Az ELKH Energiakutatási Kutatóközpont (EK) Űrkutatási Laboratóriumának dózismérőivel a fedélzetén, legkorábban november 6-án, szombaton indul útnak a Nemzetközi Űrállomásra a NASA SpaceX Crew-3 küldetése. Az eredetileg október 31-re tervezett felbocsátást először az időjárás, utána pedig a küldetésen részt vevő négy űrhajós egyikének kisebb egészségügyi problémája miatt kellett elhalasztani. A kísérletsorozat most kezdődő, 19. küldetésén újdonság, hogy az űrhajósok két szett dózismérőt visznek magukkal.
A NASA asztronautái, Raja Chari, Tom Marshburn és Kayla Barron, valamint az Európai Űrügynökség űrhajósa, Matthias Maurer a SpaceX Crew Dragon „Endurance” űrhajójával a Kennedy Űrközpontban, egy Falcon-9 rakéta tetején várják majd a startot. Az űrállomáson eltöltött féléves bevetésük alatt az asztronauták közel 350 tudományos kísérletben fognak segédkezni, többek között a DOSIS-3D projekt kozmikus sugárzást mérő detektorainak installálásában is. Mint minden küldetés során, a DOSIS-3D passzív dozimétereket tartalmazó csomagjaiban az EK Űrkutatási Laboratóriumának dózismérői is ott vannak.
A küldetésre vitt két szett dózismérő közül az egyik az európai Columbus modul megszokott mérőpozícióiban regisztrálja majd a sugárzás mennyiségét és minőségét. Ezzel egyidejűleg a másik szett dózismérő a Matthias Maurer által CosmicKiss névre keresztelt misszió keretében az Amerikai Orbitális szegmensben (USOS), a Leonardo modulban és az orosz szegmensben végzi majd el ugyanezeket a méréseket.
Azonos detektortípusokkal, sztenderd összeszerelésben, szimultán végzett méréssel a szakértők átfogó képet kaphatnak majd az űrállomás aktuális sugárzási teréről. A világűrben uralkodó sugárzási környezet ugyanis nagyon összetett és változékony, hiszen jelentősen befolyásolja a naptevékenység, többek között a napfoltok számossága és egyéb intenzív jelenségek, mint például a napkitörések. Mindemellett a földfelszín feletti pályamagasság növekedése vagy csökkenése is mérhető módon befolyásolja az űrhajósokat érő ionizáló sugárzást. Mivel az űrállomás minden modulja különbözőképpen árnyékolt, természetesen más-más dozimetriai értékre lehet számítani attól függően, hogy milyen a falvastagság, illetve hogy az adott szegmenst mennyire védi a többi modul a kozmikus viszonyoktól. A rengeteg változó paraméter miatt minden mérési pontban egyedi, aktuális körülményekre jellemző sugárdózis regisztrálható. A felmérések eredményei ezért sok hasznos információval szolgálnak majd az űrhajósok védelme és az árnyékolás jelenlegi állapotának felmérése tekintetében.