Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) támogatásával folytatódnak a Karoling-kori Mosaburg és kora Árpád-kori Colon civitas feltárására az 1950-es években indított tervszerű régészeti kutatások Zalavár-Vársziget területén. A Karoling- és az Árpád-kor jelentős emlékeinek kutatása 1994 óta Szőke Béla Miklós, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója és Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetésével zajlik. A 2022–2025 közötti kutatási szakaszban többek között sor kerül a Szent István által itt alapított monostor maradványainak feltárásra, valamint egy, az eddigi vizsgálatok eredményeit bemutató kötetsorozat kiadására.
Mosaburg, azaz Mocsárvár a Kr. u. 840-es évek elejétől a Karoling-birodalom legkeletibb provinciájának, Pannóniának a „fővárosa”, a salzburgi érsekség által irányított keresztény térítés pannóniai központja volt. A város Pribina és fia, Kocel (korabeli forrásokban Priwina és Chezil) grófságának, majd a 880-as évek végétől Arnulf keleti frank király pannóniai székhelyéül szolgált (regia civitas).
A 860-as évek végén Mosaburgban tevékenykedett a hittérítő szerzetes testvérpár, Szent Cirill és Szent Metód. Rövid, ugyanakkor jelentős szakasz kezdődött a település történetében, amikor 869-ben a pápa által Pannónia érsekének felkent Metód székhelyévé vált. Ezek az előzmények mind közrejátszottak abban, hogy 1019-ben Szent István itt alapította meg az egyik legkorábbi bencés kolostort Szent Adorján tiszteletére. Az apátságot – amely a középkorban közjegyzői feladatokat is ellátott (loca credibilia) – az oszmán időszakban végvárrá alakították át, majd a török háborúk befejeztével, 1702-ben I. Lipót parancsára felrobbantották.
Zalavár-Vársziget tervszerű régészeti kutatása hetven évvel ezelőtt kezdődött Fehér Géza (1952–1954) vezetésével, majd Cs. Sós Ágnes (1963–1992), 1994-től pedig Szőke Béla Miklós (BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum) folytatták a feltárásokat. Ennek köszönhetően mára jóval nagyobb mennyiségű, jelentős értékű Karoling- és Árpád-kori épített emlék és régészeti leletanyag áll a kutatók rendelkezésére.
Az ELKH támogatásával 2022–2025 között megvalósuló projekt résztvevői két feladat elvégzését tűzték ki célul. Egyrészt ásatásokkal tervezik tisztázni, mi maradt meg a Szent István által alapított monostorból, valamint Pribina és fia, Kocel, illetve Arnulf király udvarházának reprezentatív épületeiből, másrészt egy kiadványsorozatban kívánják közzétenni az eddigi feltárások eredményeit.
A sorozat első, már megjelent kötete egy olyan összefoglaló kiadvány, amely a Karoling-kori Pannonia provincia történetét és régészeti, építészeti emlékeit mutatja be európai kontextusba ágyazva. A következő kötetekben többek között a Mosaburg suburbiumához tartozó Zalavár-Rezes lelőhelyről (Karoling-kori szolgálónépi település és temető), a kora Árpád-kori megyeszékhely (Colon civitas) Várszigeten álló templomáról és a körülötte elterülő, a 13. század elejéig használt többrétegű temetőről számolnak be. Bemutatják emellett a Karoling-kori Mária-templom és a Hadrianus-zarándoktemplom körüli, a 9. század közepétől a 11. század végéig használt, több ezer síros temetőt, valamint a Zalavár-Várszigeten és a körülötte fekvő szigeteken állt Karoling-kori templomokat és a liturgiához kapcsolódó leletcsoportok vizsgálata során megismert eredményeket is.
A leletanyag korszerű közléséhez kiterjedt természettudományos vizsgálatokat végeznek Mosaburg régészeti emlékanyagán. Ezek között szerepelnek az anyag- (XRF, NAA) és készítéstechnológiai (SEM), az antropológiai, az archeozoológiai, az archeobotanikai, az archeogenetikai, valamint az izotóp- és radiokarbon-vizsgálatok, amelyek alapadatait szintén beépítik a kiadványok vonatkozó részeibe, az eredményeket pedig egy önálló tanulmánykötetben foglalják össze.
A Várszigeten állt, Szent István alapította bencés monostor és a Karoling-kori grófi-királyi székhely még fellelhető épületmaradványainak régészeti kutatása 2022. május végén kezdődik, és a tervek szerint augusztus közepéig tart majd.