Az ELKH Ökológiai Kutatóközponthoz (ÖK) tartozó vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben tematikus napot szerveznek március 10-én, a Beporzók napján. A szakemberek célja, hogy a programon részt vevőknek bemutassák a beporzás felbecsülhetetlen jelentőségét és a témával kapcsolatos tudományos kutatások rejtelmeit, továbbá felhívják a figyelmet a beporzó rovarokat és ezáltal a beporzást fenyegető veszélyekre. A látogatók szakértő botanikusok és ökológusok segítségével figyelhetik meg a beporzók tevékenységét a nektárt nyújtó pompás virágokkal teli kertben.

A napi átlaghőmérséklet emelkedésével és a hosszabbodó nappalokkal a kikeleti virágok tarka szőnyeget terítenek a Nemzeti Botanikus Kert fái alá. Ezek az úgynevezett geofita növények kifejezetten akkor nyílnak, amikor a fáknak még nincs lombjuk, ezért a fény könnyen lejut a gyepszintre. Ilyenkor a fehér hóvirágok, tőzikék, galambvirágok, a zöld hunyorok, a sárga bogláros szellőrózsák és kék csillagvirágok között messzire virít a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) lila tömege.

A sáfrány az ókorban igazi luxusillatszer volt, értéke az arany árával vetekedett, egy kilogramm szárított bibe előállításához ugyanis közel 150 000 virágra van szükség. A növényt illatszerként, később fűszerként, illetve nyugtatóként és érzéstelenítőként használták, de festéshez is alkalmazták. Mivel a sáfrányvirágot afrodiziákumnak tartották, a perzsák és a rómaiak a hitvesi ágy köré szórták, és a párnákat is megtömték vele. Értékét az is bizonyítja, hogy Kleopátra, a legendás egyiptomi fáraónő már a Kr. e. első században sáfrányos kancatejben fürdött, amikor császári vendégeit várta. A küllemében hasonló, védett kárpáti sáfrányt azonban már csak azért sem ajánlott gyógyászati céllal gyűjteni, mert csak az őszi virágzású, délnyugat-ázsiai származású, termesztett fűszersáfrány (Crocus sativus) bibeszála tartalmaz hasznos hatóanyagokat.

A virágok a színükkel, illatukkal magukhoz csalogatott beporzókat nektárral és virágporral látják el a megporzásért cserébe. A nektár tulajdonképpen cukros víz, melyből a mézelő méhek a víz elpárologtatásával és a cukortartalom koncentrálásával készítenek mézet. A virágpor pedig fehérjét, szénhidrátokat, zsírokat, vizet és vitaminokat is tartalmaz, ezáltal fontos szerepet tölt be a méhek utódainak táplálásában.

„A méhekre gyakran csak a méztermelés kapcsán gondolunk, ám a mézelő méhek – közismert nevükön háziméhek – a különböző vadméhekkel, poszméhekkel, darazsakkal, legyekkel, lepkékkel együtt a földi élővilág szempontjából pótolhatatlan szerepet játszanak, ugyanis élelemkeresés közben beporozzák a növényeket. Ha nincs beporzás, akkor nincs termésképződés. Rovarbeporzás nélkül nem teremne alma, cseresznye, barack, dinnye, uborka, cukkini, paradicsom, paprika, de nem lenne kakaó, kávé és sok más fontos élelmiszer-, gyógy-, fűszer- és takarmánynövény sem” – magyarázza Kovács-Hostyánszki Anikó, az ÖK tudományos főmunkatársa, aki a rovarbeporzást és a vadméhek ökológiáját kutatja Vácrátóton. „Ezeknek a rovaroknak egész évben szükségük van táplálékra, és a kora tavaszi nektárt és pollent éppen ezek a virágok biztosítják” – teszi hozzá a kutató.

Az ÖK két kutatócsoportja foglalkozik a beporzókkal, a különböző fajokkal, a rovarok életmódjával és állapotával. Céljuk, hogy kidolgozzák azokat a természetvédelmi módszereket, melyek megakadályozzák e hasznos rovarok számának csökkenését.