Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) által 2019-ben indított Szúnyogmonitor projekt keretében a kutatók idén is arra kérik a lakosságot, hogy fokozottan figyeljék az inváziós csípőszúnyogokat, és ha ilyen fajt találnak, jelezzék azt a www.szunyogmonitor.hu weboldalon leírtak szerint. Az emberre veszélyes kórokozókat, vírusokat is terjesztő inváziós csípőszúnyogfajok hazai terjedésének felmérése céljából indított citizen science projekt többek között segíti a lakosságot a veszélyhelyzetek felmérésében, valamint támogatást nyújthat a megfelelő védelmi stratégiák kidolgozásához is.

A három vizsgált faj – az ázsiai tigrisszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog és a koreai szúnyog – opportunista, vagyis aktívan csípi az embert, a házi- és vadállatokat, a kétéltűeket, a hüllőket és a madarakat. Ezáltal állatról emberre terjeszthetnek olyan kórokozókat, amelyeket a hazai csípőszúnyogfajaink nem hordoznak. Fontos tudni azonban, hogy egy veszélyes inváziós csípőszúnyog által terjesztett kórokozó magyarországi megtelepedésének feltétele, hogy a vektorokból – azaz az inváziós fajokból – nagy egyedszámú stabil populáció legyen jelen az országban. A Szúnyogmonitor projekt egyik fő célja ezért az inváziós fajok hazai elterjedésének nyomon követése.

Ázsiai tigrisszúnyog

A programban a kutatók arra kérik a lakosságot, hogy a fogás helyének és idejének megjelölésével küldjék el a talált szúnyogot az ÖK vácrátóti telephelyére Dr. Soltész Zoltánnak címezve (Ökológiai és Botanikai Intézet, Ökológiai Kutatóközpont, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4.), vagy küldjenek egy fényképet a rovarról a szunyog@ecolres.hu e-mail címre, illetve használják a szúnyogok monitorozása céljából létrehozott MosquitoAlert magyar nyelvű mobiltelefonos applikációt. Az elektronikus és a postai levelekre a kutatók néhány napon belül, az applikáción keresztül beküldött adatokra – a bonyolultabb validáció miatt – egy kicsivel később adnak választ, de minden esetben visszajelzést küldenek arról, hogy melyik fajt sikerült megfigyelni. Ha véletlenül nem inváziós csípőszúnyogról van szó, akkor részletesen kifejtik, hogy a beküldött példány miben különbözik az inváziósoktól.

2021-ben a kutatók 1160 szúnyogot kaptak, melyek közül 407 ázsiai tigrisszúnyognak, 86 ázsiai bozótszúnyognak, 54 pedig koreai szúnyognak bizonyult. Az ázsiai tigrisszúnyogot legtöbbször Budapestről és környékéről jelentették, de szórványosan a Dunántúlon is jelen volt.

Az ázsiai tigrisszúnyog beküldési helyei 2021-ben (www.szunyogmonitor.hu)

A legtöbb ázsiai bozótszúnyogot Budapestről és környékéről jelezték, de elszórtan Nyugat-Magyarországon és az északi országrészben is találtak ilyen fajt.

Az ázsiai bozótszúnyog beküldési helyei 2021-ben (www.szunyogmonitor.hu)

A legtöbb koreai szúnyogot Budapestről és a várostól északkeleti irányban található településekről kapták, valamint elszórtan a nyugati országrészből jelentették őket.

A koreai szúnyog beküldési helyei 2021-ben (www.szunyogmonitor.hu)

Hogyan telelnek át a csípőszúnyogok?

Az idei enyhe tél kedvezett a csípőszúnyogoknak, ugyanis hidegebb időjárás esetén kevesebb áttelelő egyed éli meg a tavaszt. A csípőszúnyogoknak többféle stratégiájuk van arra, hogy milyen állapotban vészeljék át ezt a rizikós időszakot: kifejlett imágóként, lárvaként vagy tojás alakban. Legkorábban az imágóként áttelelt fajokkal találkozhatunk, néhány bátrabb egyed ugyanis egy-egy napsütéses napon már korábban kirepülhet a védelmet nyújtó rejtekhelyéről – például pincéből, barlangból, fészerből, kisemlősök járataiból –, és az idő melegedésével egyre több ilyen áttelelt imágót láthatunk. Ugyanakkor a csípőszúnyogszezon akkor kezdődik el igazán, ha a felmelegedéshez csapadék is társul. Ilyenkor az eső vagy a kiáradó folyóvizek elárasztják azokat a területeket, ahol a telelő tojások találhatók. A csípőszúnyoglárvák fejlődéséhez tehát két tényező szükséges: a megfelelő vizes élőhely és a magasabb hőmérséklet. A meleggel társuló április-májusi esőzések így robbanásszerűen beindítják a csípőszúnyogok fejlődését. Idén március végéig azonban gyakorlatilag nem volt számottevő csapadék.

Az inváziós fajok is tojás alakban telelnek át.  A nőstények olyan helyeket keresnek, amelyek valamennyire hasonlítanak egy faodúhoz, és ahol nem érintkezik a víz a talajjal. Ilyen például egy esővízgyűjtő hordó, egy eldugult ereszcsatorna vagy az eldobott szemét is. Ha ezek a tojásrakó helyek kiszáradnak, a tojásoknak az nem okoz problémát, és védettebb helyen akár a telet is túlélhetik. A tavaszi esőzések során ezek az üregek megtelnek esővízzel, és ha elég meleg van, a lárvák kikelnek és fejlődésnek indulnak.