Lovas-Kiss Ádám és Lukács Balázs András, valamint a Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tagjainak egy vezető interdiszciplináris folyóiratban (PNAS) frissen megjelent cikke rávilágít arra, hogy miként jelenhetnek meg halak emberi beavatkozás nélkül például egy más vizektől elszigetelt, frissen kiásott kerti tóban. A magyar ökológusok rámutattak arra, hogy a vízimadarak által elfogyasztott halikrák egy része képes lehet túlélni a tápcsatornán át vezető utat, és egy eredetétől távoli vízben kikelni.

Mindenki hallott már arról a jelenségről, hogy átmeneti, látszólag egyéb víztestektől elszigetelt vizekben (pl. kerti tó, frissen kiásott mesterséges tó, belvizek, stb.) rövid időn belül, emberi beavatkozás hiányában is halak jelennek meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a halak terjedését segíti valami egy eddig ismeretlen folyamat által. Ennek legvalószínűsíthetőbb természetes formája az egyéb állatfajok általi terjesztés, méghozzá olyan fajok által, amelyek gyakran mozognak különböző víztestek között, és rövid időn belül nagy távolságok megtételére képesek. Érthető tehát, hogy miért a vízimadarak voltak az „első számú gyanúsítottjai” a halak víztestek közötti terjesztésének. Korábbi kutatások a madarak lábára tapadt ragacsos ikrák átszállítását tekintették a halak legvalószínűbb víztestek közötti szállítási módjának, és bár több kutatás tömérdek madár lábára ragadt sár és egyéb anyagok vizsgálatát végezte el, halikrákat mindössze egy-két alkalommal találtak. Ugyanakkor az utóbbi évtized kutatásai rávilágítottak arra, hogy a madarak nem csak a tollaikon és lábukon szállíthatnak élőlényeket. Recens vizsgálatok kimutatták, hogy állatok és növények ellenálló szaporodó képletei (pl. magok, peték, kitartó képletek), ha a madarak elfogyasztják, nagy valószínűséggel és sokszor nagyon nagy számban, életképesen kerülnek kiürítésre hosszú órákkal később, estlegesen nagyobb távolságokra az elfogyasztás helyszínétől.

elkh

Felmerül tehát a kérdés, hogy a halak puha, kocsonyás ikrái képesek-e túlélni a madarak tápcsatornáján keresztüli utat, és képesek-e terjedni víztestek között e módon.

A vízimadarak előszeretettel és óriási mennyiségben fogyasztanak halikrát, amikor ez elérhető. Az Ökológiai Kutatóközpont csoportja ezt a kérdést vizsgálta: a kísérlet során megtermékenyített ponty- és ezüstkárászikrákat etettek fogságban nevelt tőkés récékkel. A pontyot és az ezüstkárászt a világon sokfelé gyors ütemben terjedő, invazív fajként tartjuk számon, amelynek természetes terjedése gyakran megfigyelhető jelenség. A kísérletet végző kutatók minden kacsával 500 ezüstkárász- és 500 pontyikrát etettek meg. A nyolcból hat madárnál találtak épségben átjutott ikrákat az ürülékben, viszont összességében az elfogyasztott ikrák csupán 0,2%-a jutott át épségben a kacsákon. Az átjutott 18 ikra közül 12 tartalmazott életképes embriót, és egy ponty, valamint két ezüstkárász ikra kelt ki a keltetés során. Az átjutott, de ki nem kelt ikrák gombafertőzés miatt pusztultak el, amelyet a kutatók a szuboptimális keltetési körülményekkel magyaráznak. A halak inváziós képessége miatt fontos megjegyezni, hogy pusztán egyetlen ezüstkárász képes egy új populáció megalapítására (egyéb pontyfélék jelenlétében), aszexuális szaporodási képességüknek (spontán ginogenezis) köszönhetően. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a madarak általi, tápcsatornán belüli (endozoochór) terjesztése fontos szerepet játszhat a halak nagyobb távolságokban történő terjedésében.