Idén zárult le az ELKH-hoz tartozó Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetén belül 2015 júliusa óta működő Lendület Mobilitás Kutatócsoport ötéves ciklusa. A Kutatócsoport rendkívül aktív munkáját és záró beszámolóját a szakmai bírálók, a szakbizottság és a Tudományértékelési Elnöki Bizottság egyaránt kiváló színvonalúnak minősítette.
A Lendület Mobilitás projekt a Kr. e. 2500–1500 között, a Kárpát-medencei bronzkor első ezer évében lakott települések, temetkezések, valamint az innen előkerült tárgyak vizsgálatát tűzte ki céljául, az utóbbi évtizedekben a régészeti leletek értelmezéséhez elérhetővé vált újfajta természettudományos elemzések integrálásával. E korszak kutatása mindig is elsősorban a közösségek mozgásának vizsgálatára irányult, és a kérdés különös aktualitást nyer a napjainkban zajló migrációs jelenségek fényében.
Írásos források hiányában korábban főként hagyományos régészeti elemzés révén, egyedül a tárgyak alapján lehetett következtetni a bronzkori Európa távoli területein élő közösségek közötti kapcsolatok meglétére és alakulására. A kutatócsoport azonban a korszak kutatásában mind ez idáig nem alkalmazott multidiszciplináris módszereket vetett be – genetikai, patológiai, abszolút kormeghatározási, izotóp-geokémiai és geofizikai vizsgálatok –, és azok számos új eredménnyel szolgáltak az említett ezer évben, azaz a nagy piramisok építői és a mükénéi aknasírokba temetett görög hősök korában Magyarországon élt emberekről és kisebb-nagyobb közösségekről.
A közel 50 kutató – régészek, archeogenetikusok, antropológusok, anyagtudósok – együttműködésében zajló alapkutatások legfontosabb kérdéseit a korabeli társadalom mobilitása és rétegzettsége, valamint a cserekereskedelmi kapcsolatok feltérképezése adta. E kérdések megválaszolásához öt olyan, jól kutatott települést választottak ki a Kárpát-medence központi zónájából a hozzájuk tartozó mikrorégióval együtt, amelyek Közép-Európa bronzkori közösségeinek vizsgálata szempontjából jelentős mintaterületet képviselnek, és jól kiegészítik az eddigi bronzkori kutatásokat.
A kutatócsoport három fő témára összpontosított. Többek között azt akarták megtudni, hogy az emberi maradványok és a tárgyak elemzése segítségével bizonyítható-e nagyobb közösségek vándorlása, és milyen mértékű volt a mobilitás akkoriban. Ezt elsősorban a korhasztásos (azaz csontvázas) sírokba temetett elhunytak fogainak (a Quinnipiac és a Yale Egyetemmel együttműködésben elvégzett) stronciumizotópos mintavételei és a hamvasztásos sírokból a Magyar Tudományos Akadémia vendégkutatói pályázata keretében csatlakozó olasz kutatótárssal közösen vett minták elemzése révén igyekeztek feltárni. Az eredmények rámutattak, hogy a bronzkor első ezer évének közösségeinél magas volt a mobilitás mértéke, és jellemző volt az exogámia, vagyis az adott csoporton kívüli házasodás szokása is. A vizsgálatok nyomán Magyarország stronciumizotóp-térképének kidolgozásában is nagy előrelépés történt, ez pedig más régészeti korszakokhoz is jól használható adatokkal szolgál. A temetkezési szokások és a betegségek vizsgálata pedig a korabeli közösségek életmódjáról nyújt további információt.
Szintén a nagyfokú mobilitásra utalnak az úgynevezett harang alakú edények kultúrájának leleteivel együtt eltemetett egyéneken a BTK Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumával, valamint a Harvard Egyetem Genetikai Tanszékével együttműködésben végzett archaikus DNS-vizsgálatok is, amelyek azt igazolják, hogy valószínűleg az eddig kimutatott újkőkori vándorlásoktól eltérő, többirányú mobilitás jellemezte a tárgyalt időszakot.
A kutatócsoport azt is vizsgálta, hogy hogyan alakult ki a korszak új anyaga, a bronz készítésének technológiája, és honnan származnak a bronztárgyak előállításához a térségben felhasznált nyersanyagok. Ebben az összefüggésben az Energiatudományi Kutatóközponttal és a Wigner Fizikai Kutatóközponttal közösen elvégzett elemzések révén fontos megállapításokat sikerült tenni a tárgyak összetételét és készítési technikáját illetően. Az ólomizotóp-elemzési eredmények azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében az újkőkorban és a rézkorban is a balkáni eredetű rézércek, illetve még inkább a kész tárgyak importja volt jellemző. A mannheimi Curt-Engelhorn Archaeometriai Laboratóriummal együttműködésben végzett hasonló vizsgálatok a szlovákiai Garam-vidéki rézbányák művelésére mutattak rá, a folyamatban levő ónizotópos elemzések szerint pedig a bronz előállításához nélkülözhetetlen ötvözőanyag eredetét a cseh-szász Érchegységben, valamint a balkáni ónércforrásokban kell keresni. Összességében a regionális rézércből készült tárgyak távoli térségekből származó eszközökkel mutatott tipológiai rokonsága széles interregionális kapcsolatokat jelez.
A kutatók arra is keresték a választ, hogy milyen folyamatokon keresztül változtatta meg a bronzhasználat a Kárpát-medence és a környező térség történetét, és hogyan alakult ki a társadalmi egyenlőtlenség intézményesülése. A kora bronzkor első feléhez viszonyítva a későbbiekben nagyobb arányban figyelhető meg a státusjelző réz, és egyre jellemzőbb az ónbronz eszközök és fegyverek megjelenése. A Lengyel Tudományos Alap támogatásában a poznańi Adam Mickiewicz Egyetemmel együttműködésben végzett vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a magyarországi bronzkori lelőhelyeken előkerült borostyánleletek balti eredetűek. Ez arra utal, hogy hazánkban a középső bronzkor folyamán a ritka nyersanyagok cserekereskedelmének ellenőrzése valószínűleg a hatalom megszerzésének egyik lehetséges módja volt. Az ATOMKI Örökségtudományi Laboratóriumában végzett vizsgálatok az aranytárgyak esetében többféle nyersanyagforrást mutattak ki.
A státusjelző sírmellékletek, valamint a korszakban kialakuló többszintű településrendszer vizsgálata alapján arra lehet következtetni, hogy a későbbi időszakban a társadalmi egyenlőtlenségek jelentősebbé váltak, és hogy a Kárpát-medence vizsgált régióiban eltérő jellegű, illetve felépítésű társadalmi és gazdasági rendszerek működtek.
A kutatócsoport multidiszciplináris tevékenysége nyomán kiemelkedő jelentőségű együttműködés jött létre az ELKH kutatóhálózatán belül, ami hozzájárult például az új technológiák adaptálásához (például a kollagénalapú mellett az égett csontokon alkalmazható bioapatit alapú radiokarbon-vizsgálat, illetve hamvakon is végzett stronciumizotóp-aránymérések az ATOMKI-ban) és a hazai laborok versenyképességének növekedéséhez. Az új módszerek és a nemzetközi kooperációk Európa vezető kutatócsoportjai közé emelték a magyarországi bronzkori kutatásokat. A sikert az is jól mutatja, hogy a 2018 decemberében Genes, isotopes and artefacts címmel Bécsben megrendezett nemzetközi konferencián a kutatócsoport előadásáról készített videófelvételt közel ezer alkalommal tekintették már meg az Osztrák Akadémia OREA Intézetének YouTube csatornáján. Emellett számos nyertes pályázat és nemzetközi együttműködés adott további lehetőséget a bronzkor tárgyalt időszakának mélyebb elemzésére.
A bronzkori kézművesség elemzése mellett tágabb történeti és régészeti korszakok kutatásához is hozzájárultak a bronzművesség, illetve a textilművesség több korszakon átívelő vizsgálatát összefoglaló multidiszciplináris konferenciák, amelyeket a BTK Régészeti Intézettel, illetve a Lendület Középkori Gazdaság Kutatócsoporttal közösen szervezett a kutatócsoport. Hasonló céllal rendezték meg a hamvasztásos temetkezések kutatásának módszertani kérdéseit és a bronzkori kerámiakészítés vizsgálati eredményeit megvitató hazai, illetve nemzetközi workshopokat is.
A projekt öt éve alatt több mint száz publikációt közöltek (összesen 59 könyvfejezet, könyv, illetve tanulmány, melyből 21 magyar, 38 pedig idegen nyelvű; 50 absztrakt: 13 magyar, 37 idegen nyelvű) többek között a Nature, a Radiocarbon, a Journal of Archaeological Sience, a Quarternary International, az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, valamint a Communicationes Archaeologicae Hungariae folyóiratban és további 15 tanulmány (6 magyar és 9 idegen nyelvű) vár megjelenésre. Emellett 100 szakmai és ismeretterjesztő előadást tartottak (39 hazai rendezvényen összesen 54 előadást, továbbá 31 külföldi rendezvényen 46 előadást). Előkészületben van továbbá egy angol nyelvű tanulmánykötet és több monografikus feldolgozás is, valamint egy magyar nyelvű ismeretterjesztő kötet kézirata.
A tudományos kutatás mellett a tudás társadalmi hasznosítását is célul tűzte ki a kutatócsoport. Magyar és angol nyelvű honlapjuk közel 100 kétnyelvű tudományos ismeretterjesztő cikkel és a kutatáshoz kapcsolódó hírekről tájékoztató bejegyzéssel gazdagodott az öt év alatt. Kétnyelvű Facebook-oldaluk olvasóinak száma folyamatosan növekszik: itt az indulás óta több mint ezer bejegyzésben osztották meg a kutatócsoport híreit, rövid ismeretterjesztő tanulmányaikat, valamint az őskori régészettel összefüggő egyéb információkat annak érdekében, hogy szakmailag ellenőrzött és megbízható forrásból származó ismeretekkel lássák el az európai bronzkor kutatása iránt érdeklődő nagyközönséget és a szakmabelieket.
Szintén a tudományos ismeretterjesztést szolgálta a kutatócsoport munkáját bemutató, 2017-ben elkészült Bronzkori rejtélyek című kisfilm (a BTK honlapjáról letölthető), amelyet számos alkalommal bemutattak a televízióban, és egy régészeti filmszemlén is képviselte hazánkat.
A kutatócsoport a 2018-ban öt európai ország nyolc intézményének együttműködésével útjára indult Európai Uniós CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) program keretében egy további film elkészítésében is részt vett. Az In their Hands című film célja, hogy megismertesse az európai bronzkori kerámiaművességet, és az ebből nyert inspirációkkal segítse a modern kori kézművesség újjáélesztését.