Az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai a Remote Sensing című folyóiratban nemrégiben publikálták saját hozzájárulásukat a szikesedés által érintett talajok világtérképének elkészítéséhez.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az általa patronált Globális Talajügyi Partnerség (GSP) a közelmúltban kezdeményezte a szikesedés által érintett talajok egy négyzetkilométeres felbontású világtérképének az összeállítását. A nemzetközi kezdeményezés célja a szikes talajokra vonatkozó globális és országos léptékű térbeli információk aktualizálása, továbbá e megkülönböztetett fontosságú talajok jövőbeni monitoringjának a megalapozása és támogatása.

Hazánk nagy múltra és hagyományokra tekinthet vissza a szikvidékre és a szikes talajokra irányuló kutatások területén. Ennek talán egyik legfontosabb – egyúttal nemzetközi szinten is nagy megbecsülésnek örvendő – eredménye a Szabolcs István által 1979-ben szerkesztett, szikes talajokról készült világtérkép, amely napjainkban is standardként szolgál a só által érintett talajok globális eloszlására vonatkozóan. E világtérkép aktualizálását és digitális platformra történő helyezését célozta meg az említett kezdeményezés, melyben az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai is részt vettek.

A TAKI kutatói korszerű gépi tanulási algoritmusok és többváltozós geostatisztikai eljárások alkalmazásával, valamint globális földmegfigyelésekből származó multispektrális műholdfelvételek, illetve archív talajtérképek felhasználásával az előírtnál jóval részletesebben, egy hektáros térbeli felbontással modellezték, majd térképezték fel a feltalaj (0–30 cm) és az altalaj (30–100 cm) szikes indikátorainak együttes térbeli változékonyságát Magyarországon.

Magyarország, szikes talaj, TAKIMagyarország, szikes talaj, TAKI

Kutatómunkájuk révén nemcsak a szikes talajok világtérképének elkészültéhez járultak hozzá sikeresen, illetve az eddig is rendkívül gazdagnak és színesnek mondható hazai szikes térképsorozatokat egészítették ki új elemekkel, hanem e talajok térképezési módszertanát is megreformálták. Utóbbira példaként említhetjük a térbeli bizonytalanság valószínűségelméleten alapuló modellezését és értékelését, amellyel explicit információ nyerhető a térképek megbízhatóságáról. A gépi tanulási algoritmusok alkalmazásán túl ugyancsak ide sorolhatjuk az ennek eredményeként létrejött komplex modellek post-hoc technikákkal történő szakmai interpretációját is, mely minden bizonnyal jó alapot nyújt majd a további szikes kutatásokhoz.

Habár a GSP és a FAO még nem publikálta az összeállított szikes világtérképet, a TAKI kutatói által elkészített hazai szikes térképsorozat, illetve elkészültének részletes módszertani leírása elérhető a Remote Sensing c. folyóiratban (D1, IF=4.509) megjelent publikációban:

Szatmári G., Bakacsi Zs., Laborczi A., Petrik O., Pataki R., Tóth T., Pásztor L., 2020: Elaborating Hungarian Segment of the Global Map of Salt-Affected Soils (GSSmap): National Contribution to an International Initiative. Remote Sensing 12(24), Paper: 4073.