Dombóvár Város Önkormányzatának felkérésére idén is folytatódott a Dombai család egykori rezidenciájának feltárása. Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének fiatal ösztöndíjas kutatójának, Berta Adriánnak a vezetésével végzett terepi munkálatok elsődleges célja a korábbi években megkezdett déli épületszárny és a nyugati belső torony feltárásának a folytatása, valamint a 2019 őszén elvégzett geofizikai kutatások eredményei alapján a vár melletti település vizsgálatának a megkezdése.
A középkori és kora újkori lelőhelyen 2014 óta tartó tervásatás során sikerült tisztázni az egykori vár kiterjedését, főbb építési periódusait és jellemző rétegtani viszonyait is. Az erősség területe az azt körülvevő várárokkal együtt (utóbbi szélessége egyelőre csak légi fotók alapján, hozzávetőlegesen határozható meg) mindösszesen 3500 m2. A lerombolt vár területén 2014 és 2020 között hat kutatóárok, három szonda és tizenöt szelvény megnyitására került sor, elsősorban azokon a pontokon, ahol várható volt, hogy a vár alaprajzi elrendezésére vonatkozó adatok kerülhetnek napvilágra. Elkezdődött a déli épületszárny keleti oldalának szisztematikus feltárása is, amely a mai napig álló délkeleti pillér konzerválásához és részleges műemléki helyreállításához szükséges régészeti és építészeti adatok megszerzésére irányult. Az egykori várból eddig összesen 781,35 négyzetméternyi területen folytak ásatások, azonban a teljes – az altalajt képező alluviális homok szintjéig történő – kibontást mindössze öt kutatóárokban, három szelvényben és két szondában sikerült eddig elvégezni, a többinél a feltárási folyamat még különböző szakaszokban tart. 2019 őszén megkezdődött a váraljai település roncsolásmentes kutatása is, amelynek során geofizikai módszerekkel vizsgálták az egykori mezőváros elpusztult és föld alá került épületeinek a maradványait.
2020-ban folytatódott a déli épületszárny udvari homlokzati bejáratának a feltárása. A hódoltság korában nagymértékű bolygatások történek, így az eredeti középkori járószint legnagyobb része is elpusztult. A török korban nagyméretű szemétgödröket ástak ki a várudvaron, melyek feltárása során sok érdekes, az itt állomásozó várkatonaság mindennapi életére utaló leletanyag került elő: a nagy mennyiségű kerámia és állatcsont mellett ólom puskagolyókat, ékszerkövet, csont dobókockát és különféle fémtárgyakat is találtak. Az északi épületszárny elé épült késő középkori belső torony környezetének a kutatása is tovább folytatódott. Sikerült megtalálni az első periódusban épült északi palotaszárny szinte teljesen elpusztult udvari homlokzati falának alapozását, valamint itt is gazdag késő középkori és török kori leletanyag került elő – például mázas kályhacsempe töredékek, ablakszemek, aranyozott üvegedény töredékei, ép kerámiaedények stb. A mára már betemetődött várárok dimenzióinak meghatározására talajfúrásokat végeztek az északi és keleti szakaszon.
Idén – az előző években megkezdett szelvényekben folytatódó feltárási munkák mellett – egy új területen is elkezdődött a kutatás: a vártól nyugatra, a 2019. évi földradaros vizsgálatok eredményei alapján egy 5×5 méteres szonda megnyitására került sor, ahol az egykori várfalak építőanyagát tartalmazó, modern kori törmelék alól egy eddig ismeretlen vastag védmű maradványa került elő. A sánc feltárt részlete a nyugati külső várfaltól nagyjából 15 m távolságra húzódik, a tetején egy árokba ásott cölöpsor maradványaival. A föld–fa szerkezetű építmény teljes kiterjedése egyelőre még ismeretlen.
A feltárást Dombóvár Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiuma támogatta. A terepi munkában részt vevő régészek és egyetemi hallgatók az ország minden tájáról érkeztek (Szombathely, Székesfehérvár, Visegrád, Szeged, Békéscsaba, Nyírbátor). Az ásatáson dombóvári középiskolások és önkéntesek is részt vettek.