárius ideák, hidegháborús propaganda, a nyugati lakosság szimpátiája, gazdasági megfontolások stb.) mellett a segélyszervezetek és az egyes országok kormányzatának sikeres együttműködése is döntő jelentőségű volt. Azt is sikeresen érzékeltette, hogy az UNHCR és a Vöröskereszt egyaránt a hidegháborús szabályokhoz alkalmazkodó, határozottan Nyugat-barát és hangsúlyosan humanitárius elveket valló entitásként tevékenykedett. A magyar menekültválság idején egyfajta hidat képeztek a két pólus között, bizonyítva ezzel a vasfüggöny operatív (segélyek) és mentális (pl. repatriálásban, keresőszolgálatban való részvétel) átjárhatóságát. Az értekezés további fontos megállapítása, hogy a nemzetközi szervezetek magyar menekültekkel kapcsolatos aktivitása a Kádár-rendszer konszolidációjára is hatást gyakorolt. A dolgozat emellett számba veszi a dekolonizáció és az európai migrációs politika összefüggéseit és kölcsönhatásait is.

Laczka Csilla akadémiai doktori értekezésének eredményei jelentősen hozzájárulnak egy multispecifikus gyógyszertranszporter, az ABCG2 nevű fehérje működésének megértéséhez. Vizsgálta az ABCG2 szubsztrátfelismerésében és koleszterin általi szabályozásában szerepet játszó fehérjerégiókat. Részt vett egy az ABCG2 fehérjét az ép sejtek felszínén felismerő antitest (5D3) jellemzésében, amely mára kereskedelmi forgalomba került. Elsőként mutatta ki, hogy a rákterápiában használt tirozin-kináz-gátló gyógyszerek kölcsönhatásba lépnek az ABCG2 fehérjével. Vezetésével kilenc éve olyan kutatási irány indult, amely a gyógyszerek transzportjában is szerepet játszó szerves aniontranszporter-polipeptidek (OATP) fluoreszcenciaalapú vizsgálatára alkalmas módszerek fejlesztését célozta meg. Ennek keretében új sejtes modelleket, az OATP-k működésének kimutatására és az OATP fehérjéket kifejező sejtek dúsítására alkalmas festékeket azonosítottak. Ezek segítségével többféle új, érzékeny vizsgálati módszert dolgoztak ki. Elsőként azonosítottak egy olyan próbát, amelynek a segítségével lehetőség nyílik az OATP-k nagy áteresztőképességű vizsgálatára.

Nagy Csongor István akadémiai doktori értekezése a kartelljog dogmatikájáról mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban újszerű képet ad. Elméleti vonatkozásban egyebek mellett rámutat arra, hogy a versenyjog számos fogalmi következetlenséget tartalmaz, terminológiája nem elég világos, fontos jelenségek leírására nincsek megfelelő elnevezések. Gyakorlati vonatkozásban elsősorban az uniós és a hazai versenyjog kapcsolatát vizsgálta. Megállapította, hogy az uniós jognak meghatározó a befolyása a hazai versenyjogra, sőt a Kúria döntése egyértelművé tette, hogy az uniós gyakorlatot a magyar ügyekben is alkalmazni kell. Ugyanakkor az uniós versenyjog kiemelt célja a piaci integráció, amely viszont hazai viszonylatban gazdasági okokból kevéssé releváns. Az eltérő gazdasági háttér azzal jár, hogy a piaci integrációt elősegítő normák és gyakorlat tagállami alkalmazásában kisebb-nagyobb zavarok jelentkeznek. A szerző foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy mit kell vizsgálni egyfelől az általános kartelltilalom, másfelől az egyedi mentességek körében. Annak fontosságát hangsúlyozza, hogy az általános kartelltilalom körében a verseny védelmének kell középpontban állnia, a mentesség pedig az együttműködésre ad felhatalmazást, ha az növeli a hatékonyságot. További fontos kutatási eredményt jelent a versenyellenes célú megállapodások listájának bővülésére vonatkozó alapos kritika. A szerző álláspontja szerint a versenyellenes célú megállapodások listájának kizárólag nevesített kategóriákból szabad állnia, és körükben nincs szükség hatásvizsgálatra, mert az aligha segítheti a hatékonyságot.

Nagy Nikoletta akadémiai doktori értekezésében az egy-egy gén által meghatározott, ún. monogénes bőrbetegségekben vizsgálta a genetikai háttér és a kórkép megjelenése közötti összefüggéseket, valamint funkcionális vizsgálatok alapján új terápiás lehetőségeket azonosított. Bizonyította, hogy a herediter angioneurotikus ödéma III-as típusa (HAEIII) hátterében a XII. véralvadási faktor génjében megjelenő mutáció áll, illetve azt is igazolta, hogy az ebben a kórképben szenvedő és ezt a mutációt hordozó európai betegek közös őstől származnak. A WNT géncsalád 10A génjében (WNT10A) kialakuló homozigóta nonszensz mutáció Schöpf–Schulz–Passarge-szindróma (SSPS), míg compound heterozigóta misszensz és nonszensz mutációi és homozigóta misszensz mutációja odonto-onychodermális diszplázia (OODD) kialakulását okozza, így ezek ugyanazon betegség eltérő klinikai variánsai. A cathepsin C (CTSC) gén két különböző mutációját ismerte fel, amelyek eltérő klinikai variánsok – a Papillon–Lefèvre-szindróma (PLS) és a Haim–Munk-szindróma (HMS) – kialakulását eredményezik. Az SLC45A2 génben két új mutációt azonosított, amelyek az okulokután albinizmus 4-es típusában játszhatnak szerepet. A CYLD gén mutációi okozhatnak familiáris cylindromatosist, multiplex familiáris trichoepitheliomatózist és Brooke–Spiegler-betegséget is. A génexpressziós vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a recesszív disztrófiás epidermolysis bullosában (RDEB) alkalmazott allogén fibroblaszt-injekciók hatékonyságának hátterében a páciens saját C7-termelődésének fokozódása állhat. Az eredmények új terápiás módszert alapozhatnak meg.

Rajta István akadémiai doktori értekezésében gyorsított ionnyalábokkal végzett, a mikro- és nanométeres felbontású analitikai módszerek továbbfejlesztésében, valamint a fókuszált ionnyalábokkal történő háromdimenziós, mikrométeres skálájú anyagmegmunkálási módszerek kidolgozásában elért eredményeit ismerteti. Eredményei ezek közül az elsőnek említett területen a legfontosabbak: az ionnyalábok méretének tervszerű csökkentése (az irányításával telepített Tandetron részecskegyorsítónál a különleges felbontású nanoszonda tervezése, megépítése és optimalizálása, új mérési módszer kifejlesztése) és analitikai módszer kidolgozása egyetlen besugárzással a szénnél nagyobb rendszámú összes elemre. A megmunkálás területén a protonnyalábírás technikáját továbbfejlesztette és új területekre alkalmazta, ezen belül jelentős eszközfejlesztést végzett: protonnyaláb-írásos módszerrel létrehozott polimer mikrostruktúrákon alapuló fém mikrobélyegzőket, valamint optikai hullámvezetőt és mikroturbinát tervezett és készített.

Sáfrán György akadémiai doktori értekezésében a vékonyrétegek előállítására, kialakulási mechanizmusaira, a rétegek fizikai-kémiai tulajdonságaira és alkalmazásaira vonatkozóan mutatott be nemzetközileg is jelentős, új tudományos eredményeket. Módszereket és eszközöket dolgozott ki széles paramétertartományban vékonyrétegrendszerek hatékony előállítására és tulajdonságaik meghatározására. Az általa kidolgozott műszaki megoldások előrelépést jelentenek a kutatás technológiájában, és ezzel hozzájárulnak a vékonyréteg-technológia fejlődését segítő alapkutatási ismeretek elmélyítéséhez. A szupravezető volfrámrétegek anyagszerkezetének jellemzése és javítása, valamint a normálvezető-szupravezető fázisátmenet hatékony méréséhez kifejlesztett kapcsolóeszköz és áramköri megoldás a világegyetemben feltételezett sötét anyag kutatására szolgáló részecskedetektorok tesztelésében hasznosult. A feltárt összetételfüggő tulajdonságok napelemek és optoelektronikai eszközök széles skálájának fejlesztését teszik lehetővé. A javasolt mikrokombinatorikus gyártás és vizsgálati módszer nagymértékben megkönnyíti a két- és háromkomponensű vékonyrétegrendszerek összetételfüggő tulajdonságainak feltárását és adatbázisba gyűjtését.

Schmal Dániel akadémiai doktori értekezése a modernitás kialakulásának egyik legfontosabb vonatkozását, a modern én születését mutatja be. A modernitás áttörését szokásosan a 17–18. századra teszik. Schmal Dániel e folyamat megindulását két-három évszázaddal korábbra datálja, egyszersmind újraértelmezi a modernitás mibenlétét. Ennek megragadására három központi fogalom köré épülő szempontrendszert dolgoz ki. Az élet és a gondolkodás különféle területeinek differenciálódása következtében az énnek egymástól független szerepek sokaságát kell betöltenie. A különféle szerepek megkívánják az én új egységének létrehozását, integrálását. A differenciálódás és az integrálódás kiváltják a fokozott reflexió igényét. A dolgozat mélységükben elemzi a 16–17. századi skolasztika vitáit. Ez a tematikus bővítés, valamint az átfogó problémafölvetés a kanonizált filozófusokat – Descartes, Locke és Leibniz elemzéseit az énről, illetve a személyről – és a hátteret adó irányokat, kisebb szerzőket egyaránt új megvilágításba helyezi. A dolgozat egyik legjelentősebb eredménye a descartes-i én különböző dimenzióinak fölvázolása. Az értekezés az utóbbi idők magyar filozófiatörténeti kutatásainak kiemelkedő teljesítménye. Eredeti, sok tekintetben újszerű képet nyújt egy teljes történeti korszakról, ezen belül pedig az egyik legjelentősebb filozófiai probléma megoldásáról. Nem pusztán egy történeti szempontból érdekes kérdést elemez, hanem korunk egyik kulcsproblémájának genezisét tárja fel.

Széchenyi Ágnes akadémiai doktori értekezése hatalmas tényanyagot megmozgatva, összegző módon tárgyalja Schöpflin Aladár pályáját és annak kapcsolat-, sajtó-, művelődés- és irodalomtörténeti összefüggéseit. Az értekezés új tudományos eredménye, hogy a 20. század eleji irodalomszemlélet nem írható le egymástól élesen elhatárolt, modern és konzervatív irodalmi szemléletmódok kétosztatú tereként. Ennek megfelelően a szerző sikeresen mutatja be Schöpflin kritikusi pozícióját olyan irodalomtörténeti kontextusban, amely nemcsak a modern és a konzervatív irodalomszemlélet különbségeire érzékeny, hanem az átmeneteikre is. Az értekezés így érdemben és új eredményekkel járul hozzá a 20. századi magyar irodalmi modernség árnyaltabb értelmezéséhez, valamint több mérvadó fórumának (pl. Vasárnapi Újság, Nyugat, Franklin Társulat, Baumgarten Alapítvány) alaposabb ismeretéhez.

Tóth Judit akadémiai doktori disszertációjában a DNS-ben található hibajavító mechanizmusok egyikével kapcsolatos kulcsenzim, a dezoxitimidin-trifoszfát (dTTP) bioszintéziséért felelős fontos enzim, a humán dUTPáz molekuláris jellemzését végezte el. E feladatot a kutatásainak középpontjában álló dUTPáz enzim emberben és baktériumban való működési mechanizmusának feltárásával összefüggésben oldotta meg. Az enzim normális működése során csökkenti a DNS-be hibaként beépülhető uracil mennyiségét, ezáltal biztosítva a bennünk tárolt genetikai információ épségének megőrzését. Bioinformatikai modellezésen alapuló célzott kísérletekkel tisztázta a dUTPáz katalizálta reakció fő lépéseit. A vizsgálatokhoz több technológiai fejlesztést, illetve újítást is bevezetett, köztük a dNTP‐k újfajta radioaktív jelölését, illetve a molekulák egy új enzimatikus eljáráson alapuló mennyiségi meghatározását. A munka értékét jelentősen növeli az eredményekben rejlő terápiás potenciál, minthogy sikerült azonosítania a dUTPáz inhibitorát, amely fejlesztési célmolekula lehet daganatos betegségek és vírusfertőzés esetén. Létrehozott egy új adatbázist, mely a kísérletesen meghatározott dNTP-mennyiségeket és külső hatásokra bekövetkező változásaikat tartalmazza, így fejlesztési folyamatok alapjául szolgál.

Tóth Szilvia Zita akadémiai doktori értekezésében a zöld algák és a növények, ezen belül is a lúdfű C-vitamin-termelésével, valamint az algák stressz hatására történő H₂-gáz-termelésével foglalkozik. Munkája során bizonyította, hogy a zöld algákban és a növényekben a C-vitamin bioszintézisének útvonala azonos. Stressz hatására azonban a sajátos szabályozásnak köszönhetően a zöld algák képesek a C-vitamin-tartalmukat rendkívül gyorsan nagymértékben megemelni, míg a növények állandóan magas C-vitamin-szintet tartanak fenn. A C-vitamin hőstressz esetén védi a fotoszintézis egyik nélkülözhetetlen elemét, a második fotokémiai rendszert a degradációtól. A nagy koncentrációban jelen lévő C-vitamin szerepet játszik a sejtek öregedésében. Felfedezte, hogy a C-vitamin fénystressz elleni védelemben betöltött szerepe jelentősen különbözik a növényekben és a zöld algákban. A zöld algák esetében a C-vitamin nem csak hőstressz, hanem kénmegvonás esetén is elektront szolgáltat a fotoszintetikus apparátus számára. A zöld algákban a kénhiányra olyan mértékben felhalmozódhat a C-vitamin, hogy az már károsítja a fotoszintetikus vízbontásért felelős fehérjekomplexet, ami viszont elősegíti a hidrogéntermelés megindulását. Tóth Szilvia Zita létrehozott egy fotoreaktort, melyben képes a zöld alga H₂-gáz-termelését tartósan fenntartani, ez környezetkímélő, megújuló energiaforrásként szolgálhat.

Tőzsér János akadémiai doktori értekezése a metafilozófia területéhez sorolható. A disszertáció a filozófia szerepét vizsgáló vitához szól hozzá, és eredeti álláspontot védelmez ebben a kérdésben. A disszertáció tézise szerint a filozófia mint episztemikus vállalkozás kudarcot vallott, mivel a nyugati filozófia története során nem sikerült szubsztantív filozófiai igazságok tudására szert tenni. Mindennek bemutatása az analitikus filozófia retorikai keretében a szkeptikus attitűd kiemelkedő teljesítménye. A filozófiai érvek és vélemények kapcsán a szerző hatalmas ismeretanyagot mozgat meg. A szerző generációjának egyik kiemelkedő, originális gondolkodója. Munkája az analitikus filozófián kívül álló hagyomány felől is magasra értékelhető, és a kontinentális filozófia művelői számára is fontos tanulságokkal szolgál. Legfontosabb új tudományos eredménye az, hogy a metaszkeptikus attitűdöt és ismert érveléstechnikáit egy új etikai-egzisztenciális metafilozófiai problematika inaugurálására használja fel. Az értekezés igazolta, hogy a szkeptikus attitűd a filozófia alapkérdéseihez hasznosan kombinálható az analitikus filozófia fogalomelemző eljárásaival. Ennek eredményeként a dolgozat bemutatta, hogy a mai filozófia tartalmi tézisei mint általánosítások nem tarthatók. Ami az értekezés témájához kapcsolódó művei visszhangját illeti, kevés filozófusnak sikerült az elmúlt évtizedekben akkora hatást kiváltania, olyan izgalmas vitákat generálnia, mint neki.

Tringli István akadémiai doktori értekezésében egy a társadalom- és a jogtörténet metszéspontján elhelyezkedő, a középkori élet mindennapjait átszövő jogintézményt, jelesül a hatalmaskodást vizsgálta közel fél évezredes idősíkon. Az 1526 előtti magyar hétköznapok szerves részét alkotó hatalmaskodás jogintézményét a jelölt teljesen új megvilágításba helyezte azáltal, hogy ráirányította a figyelmet arra, miszerint a középkori mindennapok szerves részét alkotta a jogos erőszak alkalmazása. A szerző a középkori világ megváltozását, ezzel párhuzamosan a hatalmaskodások megszűnését a kora újkori állam kialakulásához, az erőszak monopolizálásához kapcsolta. A hiánypótló doktori műben Tringli István az önhatalmú jogérvényesítés és hatalmaskodás magyar középkori történetének teljességre törekvő feldolgozását végezte el, amely jelentős új eredményekkel gyarapította mind a hazai, mind pedig a nemzetközi középkortörténeti kutatásokat, de emellett a jog- és a néprajztudomány számára is új ismereteket kínál.