Az ELKH Támogatott Kutatócsoportok Irodájához tartozó MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportban dolgozó Prondvai Edina, és a vele szorosan együttműködő magyar és nemzetközi kutatók ötéves munkájuk eredményeként kimutatták, hogy a korábbi Lendület-nyertes Ősi Attila által vezetett iharkúti ásatásokon néhány éve megtalált lelet egy fosszilis dinoszaurusztojás. A pár centiméter hosszú, rendkívül töredékes, ovális alakú, különös felülettel rendelkező dinoszaurusztojás az első ilyen lelet, amelyet Magyarországon találtak, sőt, az első ilyen típusú tojáshéjjal jellemezhető részleges tojás a világon.
A kutatóknak sikerült megcáfolniuk egy korábban népszerű elméletet, mely szerint a számos más európai lelőhelyen is előforduló – és a magyar héjleletek közt a leggyakoribb – tojáshéjtípus kihalt, gekkószerű gyíkoktól származik. A kutatások rámutattak, hogy a héjdarabok mai gekkótojásokkal mutatott hasonlósága a szó valódi és átvitt értelmében is felszínes – szerkezetük sokkal inkább arra utal, hogy kis termetű, madárszerű dinoszauruszoktól, úgynevezett maniraptoráktól származnak.
Prondvai és munkatársai először 2017-ben vetették fel egy tanulmányban az ilyen jellegű fosszilis tojáshéjak maniraptora dinoszaurusz eredetét. Később egy dél-koreai csoport által vezetett nemzetközi projektben – melynek eredményeit 2020 elején publikálták – kristályszerkezeti vizsgálatokkal minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy nemcsak az iharkúti, de az egész késő kréta kori európai szigetvilágban elterjedt, eddig gekkótojáshéjnak gondolt leletek is madárszerű dinoszauruszok, vagy akár már valódi madarak tojásaihoz tartoztak. Az ilyen jellegű fosszilis tojáshéjakat ezért a tudományos néven Pseudogeckoolithus-ként (értsd „ál-gekkó-kőtojás”) ismert tojáshéjtípusba sorolták be.
E vizsgálatok nyomán derült ki, hogy Ősi Attiláék apró, ovális fosszíliája különlegesebb, mint azt gondolták. – „Így döbbentünk rá, hogy ezzel a jelentéktelennek tűnő lelettel nem mást tartunk a kezünkben, mint az első, Magyarországról előkerült fosszilis dinoszaurusztojást” – emlékszik vissza Prondvai Edina. – „A microCT-felvételek alapján a részleges tojásban sajnos nincsenek embrionális csontmaradványok, és a javát a belsejét kitöltő üledékes kőzet alkotja, így csak a felületén tapadó, repedezett héjmaradványok igazolják az eredetét” – tette hozzá. A tojáshéj vastagsága, illetve a pórusok szerkezete és sűrűsége alapján a tojásokat a szülőállat elásott fészekbe rakta.
Noha a „dinótójás” szó hallatán mindenki egy görögdinnye méretű tojásra számítana, az első magyar, varjútojás méretű példány mégsem okozott csalódást a kutatóknak: – „A tény, hogy egy ennyire pici tojás a maniraptora dinoszaurusztól származott, és hogy mérete ellenére így megőrződött, már önmagában is rendkívül érdekes. A héjtöredékek gyakoriságával együtt ez arra utal, hogy ezek az állatok az egykori folyópartok közelében, és talán telepesen fészkeltek, vagy legalábbis egymáshoz közel készítették elásott fészkeiket” – magyarázza Prondvai, és hozzáteszi: –„Ezek az eredmények nem csupán új megvilágításba helyezik a madárszerű dinoszauruszok késő kréta kori európai elterjedéséről alkotott nézeteinket, de az ilyen apró, töredékes leletek tudományos jelentőségére is felhívják a figyelmet.”
Az első magyar dinoszaurusztojás a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállításának részeként lesz megtekinthető.