Tizennégy ELKH-s kutató nyerte el az MTA doktora címet 2021-ben

Boda Zsolt, Társadalomtudományi Kutatóközpont

Boda Zsolt akadémiai doktori értekezésében kiváló összegzést ad a közpolitikai döntéshozatal hazai és nemzetközi irodalmáról, tisztázza a téma megértéséhez szükséges fogalmi kereteket. Az értekezés első, elméleti részét a bírálóbizottság jelentős hozzájárulásnak tekintette a közpolitikai döntéshozatal témájának hazai és nemzetközi diskurzusához. Kiemelendő, hogy az értekezés elméleti része az egyetemi oktatásban is jól használható. Az értekezés második része a magyar közpolitikai döntéshozatalt jellemző változásokat vizsgálja 2002 és 2014 között, saját hazai kutatás és egy nemzetközi kutatás, a Comparative Agendas Project magyar adatainak felhasználásával. A szerző munkájában elemezte a hazai közpolitikai döntésekben szerepet játszó főbb aktorok döntéshozatalban játszott szerepét; meghatározta a magyar döntéshozatalt jellemző kormányzási stílusokat a vizsgált időszakban, valamint bevezette és vizsgálta a magyar társadalom közpolitikai képességét. A kiemelendő tudományos eredmények közé tartozik az egyes kormányzati ciklusokon belüli jelentős vagy paradigmatikus közpolitikai váltások kimutatása, valamint annak ábrázolása, hogy a magyar eset nem feltétlenül követi a nyugati mintákat a közpolitikai döntéshozatal tekintetében sem. Az értekezés a magyar közpolitikai, kormányzati döntések megértését elősegítő, hiánypótló munka.

Börzsönyi Tamás, Wigner Fizikai Kutatóközpont

Börzsönyi Tamás akadémiai doktori értekezésében kísérleti eszközökkel vizsgálta a szemcsés anyagok folyási tulajdonságait. Méréseiben a legmodernebb vizsgálati módszereket kombinálta: a rendszer felszínén zajló folyamatokat nagy sebességű kamerás felvételekkel követte, míg a szemcsés anyag belsejét CT- és MRI-berendezésekkel vizsgálta. A szemcsés anyagok folyásának és stabilitásának vizsgálata a természetben is megfigyelhető jelenségek mellett ipari folyamatok tervezésében is fontos. Olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy például milyen messzire fog eljutni egy lavina vagy csúszó földréteg egy adott hegyoldalon. E folyamatok számszerűsítésével azt vizsgálta, hogyan változnak a folyások jellemzői, miközben a gördülő részecskék alakja a gömbszerűtől az alaktalan irányába változik. Kísérleteit numerikus számolásokkal is összevetette. A valóságos talajrétegzettséget tükröző elrendezésekben azt vizsgálta, hogyan nyíródnak el az egymás fölötti/melletti tartományok a rétegek határán. Kimutatta, hogy a nyírási zóna nemcsak megtörhet, hanem el is hajolhat, elkerülve így a nagyobb súrlódású tartományt. Gyakorlati alkalmazásként a silóban folyó anyag esetén számszerűsítette azt, hogy a kifolyás miként függhet a granulátum tipikus alakjától. A siló szerkezetét rongáló rezonanciajelenségről kimutatta, hogy az a cső alsó feléből ered, és alapvetően a részecskék falakkal való súrlódásából származik. Ez a falak érdességének növelésével csökkenthető.

Dalos Anna, Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Dalos Anna a magyar zenetörténet-írásban elsőként tekintette át a Kádár-korszak 32 évének magyarországi zeneszerzését. Elemezte és értékelte az időszak komponistanemzedékeit és legfontosabb egyéniségeit, csoportjai és műhelyei tevékenységét, arányosan ötvözve egy-egy jelenség, egyéni életmű, stílusirányzat, műfaj és technika monografikus feldolgozását mindezek egymásra hatásának komplex, érzékeny és árnyalt bemutatásával. Értekezésében az 1956 és 1989 között alkotó valamennyi zeneszerző-nemzedék teret kapott, közülük sokan első ízben váltak átfogó tudományos-kritikai elemzés tárgyává. A szintézis alapjául elsősorban maguk a zeneművek szolgáltak: mint a Kádár-kori életérzés reprezentációi, a rejtett politizálás megtestesülései kerültek az elemzés fókuszpontjába. A disszertáció arra kereste a választ, hogyan viszonyultak a Magyarországon működő komponisták a korszak európai művészeti-zenei stílusáramlataihoz, zeneszerzés-technikáihoz (szerializmus, posztmodern, neoavantgárd, repetitív technika, minimalizmus), kinél és milyen mértékben beszélhetünk e minták puszta követéséről, és kinél kreatív újraalakításukról. A munka a korszak releváns nemzetközi kompozíciós irányzatainak közép-európai, illetve sajátosan magyar lecsapódását is értékelte.

Eszterbauer Edit, Állatorvostudományi Kutatóintézet

Eszterbauer Edit akadémiai doktori értekezésében a halak nyálkaspórás parazitái körében végzett kutatásainak eredményeit foglalta össze. A vizsgálatokat klasszikus parazitológiai és molekuláris genetikai eszközök párhuzamos alkalmazásával végezte. Kilenc új Myxobolus- és Sphaerospora-fajt írt le. Elsőként igazolta a Myxobolus cultus hazai előfordulását. Eredményeivel jelentősen hozzájárult a fenti két csoport filogenetikai analíziséhez, meghatározva genetikai diverzitásukat. Két nyálkaspórás parazitafaj esetében a világon elsőként sikerült nyomon követnie laboratóriumi körülmények között a teljes életciklusukat. Ennek az eljárásnak a segítségével olyan fehérjék génjeit azonosította, amelyek szerepet játszhatnak a gazdafelismerés folyamatában. Elsőként bizonyította, hogy a nyálkaspórások esetében léteznek olyan gazdafajok, amelyekben a paraziták zsákutcába jutva nem tudnak teljesen kifejlődni. Kimutatta e kórokozók jelenlétét fertőzésre fogékony és nem fogékony halfajok vérében is. Elsőként igazolta, hogy az M. cerebralis nem fajspecifikusan fertőz. Kimutatta, hogy a vízoldékony inozin-arginin só a nyálkaspórások actinospóráinak idő előtti aktiválásával csökkentheti a fertőzés esélyét.

Éber Nándor, Wigner Fizikai Kutatóközpont

Éber Nándor akadémiai doktori értekezésének középpontjában a folyadékkristályokban elektromos és mágneses erőterek hatására kialakuló mintázatképződés leírása és megértése áll. E folyadékokban a molekulák irányrendezetten állnak be, s a rendezettséget külső térrel változtatni lehet. Ezáltal fényáteresztő képességük változtatható, s ez áll széles körű alkalmazhatóságuk hátterében. Napjaink elektronikai berendezéseinek elválaszthatatlan részei a folyadékkristály kijelzők. A szerző változatos méretű és alakú molekulákból felépülő folyadékkristályok viselkedését tanulmányozta. Feltérképezte a különböző külső gerjesztések hatására kialakuló dinamikai (elektrokonvekciós) mintázatok szerkezetének fázisdiagramját. Sikerült olyan fázisokat kimutatnia, amelyek a folyadékkristályok leírására felállított, úgynevezett standard modell keretei között nem magyarázhatók, s meghatározta ezen új fázisok stabilitásának pontos tartományát. Vizsgálatai kitértek a folyadékkristályokban található és az alkalmazás szempontjából fontos hibahelyek viselkedésére is. A munka értékét emeli, hogy a kísérleti vizsgálatokon túl a mintázatok kialakulását leíró elmélet továbbfejlesztéséhez is hozzájárult.

Garay József László, Ökológiai Kutatóközpont

Garay József László akadémiai doktori értekezésében megmutatta, hogy a szaporodási siker változatossága egy evolúciósan stabilis állapot közelében szigorúan csökken. Ha territoriális csoportokban a kooperatív, illetve az altruista védekezés hatékony, akkor evolúciósan sikeres. Igazolta, hogy az irigység elterjedése csak többszintű szelekció esetén lehetséges. Bevezette az időkényszerrel terhelt mátrixjátékok modellcsaládját, ahol az időkényszerek lehetővé tehetik a kooperáció stabilitását az úgynevezett fogolydilemmában. A populációgenetika területén bizonyította, hogy bizonyos általános feltételek teljesülésekor – azonos nyereség esetén – az evolúció azonos eredményre vezet ivaros és ivartalan populációkban. Az evolúciós ökológiai játékelmélet területén a következő eredményeket érte el: a populációdinamikára alapozva bevezette a többfajos evolúciós stabilitás fogalmát. Igazolta, hogy a ragadozók viselkedése alapvetően befolyásolja a zsákmány csoportba tömörülését. Megmutatta, hogy két versengő faj eltérő állapotba evolválódik, ha az egyedek helytülők, illetve ha szabadon mozognak két élőhely között. Egy dinamikus játékelméleti megoldásfogalom bevezetésével rámutatott, hogy ha a zsákmány és a ragadozó is képes egy időben reagálni ellenfele viselkedésére, akkor állandó denzitások esetén is kialakulhatnak viselkedési ciklusok.

Gyuranecz Miklós, Állatorvostudományi Kutatóintézet

Gyuranecz Miklós akadémiai doktori értekezésében a házi- és vadon élő állatokról emberre terjedő fertőzések (zoonózisok) közül a brucellózist okozó Brucella-fajok és az ún. Q-lázat okozó Coxiella burnetii járványtanát vizsgálta. Ide vonatkozó kutatási eredményei közül nemzetközileg is kiemelkedő a kutyák Brucella canis okozta súlyos megbetegedésekkel és elhullásokkal járó brucellózisának első magyarországi megállapítása. Vizsgálatai hiánypótló, új eredményekhez vezettek a fertőzöttséggel és a kórokozó kimutatási módszereinek hatékonyságával, valamint az izolált baktériumtörzsek genetikai rokonságával kapcsolatban. Vizsgálta továbbá a hazai vaddisznó- és mezeinyúl-populációk Brucella-fertőzöttségét. Ennek során elsőként izolált Brucella microti baktériumokat vaddisznóból. Elsőként igazolta a sertés-, vaddisznó- és mezeinyúl-eredetű Brucella suis 2-es biotípusú törzsek genetikai rokonságát. Szarvasmarha- és juhállományaink Coxiella burnetii-fertőzöttségére irányuló molekuláris biológiai vizsgálatainak eredményei alapján igazolta, hogy ezen állatfajok, különösen a szarvasmarha még modern állattartási körülmények között is a humánfertőződés gyakori forrásai lehetnek. Külföldi és hazai minták vizsgálata kapcsán a Q-láz okozójának számos, eddig ismeretlen genotípusát határozta meg, melyek közül az ST18, az új genotípusú Coxiella burnetii az utóbbi évtizedek legnagyobb hazai Q-láz-járványát okozta.

Hornyik Sándor, Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Hornyik Sándor akadémiai doktori értekezése elsőként tárgyalja monografikus igénnyel eszme- és kultúrtörténeti összefüggésben Csernus Tibor szürnaturalista periódusát. Hornyik a szürnaturalizmus fogalmát egyrészt jelentéstani dinamikájában, másrészt mint a korszak egyik jellegzetes, Csernus széles körű hatásával összefüggő művészeti praxisát vizsgálta. A kettőt együtt – a szürrealizmus és a naturalizmus ötvözeteként – a tárgyalt időszak egyik globálisan is egyedülálló, magyarországi (jóllehet sok nemzetközi párhuzammal is jellemezhető) jelenségeként: mágikus szocialista realista festészetként értékelte. Módszertanában Foucault és Deleuze „archeológiai” perspektíváját a kritikai ikonológia elméleti belátásaival és interpretációs stratégiáival ötvözte. Az értekezés jelentős mértékben árnyalja, illetve több ponton újrapozicionálja a korai Kádár-korszak művészeti világára vonatkozó ismereteinket, miközben – a kísérlet jogosultságát és sikerét saját munkájában prezentálva – a magyar művészettörténet-írás nyelvi, fogalmi megújítására is hatásos javaslatot tesz. Értekezésével jelentős elmozdulás történt az ötvenes–hatvanas évek magyarországi művészetének komplexebb leírása felé, amelynek eredményeként a szürnaturalizmus fogalma és művészeti teljesítményei is szervesebben illeszkedhetnek a művészet és társadalom napjainkban is folyamatosan újraíródó európai és globális történeteibe.

Kálmán C. György, Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Kálmán C. György (1954–2021) akadémiai doktori értekezésében azt vizsgálta meg, hogy az irodalomelmélet kérdésfeltevései és eredményei milyen következményekkel járnak az irodalommal való professzionális foglalatoskodás gyakorlatai számára. Az értekezés elmélet és gyakorlat viszonyát három vonatkozásban vizsgálja: az értelmezés, az irodalomtörténet-írás és a kánon fogalma állnak a mű gerincét alkotó fejezetek középpontjában. Az irodalomtudomány meghatározó kérdései irányítják az érvelést, egyrészt, hogy a teória miképpen hat a szövegek interpretációjának praxisára, s egyáltalán mi avat egy megnyilvánulást értelmezéssé, másrészt, hogy milyen narratív tényezők alapozzák meg az irodalmi események összefüggő történetté, vagyis irodalomtörténetté formálását, harmadrészt, hogy milyen formai, történeti és intézményes relációk alakulhatnak ki az értelmező közösségek („interpretive communities”) és az egymással versengő értékrendek (kánonok) tekintetében. Kálmán C. György értekezése főként a kanonizáció és a magyar avantgárd területén járul hozzá érdemi eredményekkel az irodalomtudomány mindennapos praxisában jelentkező elméleti kérdések jobb megértéséhez és pontosabb artikulálásához. A disszertáció következetesen valósít meg egy olyan, széles körű tájékozottságon alapuló értekezői attitűdöt, amelynek egyik legfőbb erőssége a folyamatos, körültekintő önreflexióban ismerhető fel.

Kriska György, Ökológiai Kutatóközpont

Kriska György akadémiai doktori értekezésének központi témája a vízirovarok polarizációérzékelése és a poláros ökológiai csapdák kérdésköre. A szerző kutatási eredményei igazolták, hogy a repülő polarotaktikus vízirovarok távérzékelésük során felhasználják az optikai környezetük fénypolarizációs mintázatából eredő információkat, amelyek meghatározó jelentőségűek lehetnek a szaporodási, megtelepedési és táplálkozási viselkedésükben. Kutatásai egyrészt új adatokat eredményeztek a kérészek, szitakötők, árvaszúnyogok és böglyök polarizációérzékelésével és ennek biológiai szerepével kapcsolatban, másrészt kimutatták különböző mesterséges poláros fényforrások és polarizációs mintázatok vízirovarokra kifejtett hatásait. A polarotaktikus vízirovarok peterakásra a vízfelszínnel szemben gyakorta előnyben részesíthetnek olyan mesterséges felületeket, amelyek erősen és vízszintesen poláros fényt vernek vissza. A jelenség okainak feltárása vezetett el az ökológiai fényszennyezés egy új válfajának, a poláros fényszennyezésnek a felismeréséhez és meghatározásához. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználásaként kollégáival kifejlesztette a poláros fényszennyezés és az összetett foto- és polarotaktikus ökológiai csapda hatását csökkentő/megszüntető eljárásokat, eszközöket, valamint a közegészségügyi és gazdasági szempontból kártékony böglyöket fénypolarizációs módszerrel befogó csapdákat.

Nyiri Gábor, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet

Nyiri Gábor disszertációjában a tanulási és memóriafolyamatokban központi szerepet játszó serkentő és gátló idegrendszeri kapcsolatok molekuláris összetételét és változatosságát vizsgálta. Bizonyította, hogy a tipikus gátlósejtszinapszisok is tartalmazhatnak serkentő receptorokat, valamint azt, hogy a gátlósejtszinapszisokban is működik a nitrogén-monoxid jelátvivő rendszer. Másik fő kutatási területe a tanulási és memóriafolyamatok agykéreg alatti területekről érkező szabályozása. Eredményei szerint a kolinerg idegsejtek a neuronhálózat működését befolyásolni tudó gátló jelátvitelre is képesek. Felfedezett egy új serkentő agytörzsi sejtpopulációt, mely kulcsfontosságú a negatív élmények feldolgozásában. Emellett leírta, hogy egy agytörzsi gátló sejtpopuláció miként képes szabályozni az agykéregben az emléknyomok kialakulását.

Szüts Dávid, Természettudományi Kutatóközpont

Szüts Dávid akadémiai doktori értekezésében a mutációk kialakulásának mechanizmusait vizsgálta, amelyek a sejt rendes működési folyamatai, külső DNS-károsító hatások nyomán vagy a DNS-javító mechanizmusok hiányos működése miatt jöhetnek létre. A mutációs folyamatok feltérképezéséhez elsősorban kísérletes genomikai megközelítéseket alkalmazott. Együttműködés keretében kifejlesztett egy IsoMut nevű bioinformatikai eszközt, amely azonos genomú mintákban gyorsan és pontosan detektálja a mutációkat. Meghatározta a gyakran alkalmazott kemoterápiás szerek mutagén hatását, és a mutációs spektrum alapján értelmezte a ciszplatin mutációkat okozó mechanizmusát. A mutáns sejtvonalak genomszekvenálásával feltárta a homológ rekombináció hiányában fellépő mutagén folyamatokat, és citotoxicitási mérések segítségével elemezte a mutációs spektrumok felhasználhatóságát tumordiagnosztikai célokra. Kísérleti és tumorszekvenálási adatok összehasonlításával meghatározta a nem összeillő bázispárok javításának hiányában fellépő, mutációkhoz vezető folyamatok két fő komponensét. Szintén részletesen tanulmányozta a sérült DNS-szakaszok másolásának mechanizmusát és mutagén hatását. Eredményei hozzájárulnak a mutagenezis folyamatainak megismeréséhez, a genomikai megközelítések elterjedéséhez és a genomalapú tumordiagnosztika fejlődéséhez.

Tóth Géza, Wigner Fizikai Kutatóközpont

Tóth Géza akadémiai doktori értekezésében a kvantuminformatika, azaz a kvantummechanika törvényeire épülő, a kvantumszámítógéppel való információkezelésben ért el nemzetközileg is kiemelkedő eredményt. Aránylag kis méretű szupravezető eszközökön is sikeresen oldottak meg a mai klasszikus számítógépek számára beláthatatlanul hosszú számítási időt igénylő problémákat, ezért Tóth Géza kutatásai alapvető jelentőségűek a kvantuminformációk továbbításának jobb megértése terén. Kutatásainak központi kérdése a kvantumszámítógépek információegységeinek, a jól ismert, klasszikus igen-nem jellegű biteket kiváltó, úgynevezett kvantumbitek állapotainak korrelációja, más szóval egyidejű összefonódottsága. Tanulmányozta ezeknek az összefonódott állapotoknak a szerkezetét. Eljárást, eszközöket, mérési protokollokat, illetve kritériumokat adott arra, hogyan dönthető el mérésekkel, hogy ez a kulcsfontosságú kvantummechanikai összefonódottság jelen van-e egy rendszerben, vagy sem. Elméleti eredményeit vezető kísérleti csoportok használták az összefonódott állapotok vizsgálatára, eredményei kiemelkedő hozzájárulást jelentenek a kvantumos információkezelés robbanásszerűen fejlődő területén.

Veres Miklós, Wigner Fizikai Kutatóközpont

Veres Miklós akadémiai doktori értekezése különböző szénmódosulatok Raman-spektrumát vizsgálta több hullámhosszon végzett gerjesztéssel. A gerjesztő lézer hullámhosszának változtatásával a minták különböző szerkezeti elemeiről nyerhető információ. Infravörös gerjesztésű Raman-szórással tanulmányozta a kötésszerkezet rétegnövekedés során fellépő változásait polimerszerű amorf szénrétegekben. Megmutatta, hogy a gerjesztő hullámhossz növelésével a tömbi anyag mélyebb rétegeiben is meghatározható a kötésszerkezet. Nanokristályos gyémánt vékonyrétegekben a kötések jelentős megváltozását mutatta ki a növekedés kezdeti háromdimenziósról kétdimenziósra váltó szakaszában. Rezonáns Raman-szórással bizonyította gyémánt vékonyrétegek felületének funkcionalizálását szerves molekulákkal. Kiemelkedő tudományos eredménye egy olyan, Raman-szóráson alapuló eljárás kidolgozása, amellyel eredményesen tanulmányozható a nanokristályos gyémánt vékonyrétegek, valamint a különálló gyémántszemcsék szemcsehatárainak kötésszerkezete. Kutatási eredményeinek egy része orvosi implantátumok felületkezelésében, illetve a napenergia hasznosításában alkalmazható.