Demeter László ökológus, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársa is részt vett a 17. Velencei Építészeti Biennálé Lengyel Pavilonjának részét képező The Sacred Species (Szentek) magyar kiállítási projekt megtervezésében. A május 22. és november 21. között zajló eseményen bemutatott Trouble in Paradise (Gond a Paradicsomban) címet viselő lengyel pavilon a biennálé főkurátori koncepciójához igazodva a vidék és a vidéki életforma kihívásainak tematikájával foglalkozik. A magyar együttműködés – amely az ÖK munkatársa mellett a GUBAHÁMORI építészirodát, valamint a Bodonyi Panni illusztrátor és Kovács Budha Tamás képzőművész alkotta FILIP duót foglalja magában – a táj és ember jelenlegi viszonyrendszerének dilemmáit mutatja be.
Az elmúlt évtizedekben ökológiai és természetvédelmi kutatások sokasága mutatott rá arra, hogy az emberi tevékenység következményeként a természeti értékek és területek egyre intenzívebben csökkennek. A szakemberek szerint az ember által uralt, homogenizált tájban bekövetkezett veszteségeket nem kompenzálják a nemzeti parkok vagy a természetvédelmi területek, habár azok megőrzésével évtizedek óta sikeresen védjük fennmaradt természeti értékeinket. Emellett azonban a kutatók szükségesnek tartják a természettől elszakadt ember és a természet integrációjának, valamint együttélési alternatíváinak a feltárását, amelyet az idei építészeti biennálé szervezői is központi kérdésként fogalmaztak meg.
A Trouble in Paradise a közjavak (commons) újraértelmezése mentén keresi a lehetséges alternatívákat a táj, a település és a lakóhely hármas térléptékben. A különböző elképzelt forgatókönyveket a magyar alkotók mellett öt másik meghívott alkotói csapat mutatja be a Zachęta ─ Nemzeti Művészeti Galéria szervezésében: Atelier Fanelsa (DE), KOSMOS Architects (RU, CH, AT), Rural Office for Architecture (GB), RZUT (PL), Traumnovelle (BE).
A The Sacred Species című magyar projekt egy, a vidéki életkörülmények radikális megváltozását bemutató allegória segítségével világít rá a táj és ember jelenlegi viszonyrendszerének dilemmáira. A kiállítás az észlelési és tájhasználati stratégiákkal szembesíti a látogatót, miközben a „Fa” és az „Erdő” motívumát felhasználva a természetet mint egy szentséget ábrázolja. A természeti erőforrások és a biológiai sokféleség olyan közjavak, amelyeket a közösség hite véd meg az egyéni érdekek motiválta túlhasználattól.
Az erdő fái és cserjéi biológiai sajátosságukból adódóan folyamatosan terjednek, ugyanakkor az általuk elfoglalt terület határait az emberi érdek és szándék jelöli ki évezredek óta. A szakemberek szerint a jelenség tulajdonképpen folyamatos harc a territóriumért. Európa számos vidékén jellemző, hogy a korábbi hagyományos tájhasználati módok (legeltetés, földművelés) abbahagyása új területeket nyit meg az erdő számára. Szinte minden település határában tetten érhető ez a folyamat. Ökológiai szempontból releváns a kérdés, hogy engedjük-e, hogy az erdő megmaradjon a meghódított territóriumon, vagy visszaállítjuk megszokott életünk éles határait.
Mára egyre többet tudunk arról, mi történik a természettel, ha az ember érdekei érvényesülnek. Az is körvonalazódik, hogy milyen következményekkel jár, ha az ember elveszíti a kapcsolatot a természettel. A magyar alkotók projektje most arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenki vizsgálja meg, mi történhetne a táj és ember kapcsolatában, ha nézőpontot váltva teljesen átengednénk a teret a természetnek.
Forrás: