A járványidőszak sem tudta megakasztani az ELKH KRTK Világgazdasági Intézetének konferenciasorozatát, amelyet immár hatodik éve rendeznek meg Az állam szerepe a kapitalizmus változataiban (SVOC – The Role of State in Varieties of Capitalism) címmel. Az esemény rendszerint az állami szerepvállalás, illetve a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés összefüggéseinek sajátosságait, valamint az úgynevezett „kapitalizmusváltozatok-megközelítést” boncolgatja nemzetközi összehasonlításban, illetve világgazdasági kitekintésben. A 2020. november 26-27. között megszervezett konferencián a feltörekvő gazdaságok alternatív fejlődési útjait elemezték a résztvevők. Mivel lehetetlen volna röviden összefoglalni a rendezvény keretében elhangzott, számos témát érintő vitaindító előadásokat, könyvbemutatókat és a közel negyven prezentációt, ebben a cikkben csak néhány új kutatási eredményt vagy irányt mutatunk be tömören.
A konferencia első plenáris előadásában Greskovits Béla (CEU) a későn jövő országok új fejlődési perspektíváit vázolta fel a globális pénzügyi válság alatt, és az azt követő nagy visszaesés utáni időszakban. Az előadás kifejezetten eredeti volt, mivel nem egy már publikált kutatás eredményeit ismertette, hanem közös gondolkodásra invitálta a hallgatóságot, és támpontokat adott a főbb elemzési szintek, folytonosságok és változások feltárásához. Elsőként a fejlődés és felzárkózási lehetőségek terén megfigyelhető új intellektuális és koncepcionális változásokra hívta fel a figyelmet. Ez egyrészt a korábbi optimista nézetek helyett egy kifejezetten szkeptikus megközelítést jelent a későn jövő országoknak a világgazdaságba történő fokozott bekapcsolódása okán, másrészt a korábbi útfüggőség predesztinációját dinamikusabb és volatilisabb modellekkel váltja fel. Az előadó kitért továbbá arra is, hogy míg a kapitalizmusváltozatok klasszikus modelljei elsősorban a kínálati oldalra (tehát a vállalatokra) koncentráltak, addig a legújabb változások elemzéséhez és a későn jövő országok vizsgálatához a keresleti oldal integrálása is szükséges. Ennek révén a valósághoz közelebb álló eklektikus elemzések, hibrid modellek születhetnek. Greskovits Béla ebben a szemléletben mutatta be és elemezte kritikusan a feltörekvő országokra jellemző függő fejlődés alapmodelljeit, valamint felvázolta a további kutatási irányokat és lehetőségeket is.
A második plenáris előadásban Tomasz Mickiewicz (Aston University, Nagy-Britannia) egy új, alternatív elméleti keretet ismertetett a napjainkban reneszánszát élő intézményi elemzés vonatkozásában. Ez az előadás is úttörő volt abból a szempontból, hogy az előadó a létező elméletek és megközelítések kritikus bemutatása alapján azok meghaladását tűzte ki célul. Mickiewicz állítása szerint ahhoz, hogy megértsük az intézményeket, előbb az emberi viselkedést kell megérteni. Ehhez pedig Amartya Sen folyamatalapú megközelítése vihet közelebb, amelyben a szabadság értéke, a választás szabadsága áll az elemzések kiindulópontjában.
„A fejlesztő államoktól az új protekcionizmusig: a fejlesztésorientált beavatkozások átalakuló repertoárja a formálódó új világrendben” című, FK 124573 számú, NKFIH által finanszírozott kutatáshoz kapcsolódó panelek előadásai a fejlesztő államok huszonegyedik századi lehetőségeit kutatták. Christopher Wylde (St Mary’s University, Nagy-Britannia) elsősorban elméleti oldalról közelítette meg a kérdést, és amellett érvelt, hogy egy olyan új elméleti keretre van szükség, amely meghaladja a hagyományos „állam–piac”, illetve „hazai–nemzetközi” dichotómiát, miközben figyelembe veszi az egyes érdekcsoportok hatalmi pozíciójának dinamikus változásait is. Nagyon hasonló irányba mutatott Mustafa Kutlay (University of London, Nagy-Britannia) és szerzőtársa előadása is: ők a fejlesztésorientált külpolitika lehetőségeit és korlátait elemezték Törökország példáján. Az ELKH KRTK Világgazdasági Intézet részéről Ricz Judit az új brazil iparpolitikák, Biedermann Zsuzsánna pedig a botswanai eset kritikus elemzése kapcsán mutatott rá a klasszikus „fejlesztőállam- paradigma” korlátaira, miközben az újkori kudarcok okait is megvilágította. Végezetül Michael Schedelik (Goethe-Universität Frankfurt, Németország) és szerzőtársai kissé más kiindulópontból, a kapitalizmus sokféleségét valló irányzat felől közelítettek a témához, és amellett érveltek, hogy napjaink államkapitalista kísérleteinek jobb megértéséhez mind a növekedési rezsimek, mind a társadalmi koalíciók elemzése szükséges.
Több előadás kérdésfeltevése volt, hogy az Európai Unió keretei között történő működésnek milyen alternatívái vannak Közép- és Kelet Európában. Szanyi Miklós (ELKH KRTK Világgazdasági Intézet) előadása arra hívta fel a figyelmet, hogy történelmi léptékkel nézve három különböző fejlődési modell is hatást gyakorolt a térségre, és ezek lenyomatai mind a mai napig megfigyelhetők. A térség nyugati fele felvételt nyert az Európai Unióba, és ezzel elkötelezte magát a Szanyi által „atlanti modellnek” nevezett fejődési pálya mellett. A Balkán és a posztszovjet államok esetében azonban mindig is háttérbe szorult az atlanti modell hatása a másik kettő, azaz az ottomán-balkáni, illetve az orosz fejlődési pálya mögött. Ez tükröződik a 21. században látható társadalmi és gazdasági folyamatokban is.
Piotr Kozarzewski (Maria Curie-Sklodowska University, Lublin, Lengyelország) Fehéroroszország példáján keresztül mutatta be az orosz modell mai hatását. Ezt az autoriter politikai berendezkedés és az állami szektor gazdasági túlsúlya jellemzi. A verseny korlátozása és a túltengő állami beavatkozás mellett Fehéroroszország csak jelentős orosz segítséggel képes működtetni gazdaságát. Mihályi Péter (Budapesti Corvinus Egyetem) előadása az említett két keleti fejlődési modell egyik legfontosabb intézményét, a járadékokat vizsgálta. Bár járadékok valamennyi országban, így az atlanti modell országaiban is keletkeznek, gazdasági teljesítményt korlátozó hatásuk attól függ, hogy mennyire válnak meghatározóvá. A járadékok súlya általában az autoriter politikai rendszerekben jelentősebb. A járadékokon keresztül kapcsolódik össze a gazdaság és a politikai hatalomgyakorlás, ami a korrupció melegágya. Ez a fő oka a járadékos gazdaságok gyengébb teljesítőképességének is.
Pelle Anita (Szegedi Tudományegyetem) és szerzőtársai friss adatok alapján empirikusan vizsgálták az európai kapitalizmusváltozatokat. Újszerű eredményeik egyik érdekessége, hogy Írország maga alkot egy különálló, sikeres típust; a másik pedig, hogy Csehország, Észtország és Magyarország egy olyan különálló csoportba került, amely az erős nyitottság és magas beruházási tevékenység mellett kiemelkedően aktív kormányzati beavatkozással jellemezhető. Így tehát megvan Európában a sikeres felzárkózás reménye, ugyanakkor a folyamat leginkább az intenzív beruházási tevékenységre és a külkereskedelmi nyitottságra támaszkodhat.
Az állam változó szerepét és mozgásterét több előadás is vizsgálta. Andrei Yakovlev (Higher School of Economics, Moszkva, Oroszország) és szerzőtársai Oroszország példáján mutatták be, hogy miként alakult a válságok alatt a feldolgozóipari vállalatoknak adott állami támogatások mértéke, és hogy ezeket jellemzően hogyan nyújtják egyre inkább a cégektől elvárt szolgáltatásokért cserébe. Antalóczy Katalin és Sass Magdolna (Budapesti Gazdasági Egyetem és ELKH KRTK Világgazdasági Intézet) az indiai és a magyar állam szerepét hasonlította össze abban, hogy saját gyógyszeripari vállalataik multinacionális céggé válását hogyan segítették. Azt is bemutatták, hogy a közvetlen tulajdonosi szerep helyett az állam mint szabályozó, illetve mint a gazdasági környezetet befolyásoló aktor alakította a folyamatot. Az államok mozgásterét ugyanakkor erősen szabályozza nemzetközi környezetük, valamint nemzetközi szervezeti és integrációs tagságuk.
A „Non-European emerging-market multinational enterprises in East Central Europe – Roundtable discussion and book launch” című panel apropóját a konferenciával egy időben a Palgrave Macmillan kiadónál megjelent „Emerging-market Multinational Enterprises in East Central Europe” című könyv adta (https://www.palgrave.com/gp/book/9783030551643#aboutAuthors). A kötet egy négyéves NKFIH-kutatás eredményeit összegzi, és a feltörekvő országok vállalatainak kelet-közép-európai működését vizsgálja. A könyv szerzői – egyben a kutatás résztvevői – beszélgettek többek között a feltörekvő vállalatok tőkebefektetéseinek motivációiról, és arról is, hogy miért választják e cégek a kelet-közép-európai régiót, mennyiben különböznek fejlett világbeli társaiktól, és hogy miként profitálhatnak, illetve profitálhatnak-e egyáltalán a régió országai – köztük kiemelten Magyarország – e feltörekvő vállalatok helyi működéséből.
Összességében ez a két intenzív nap rácáfolt arra a közkeletű vélekedésre, miszerint az online forma nem alkalmas mély és intenzív tudományos viták és eszmecserék lefolytatására. Csaknem húsz ország kutatóit látta virtuálisan vendégül a konferencián a KRTK Világgazdasági Intézete, bízva abban, hogy 2021-ben mindezt már „élőben” lehet megtenni.