Dr. Kriska György, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar (ELTE TTK) Biológiai Intézetének docense Horváth Gáborral, az ELTE TTK Fizikai Intézet egyetemi tanárával már 25 éve vizsgálja a rovarok különféle felületekhez való eltérő vonzódását. Évekig tartó intenzív kutatás eredményeként kimutatták, hogy a megoldás kulcsa az emberi szemmel alig észlelhető, ám a különböző rovarok számára látható, visszavert fény polarizációs mintázatában rejlik. Közös munkájukról, az elért eredményeikről készített Poláros világ című tudományos ismeretterjesztő filmjük bemutatója 2022. december 27-én lesz Kriska György YouTube-csatornáján. A kutatók emellett azonos címmel a film egyes témáit és tudományos alapjait bemutató blogot indítanak.
Mi lehet az oka annak, hogy a szitakötőket a fekete sírkövek vonzzák, és a fehér színű lovakat gyötrik legkevésbé a bögölycsípések? Az első hallásra abszurdnak tűnő tudományos megfigyelésekről írt publikációkkal 2016-ban magyar kutatók nyerték el a fizikai Ig Nobel-díjat. Ez a díj az adott év legmeghökkentőbb, humoros, de komoly továbbgondolást igénylő kutatásáért jár, és minden évben a valódi Nobel-díjasok nyújtják át a nyerteseknek.
A rovarok sok esetben polarizációs jelet használnak vizes élőhelyeik felismerésére. E jelek érzékelése több millió évig segítette a rovarok túlélését, azonban a mai, ember által átalakított közegben az optikai környezet is átalakult, így az állatok egyre több hamis és gyakran halálos jelzést kapnak. A mesterséges felületekről, fényes tárgyakról, például napelemekről, aszfaltutakról, ablakokról, autókról származó fénytükröződések naponta több milliárd állat számára jelentenek ökológiai csapdát. Így okozza például a látszólag ártalmatlan sírkő ezernyi élőlény halálát.
A poláros fénycsapdaként működő objektumok természetkárosító hatása ma már globális szinten veszélyezteti a biológiai sokféleség legnagyobb tárházait, a vizes élőhelyeket. Ezért is kiemelten fontos, hogy a poláros fényszennyezés újonnan felismert, egész világot érintő jelenségéről a témával foglalkozó biofizikusok és ökológusok mellett a lakosság körében is minél többen tudomást szerezzenek.
A Poláros világ című közel egyórás tudományos ismeretterjesztő filmben a kutatók a „becsapott rovarok” szemszögéből mutatják be a jelenség iskolapéldáit. A film végére kiderül, hogyan lehet megmenteni a veszélyeztetett vízi rovarokat, megváltoztatni a városképet, megvédeni a haszonállatokat a vérszívóktól, biztonságosabb hidakat és kikötőket építeni, de azt is megtudhatjuk, hogy miért vannak csíkok a zebrán. A Poláros világ bemutatója 2022. december 27-én lesz Kriska György YouTube-csatornáján.
Az azonos című blog látványos képi és filmes szemléltetéssel mutatja be a film egyes témáit és tudományos alapjait. Szakmai alapját Horváth Gábor, Farkas Alexandra és Kriska György A poláros fény környezetoptikai és biológiai vonatkozásai című könyve adja. A blogbejegyzések végén a poláros világról megszerzett ismeretek rögzítését segítő interaktív teszt található.
A kutatók hosszú évek óta tartó munkájukkal igazolták, hogy a világszerte elterjedt egyes mesterséges objektumok ‒ például aszfaltutak, üvegépületek, napelemek, kivilágított hidak ‒ optikai sajátságaik folytán jelentős mennyiségű vízi rovar pusztulását okozhatják. A rangos Nature és Science tudományos folyóiratokban többször is megjelent eredményeik hozzájárultak az ökológiai csapda fogalmának meghatározásához, és lehetőséget adtak az ökológiai fényszennyezés egy új típusának, a poláros fényszennyezésnek a leírására. Kutatásaikba civil közreműködőket is bevontak, akik aktuális terepi információk megadásával, kísérleti helyszínek biztosításával segítették a munkát.