2021. május 19-én, életének 95. évében elhunyt dr. Vámos Tibor, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) korábbi igazgatója, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Vámos Tibor Budapesten született 1926. június 1-jén. A Barcsay utcai Madách Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Ugyanebben az évben munkaszolgálatosként Fertőrákosra hurcolták, ahonnan megszökött, majd katonai börtönbe került.

Tizenévesen matematikus-fizikus szeretett volna lenni, de – saját szavai szerint – néhány igazi tehetség megismerése után váltott a matematikai-fizikai hátterűnek ígérkező villamosmérnöki tanulmányokra. 1945 tavaszán iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1949-ben szerzett diplomát.

1950 és 1954 között az Erőmű Beruházási Vállalatnál dolgozott, 1950-től 1952-ig az inotai hőerőmű építésvezetésének mérnöke, később a Dunai Vasmű építésénél dolgozott építésvezetőként. 1954 és 1958 között a Villamosenergetikai Kutatóintézetnél helyezkedett el MTA ösztöndíjasként, ahol a villamos erőművek és rendszerek folyamatszabályozásával foglalkozott. Kandidátusi értekezését 1958-ban a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozásáról írta.

Érdeklődése hamar az éppen még csak kibontakozó számítástechnika irányába fordult. 1958-tól 1964-ig az MTA Automatizálási Osztályának vezetője volt. 1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapította az MTA Automatizálási Kutató Intézetet, a mai SZTAKI egyik elődintézményét. Akadémiai doktori disszertációját ugyanebben az évben, az erőművek, és energetikai rendszerek dinamikus viselkedése a számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában védte meg. 1974-ben a vezetése alatt, az Automatizálási Kutató Intézet és az MTA Számítástechnikai Központ egyesítésével megalakult a mai SZTAKI, melynek 1964 és 1985 között igazgatója volt, 1986-tól pedig az intézet Tanácsának elnöke, professor emeritusa.

Mint ahogy azt az intézet megalakulásának 50. évfordulójára megjelent könyv is kiemelte, Vámos Tibornak sikerült az Intézetből szigetet alkotni, jórészt mentesítve az itt dolgozókat a külvilág negatív hatásaitól.

Műszaki emberként ugyanúgy ismerte a görög klasszikusokat vagy a modern képzőművészetet és a kortárs zenét, értette a társadalomtudományok szempontjait és nyelvét. Rá mindig összekötő láncszemként tekintettek a tudomány és az ipar között.

Vámos Tibor számos nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja, publikációinak száma meghaladja a 270-et, több könyvet írt és szerkesztett. Az MTA levelező tagjává 1973-ban, rendes tagjává 1979-ben választották.

Nemzetközi tudományos elismerései közül kiemelkedik, hogy 1981 és 1984 között ő tölthette be az International Federation of Automatic Control, IFAC elnöki tisztjét. 1984-ben a szervezet 9. Világkongresszusának Budapest adhatott otthont.

Kutatói pályája mellett egyetemi pályafutása is kiemelkedő: 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem professzora, 1990-től a Central European University Tudományos Programja mellett működő kuratórium elnökeként dolgozott. 1992─1993-ban a George Mason University, Fairfax/VA Distinguished Visiting professzora, 1993-ban és 1994-ben pedig a George Mason University Distinguished Affiliate professzora.

Vámos Tibor főbb szervezeti tagságai:

  • Az MTA irányító testületének tagja, (1980)
  • Az International Federation of Automatic Control, IFAC elnöke (1981-1984)
  • Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT) elnöke (1978-1985)
  • Az Institute of Electrical and Electronics Engineers Inc. (IEEE) Fellow tagja (1986–)
  • Az IFAC életfogytiglani tanácsadója (Life Time Advisor) (1987-)
  • Az NJSZT Tiszteletbeli elnöke (1987-)
  • Az Osztrák Számítógép Társulat tiszteletbeli tagja (1992-)
  • Az Osztrák Kibernetikai Kutató Társulat tagja (1994-)
  • A Magyar Ókortudományi Társaság tiszteleti tagja (1999-)
  • Technika-, Mérnök- és Tudománytörténet (TMTT) Doktori Iskola Szakmai Doktori Tanács tagja (2002)
  • Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottság tagja
  • Az MTA Informatikai Bizottság tagja
  • A Magyar Tudomány szerkesztőbizottsági tagja.

Vámos Tibor fontosabb elismerései:

  • Állami Díj (1983) – Az ipari robotok hazai kutató-fejlesztő rendszerének létrehozásáért, tudományos életünk egészét eredményesen szolgáló, irányító, iskolateremtő tevékenységéért.
  • A Tallinni Műszaki Egyetem díszdoktori címe (1986-)
  • IFAC-érem (1990)
  • Chorafas-díj, Svájci Akadémia (1994)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
  • A XIII. kerület díszpolgára (2003)
  • Az év ismeretterjesztő tudósa (2005)
  • Az Auriga (Szekeres) csillagkép egyik tagja 2005-től Vámos Tibor nevét viseli
  • Neumann János emlékplakett (2006): tudományos életművéért
  • Széchenyi-díj (2008)
  • Radnóti Miklós antirasszista díj (2009)