A modern állattartás ma már elképzelhetetlen az ivermektin-tartalmú parazitaellenes szerek nélkül. Ez a gyógyszer azonban nemcsak az állatokban élősködő parazitákat, hanem a területen élő ízeltlábúakat is elpusztítja, ezzel ökológiai és egyben gazdasági kárt is okoz. Ennek a problémának a kiküszöbölésére keresik a megoldást az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Debreceni Egyetem és a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány kutatói. A projektben résztvevők több mint 2,5 millió eurós – több mint 900 millió forintos – támogatást nyertek el az ökológiai szemléletű legeltetési módszerek vizsgálatára az Európai Unió LIFE Nature and Biodiversity (Természet és biodiverzitás) programja keretében. A szakemberek szerint a szer körültekintőbb alkalmazásával csökkenthető a természet ivermektin-terhelése.

Az ivermektin-családba tartozó féreghajtó és más parazitaellenes szerek nagyon fontos szerepet játszanak az állattenyésztésben. Magyarországon a kilencvenes években terjedtek el, és mára már szinte mindenhol használják őket. Az állattartók szempontjából előnyös tulajdonságuk, hogy széles spektrumúak, tehát sokféle parazitával végeznek, éppen ez okozza ökológiai kártételüket is.

– „Az a gond a parazitairtó szerekkel, hogy a trágyával kijutva a legelőre, elpusztítják az ott élő rovarokat” – érvel Lengyel Szabolcs, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója. – „Az ivermektinek lassan bomlanak le, és a koncentrációjuk 30-40 napig olyan magas marad, hogy a trágyába rakott rovarpetéket és -lárvákat is elpusztíthatják.”

Az ökológusok elismerik, hogy az ivermektin fontos szerepet játszik az állattartásban, és ezért nem is érvelnek a betiltása mellett. Ugyanakkor úgy gondolják, hogy körültekintőbb módszerek bevezetésével úgy lehetne alkalmazni, hogy sokkal kevésbé károsítsa a természetes élővilágot. A projektben részt vevő szervezetek e módszerek kifejlesztésére nyerték el a 2,55 millió eurós támogatást.

Számos rovarfaj életben maradásához elengedhetetlen a haszonállatok trágyája. Magyarországon ez több mint hetven fajt jelent, közéjük tartoznak például a ganajtúrók és a trágyalegyek. Bár az ivermektin a kifejlett állatokat nem károsítja, a petéket és a lárvákat elpusztítja. Rendkívül hatékony szerről van szó, így ahol a legelő haszonállatok trágyájában megjelenik, onnan egész rovarfajok tűnhetnek el. A jelenlegi gyakorlat szerint az állatok éppen tavasszal, a legelőre hajtás előtt kapják meg a féreghajtó kezelést, így trágyájukban éppen a vadon élő rovarok fő szaporodási időszakában a legmagasabb az ivermektin koncentrációja. Minthogy a rovarok fontos szerepet játszanak a trágya lebontásában, az ivermektines trágya sokkal lassabban bomlik le. A le nem bomló trágya csökkentheti a fűhozamot, így a gazdálkodók érdeke is az, hogy a rovarok életben maradjanak.

Európában általános jelenség a rovarpopulációk fogyatkozása, aminek fontos okozója az emberi eredetű méreganyagok kijutása a természetbe. Ebbe a sorba tartoznak a növényvédő szerek mellett a parazitairtó hatóanyagok is. Ha a rovarok elpusztulnak, a velük táplálkozó állatok is fogyatkozni kezdenek, és a teljes táplálkozási hálózat működése felborul. De mit lehet tenni egy olyan szer környezeti hatásainak csökkentése érdekében, amely manapság nélkülözhetetlen az állattartásban? A szakemberek szerint azt kell elérni, hogy a legelés közben lerakott trágyában már ne legyen ivermektin.

– „Olyan legeltetési rendszert próbálunk kifejleszteni, amelyben nem használunk féreghajtó szereket, vagy legalábbis korábban használjuk őket, hogy a legelőre hajtáskor már ne legyenek jelen az állatban” – folytatja Lengyel Szabolcs. – „Újra hangsúlyozom, hogy nincs szó a parazitairtó szerek korlátozásáról vagy betiltásáról, hiszen ezek nélkül ma már elképzelhetetlen a gazdálkodás. Ha már februárban vagy márciusban kezeljük e szerekkel az állatállományt, akkor a hatóanyag nem fog kijutni a legelőre.”

Az ökológusok a kutatási projekt során a Kiskunsági Nemzeti Park területén található Miklapuszta olyan legelőin dolgoznak, ahol régóta nem folyt állattartás, így a terület állati élősködőktől mentes. Itt fognak ivermektinnel különböző mértékben kezelt juhokat és szarvasmarhákat legeltetni, melyek között lesznek teljesen féreghajtómentes állatok és féreghajtóval minimális mértékben kezelt egyedek is. Vizsgálják majd a helyi rovarfaunát, a flórát – hiszen a legeltetés a növényzetre is jelentős hatást gyakorol –, a rovarevő madarakat, illetve a haszonállatok egészségi állapotát is. Várakozásaik szerint a visszatérő rovarok hatására az őket fogyasztó madarak, többek között a fokozottan védett széki lile és az ugartyúk is újra megjelenhetnek a területen.

A vizsgált területek egy másik részén állatokat tartanak. A kutatás keretében a szakemberek a gazdálkodókkal is együttműködnek a féreghajtó-terhelés csökkentése érdekében, ezzel védve a legelő természetes rovarközösségét. A támogatásként elnyert forrásokból olyan természetvédelmi kompenzációs rendszert alakítanak ki, amelyben lehetőség nyílik a gazdák kártalanítására, ha esetleg a gyógyszer korábbi beadása miatt romlana az állataik egészsége. A kutatók szerint, ha e kompenzációs rendszer sikeresnek bizonyul, az modellként szolgálhat más térségekben is, ahol a természetvédelem és a gazdálkodás érdekei konfliktusba kerülhetnek egymással.

A projekt teljes költségvetése az Agrárminisztérium 15 százalékos társfinanszírozásával és a partnerintézmények (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Debreceni Egyetem és Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány) 10 százalékos önrészével együtt 3,4 millió euró lesz.