Ugrás a tartalomra

Korábban soha nem tapasztalt gazdagságú lótuszvirágzásra számítanak az ÖK munkatársai a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben

Hírek

Többévnyi próbálkozás után tavaly sikeresen telepítettek lótuszokat az ELKH Ökológiai Kutatóközponthoz (ÖK) tartozó Nemzeti Botanikus Kertbe, ahol a szakemberek most korábban soha nem tapasztalt gazdagságú lótuszvirágzásra számítanak. A lótusz amellett, hogy virágzáskor különlegesen szép látványt nyújt, többek között az élelmiszeriparban és high-tech anyagok gyártása során is hasznosítható növény. Vácrátóton a kert gazdag trópusi gyűjteményének otthont adó üvegházak is kinyitottak, így a Nagy-tóban éppen most nyíló lótuszvirágok mellett többek között a dél-amerikai származású golgotavirágok több faját és fajtáját is megcsodálhatják a látogatók.

A lótusz Kelet-Ázsiában hallatlan népszerűségnek örvendő vízinövény, amely elbűvölő küllemének, számtalan szimbolikus jelentéssel felruházható életmódjának és sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti sikerét.

– „Évek óta próbálkozunk a telepítésükkel, kerestük e kényes szubtrópusi növény számára a megfelelő élőhelyet a kert tórendszerében, de eddig nem jártunk sikerrel. Tavaly új helyre, a Nagy-tóba telepítettük a rizómákat, egy méter mélyen a tápanyaggazdag iszapba, és úgy látszik, most megtaláltuk a növény számára az ideális élőhelyet. Az enyhe tél is hozzájárult a sikeres teleléshez, és most bimbók tömege emelkedik ki a víz felszíne fölé” – mondta el Lunk Gergely, a Nemzeti Botanikus Kert főkertésze.

Az indiai lótusz Kelet-Ázsia sekély, meleg tavainak, illetve csendes vizű holtágainak a növénye, és nincs Dél-Kínában olyan kis tó, medence, ahol ne zöldellne. A rizsföldek szélén nagy mennyiségben termesztik is, mert nemcsak szép, hanem rendkívül fontos élelmiszer- és gyógynövény is. A lótusz virága jól megkülönböztethető a tündérrózsákétól, melyek szintén most virítanak teljes pompájukban a tavak víztükrén úszva, ugyanis a lótuszvirág hosszú nyele mindig kiemelkedik a vízből. A sötét iszapból a kék ég felé törő lótusz az élet, a születés és a teremtés jelképévé vált több keleti vallásban és a kínai virágszimbolikában.

A Nagy-tó partjáról jól megfigyelhető egy különleges jelenség is. A hamvaszöld lótuszlevelek mindig feltűnően tiszta felszínén a vízcseppek csillogó gömbökké formálódnak. Ennek a nem mindennapi látványnak a hátterében a levelek kékesszürke, víztaszító viaszrétege áll. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok bebizonyították, hogy a hidrofób viaszkristályok durva felületűek, ezért a víz nem tapad meg rajtuk, hanem gyöngyként lepereg. Ezt az úgynevezett lótusz-hatást használják fel az iparban a legújabb öntisztuló high-tech anyagok gyártásánál.

Vácrátóton a kert gazdag trópusi gyűjteményének otthont adó üvegházak is kinyitottak, így a hosszú bezártság után a Broméliaházban a különleges kinézetű, dél-amerikai származású golgotavirágok több faját és fajtáját is megcsodálhatják az érdeklődők. Ezek az elragadó virágok a felfedező spanyol jezsuitákat Krisztus kereszthalálára emlékeztették: a mellékpárta a töviskorona, a bibék a három szeg, a porzók az öt seb, a levelek a dárdahegyek, a kacsok pedig a kötelek jelképeivé lettek, és innen kapta a nevét a nemzetség. A közkedvelt trópusi gyümölcs, a marakuja – vagy passiógyümölcs – is egy golgotavirágfaj termése.

A kaktuszok és pozsgások gyűjteményében egy nem mindennapi pozsgás törzsű fa nyílik. A messziről sárgálló ördögcsáklya hajtását és termését ragadós anyag borítja, termését horgos nyúlványok jellemzik, melyek az állatok szőrébe akadva terjednek. Dr. Halász Krisztián, a növényházi gyűjtemény kurátora elmondta, hogy ezt a különleges növényt őshazájában, Madagaszkáron speciális szájszervű rovarok porozzák be. A Nemzeti Botanikus Kert kertészei ezt csipesszel próbálják pótolni, ami évente néhányszor sikerrel jár, a vácrátóti kertben így termést is érlel a növény.