Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének kutatói rendszeresen vizsgálják a Duna élőlényközösségeit a 2021. áprilisban indult Riverine projekt keretében. Idén a monitoring program egy gödi mintavételi ponttal bővült. Az itt zajló heti szintű monitorozás célja a teljes planktonközösség – vagyis a baktériumok, a fitoplankton, a zooplankton – biológiai sokféleségének, valamint az egyes trofikus szintek közötti tápanyag-hasznosítás hatékonyságának tanulmányozása. A klasszikus mikroszkópos módszereken túl mostantól molekuláris elemzések, valamint korszerű digitális műszerek is segítik a kutatók munkáját.

Az ökoszisztéma-léptékű változások egyik legérzékenyebb integratív indikátorai a lebegő életmódú (planktonikus) élőlényközösségek, amelyek a magasabb trofikus szintek – vagyis az ízeltlábúak, halak, kétéltűek, madarak – mennyiségét és összetételét alapjaiban befolyásolják. Az ökoszisztéma-működés a lebegő életmódú elsődleges termelők (fitoplankton) esetében például kiválóan nyomon követhető a tápanyag-hasznosítás hatékonyságán keresztül.

A Duna magyarországi szakaszán a lebegő és rögzült életformájú algák hosszú távú, trendszintű változásai már kimutathatók. A változások megértéséhez és nyomon követéséhez ugyanakkor folyamatos kiegészítő vizsgálatok szükségesek. Ezek közé tartozik a hidrológiai, illetve a hidrológiai változásokat indikáló abiotikus paraméterek – például a lebegőanyag méretösszetétele –, továbbá a vízkémiai és mikrobiális folyamatok tanulmányozása.

A Riverine közcélú monitoring program gödi mintavételi pontján a kutatók a teljes planktonközösség biológiai sokféleségére (biodiverzitás), valamint a sokféleség ökoszisztéma-működésben betöltött szerepére fókuszálnak. Az összefüggés megértéséhez a kutatók többek között a dunai plankton trofikus szintjei közötti tápanyag-hasznosítás hatékonyságát követik nyomon. A biodiverzitás monitorozása a klasszikus mikroszkópos módszerek mellett molekuláris (eDNA), valamint műszeres (áramlási citométer, Planktoscope) elemzésekkel is történik, elindítva ezzel a planktonmonitoring automatizációját. A vizsgálatokat a kémiai változók – például a nitrogén- és foszforformák, valamint a nehézfémek koncentrációjának – nyomon követése teszi teljessé.

A kutatásban dr. Abonyi András, dr. Dobosy Péter, Fehér Dóra, dr. Felföldi Tamás, Hidas András, dr. Kiss Anita, dr. Pálffy Károly és Szekeres József vesznek részt.

Fotó: ndbeffvivfhvbfkbgbregbío

 

A hosszú távú monitoring programok jelentősége

Hosszú távú közhasznú ökológiai monitoring programok a világ számos pontján működnek tervezett és összehangolt módon, erre példa az LTER – Nemzetközi Hosszú Távú Ökológiai Kutatási Hálózat és az eLTER kutatási infrastruktúra. E programok vállalt feladata az ember és a természet kapcsolatrendszerének megértése, valamint a fenntartható együttélés adat- és tudásalapú támogatása. Ehhez nélkülözhetetlen az emberi hatások empirikus evidencián alapuló, széles körű tudást eredményező monitorozása, amely egyben a döntéshozatalt is támogatni tudja. Az ilyen programok nemcsak kiszolgálják, de elő is mozdítják a tudományos felfedezést, vagyis az alapkutatást, melyet a legkorszerűbb, innovatív technológiák bevonásával, az átláthatósági alapelvek érvényesítésével végeznek.

A hosszú távú magyarországi kutatástámogató ökológiai monitoringok nem térnek ki egyetlen hazai vízfolyás szisztematikus vizsgálatára sem. A Duna és a Tisza esetében a hosszú távú adatsorok vagy időben hiányosak, vagy nem kellően integratívak ahhoz, hogy azokból ökoszisztéma-működésre vonatkozó elemzéseket lehessen végezni. A Duna hazai szakasza ugyanakkor a felső folyószakaszon végbemenő emberi hatások, illetve globális folyamatok (például felmelegedés) kiváló ökoszisztéma-indikátora. A Tisza észak-magyarországi szakasza ugyancsak jól jellemzi az Alföld potenciális vízháztartását. A két nagy folyónk hosszú távú integrált, rendszeres monitorozása természetvédelmi, társadalmi és gazdasági érdek.