Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai külföldi kutatókkal együttműködve a pásztorok hagyományos ökológiai tudását vizsgálták. A kutatás – amelyhez hasonló szintézis még sosem készült – igazolta, hogy a világ pásztorainak a legelők növényeire és növény-jószág kölcsönhatásaira vonatkozó tudása feltűnően hasonló elveket követ. Ennek alapján a kutatók összesen tíz, helyszíntől és élőhelytípustól szinte függetlenül globálisan jellemző általános alapelvet határoztak meg. Ökológusok és gyakorló pásztorok közös munkájaként, európai, ázsiai és afrikai szerzők együttműködésében áttekintő cikk készült a kutatás eredményeiről, amely a Journal of Environmental Management folyóiratban jelent meg.
A hagyományos ökológiai tudásrendszerek jelentőségét világszerte egyre inkább elismerik, mert napjaink válságaiban elősegíti a hatékonyabb szakpolitikák kidolgozását – többek között a természetvédelem és a gyepek, legelők kezelése terén. Molnár Zsolt, az ÖK tudományos tanácsadója több mint 20 éve kutatja a pásztorok hagyományos ökológiai tudását.
A pásztorok gyakran olyan tájakat használnak legeltetésre, amelyek az éghajlati szélsőségek vagy a talajadottságok miatt kevéssé alkalmasak a növénytermesztésre. A hagyományos legeltetési rendszereket nagyon eltérő természeti környezetekben alkalmazzák, például a tundrán, a sztyeppén, a szavannán, a sivatagban vagy hegyvidéken. A legelők hasznosítása a pásztorközösségek helyileg releváns, a legelők növényeivel kapcsolatos többgenerációs hagyományos ökológiai tudására épül.
Az áttekintő (review) cikk szerzői a pásztoroknak a legelők ‒ és részben a kaszálók ‒ növényeire és növény-jószág kölcsönhatásaira vonatkozó ismereteit gyűjtötték össze. A témához kapcsolódó 372 tudományos publikációból 24 releváns tanulmányt, a pásztorokról és legelőikről szóló 105 videófilm közül 18-at elemeztek, azokat, amelyek közlik, illetve bemutatják a pásztorok eredeti gondolatait. Emellett az eredmények és a következtetések megvitatása céljából félig strukturált interjúkat készítettek gyakorló pásztorokkal Iránban, Mongóliában, Kenyában, Lengyelországban és Magyarországon. Három kiemelkedő tudású pásztor egyben a tanulmány társszerzőjévé is vált. Mivel elsősorban nem a kutatók a hagyományos tudás hordozói, hanem leginkább pásztorok, gazdák, halászok, ezért amikor az ő tudásukat felhasználva dolgozik egy kutató, akkor az az etikus megközelítés, ha e „nem tudományos” szakemberek szintén szerzőként jelennek meg. Hiszen az alkotás közös gondolkodás eredménye.
A kutatók összesen 35 indikátort azonosítottak a nemzetközi szakirodalomban és a filmekben arra vonatkozóan, hogyan „látják” a pásztorok a legelő növényeit. Ezek a növények botanikai jellemzőit, az állatok legeltetés során tapasztalt viselkedését, valamint a növényeknek a jószág állapotára és egészségére gyakorolt hatását írják le. A pásztorok e mutatókat a legeltetés optimalizálására irányuló, a legelhető füvek elérhetőségét és minőségét, valamint a legeltetés megfelelő módját érintő gazdálkodási döntésekben használták.
Bár a világ pásztorai sokfélék, a legelő füveire, illetve a jószág és a növények közti kapcsolatra vonatkozó tudásuk feltűnően hasonló elveket követ. A kutatók összesen tíz, helyszíntől és élőhelytípustól szinte függetlenül globálisan jellemző általános alapelvet határoztak meg. Ilyen szintézis most először készült a világon.
A legfontosabb alapelv a jószágközpontú szemlélet: a pásztorok a növényeket a „jószág száján át látják”. Miközben együtt vannak a legelőn, a pásztor és a jószág egymástól tanul. A legelő füveinek állapotát a pásztorok szorosan nyomon követik, az egyes foltokon célzottan legeltetnek, miközben sokszor meglepő stratégiai alapossággal tervezik meg az állatok mozgását napi, heti és havi szinten egyaránt. Ennek célja a rendelkezésre álló fű mint erőforrás optimális felhasználása és a legelők jó állapotának hosszú távú biztosítása (további részletek a Sáfián László juhász közreműködésével készült filmben). Természetesen a pásztorok tudása elsősorban a hely adottságaira vonatkozik, az alapelvek ugyanakkor globálisan általánosak.
Meglepő lehet, de olyan esetekben is könnyen káros hatású szabályok születnek, amikor az állam vagy egy nemzeti park segítő szándékú szabályokat, támogatási rendszereket alakít ki a pásztoroló legeltetés kapcsán. Ennek oka, hogy a döntéshozók sokszor nem értik kellően a pásztoroknak a miénktől annyira eltérő világát. A cikk rámutat, hogy vannak olyan általános alapelvek, amelyeket figyelembe véve a jövőben mind ökológiai, mind kulturális szempontból jobb szabályozást lehet kialakítani. A pásztorok legelőkkel és a jószág legelésével kapcsolatos tudásának jobb megértése a kevésbé produktív természetközeli gyepek biodiverzitásának fennmaradása és gazdasági hasznosulása mellett a hagyományos pásztoréletforma innovatív megőrzését is elősegítheti.
Az ENSZ 2026-ban megszervezi a legelők és pásztoraik világévét (IYRP). A most megjelent globális áttekintés és a tíz beazonosított globális alapelv abban is segíthet, hogy a világév hatékonyan tudja majd támogatni a pásztorok alkalmazkodását gyorsan változó világunkhoz.
A világ pásztorai sokfélék, mégis világszerte hasonló alapelvekre épül a legelőről alkotott ökológiai tudásuk és legeltetési módjaik logikája
Publikáció:
Abolfazl Sharifian, Batdelger Gantuya, Hussein T. Wario, Marcin Andrzej Kotowski, Hossein Barani, Pablo Manzano, Saverio Krätli, Dániel Babai, Marianna Biró, László Sáfián, Jigjidsüren Erdenetsogt, Qorban Mohammad Qabel, Zsolt Molnár (2023). Global principles in local traditional knowledge: A review of forage plant-livestock-herder interactions. Journal of Environmental Management, 328: 2023. DOI: 10.1016/j.jenvman.2022.116966
Fotók: Molnár Ábel Péter
Az ELKH kutatóinak az ökológiai tudás vizsgálatával kapcsolatos módszertani eredményeit bemutató korábbi hírünk itt olvasható.