A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 195. ünnepi közgyűlése keretében az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) 25 kutatóját választották az MTA rendes vagy levelező tagjává. Az Akadémikusok Gyűlése a közös akadémiai jelöltlistára felkerült 110 kutató közül választotta meg az MTA új rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait 2022. május 3-án.

A tudományos osztályok rendes tagjai

Az I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya új rendes tagjai:

Kecskeméti Gábor, Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Szolnokon született 1965-ben. 2016 óta az MTA levelező tagja. Irodalomtörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a Miskolci Egyetem professzora. Szakterülete a textológia, a retorikatörténet és az irodalomkritikai elméletek. Levelező tagsága óta mintegy húsz tanulmányt közölt, feltárta a rámizmus történetét, valamint a történeti kommunikációelmélettel a tudományterület alapfogalmait vizsgálta. Az újabb szövegteóriákat és eszmetörténeti szempontokat szintézisbe rendezte, újabb korszakokra is érvényesen. Jelen kutatói tevékenysége az új magyar irodalomtörténeti szintézis elvi alapjainak kidolgozására irányul. Nemzetközi konferenciák szervezője, könyvsorozatok és folyóiratok szerkesztője.

Kenesei István, Nyelvtudományi Kutatóközpont

Budapesten született 1947-ben. 2016 óta az MTA levelező tagja, a Nyelvtudományi Kutatóközpont professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a mondattan. Levelező taggá választása óta a magyar alaktannal kapcsolatos kutatásai új részterületekkel bővültek. Közleményei száma mintegy ötvennel, idézettsége több mint hatszázzal gyarapodott. Sorozatszerkesztője az Amsterdam University Pressnél megjelenő Comprehensive Grammar Resources és a Hungarian Comprehensive Grammar köteteinek. Nagy visszhangot váltott ki az az általa szerkesztett és részben írt kötet is, melynek fejezetei Chomsky 90. születésnapja alkalmából a generatív nyelvelmélet interdiszciplináris hatását elemzik.

Tallián Tibor, Bölcsészettudományi Kutatóközpont

1946-ban született Salzburgban. 2016 óta az MTA levelező tagja. Az MTA Zenetudományi Intézetben 1972 novemberétől tudományos segédmunkatársként, majd munkatársként, 1995-től tudományos főmunkatársként és igazgatóhelyettesként, 1998 és 2011 között pedig igazgatóként, 2013-tól tudományos tanácsadóként dolgozott, 2016 óta az intézet és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa. 1988–1990 között Humboldt-ösztöndíjjal az akkori Nyugat-Berlinben a 20. századi totalitárius rendszerek zenei ideológiáját tanulmányozta. A 19. és 20. századi magyar zenetörténet és Bartók életművének, művészetének nemzetközileg is elismert, meghatározó kutatója. Tudományos és kritikusi prózája jellemzően esztétikai élményt adó irodalmi alkotás, teret adva a szerző habitusának, széles körű műveltségének.

A II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya új rendes tagja:

Benkő Elek, Bölcsészettudományi Kutatóközpont

1954-ben született Kolozsváron. 2016-tól az MTA levelező tagja. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében kutatóprofesszor. Szűkebb szakterülete a középkori Magyarország régészete és története. A magyar középkori régészet vezető kutatója, a tudományos élet aktív szervezője. Kiemelkedő A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája című műve (MTA, 1992), valamint a középkori Székelyföld mezővárosairól, bronzművességéről, az udvarházakról és a nemességről, a  harangöntésről és a zarándokjelvényekről, illetve a rovásírásról (társszerzőkkel) írt könyvei. Külön említendő részvétele és szerkesztői munkája A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon (MTA Régészeti Intézete, 2010) és az In medio regni Hungariae című tanulmánykötetben (MTA BTK Régészeti Intézet, 2015). Külső alapító tagja az ELTE Régészeti Doktori Programjának, 2012 óta önálló doktorátusvezető romániai egyetemeken. Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel, Ipolyi Arnold- és Entz Géza-díjjal tüntették ki. Székelykeresztúr város díszpolgára.

A III. Matematikai Tudományok Osztálya új rendes tagja:

Stipsicz András, Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

1966-ban született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatóprofesszora és igazgatója. Kutatási területe a differenciáltopológia, azon belül az alacsony (legfeljebb négy) dimenziós terek vizsgálata. Legfontosabb eredményeit négydimenziós sokaságok sima struktúráinak konstruálásában és háromdimenziós sokaságok kontaktstruktúráinak vizsgálatában érte el. Ezek szorosan kapcsolódnak a háromdimenziós euklideszi térben lévő csomók tulajdonságaihoz. Az ilyen csomókra talált (Ozsváth Péter és Szabó Zoltán társszerzőségével) egy könnyen kezelhető, a csomóról sok érdekes tulajdonságot leíró invariánst. Ezen invariáns jól illeszkedik korábbi, három-sokaságok és csomók Heegaard–Floer-invariánsait alkalmazó kutatásaihoz. A Lendület-, ERC Advanced Grant és Élvonal-pályázat által támogatott kutatócsoportjában számos fiatal kutatót vezetett be ebbe a nemzetközi érdeklődés homlokterében álló témába.

A IV. Agrártudományok Osztálya új rendes tagjai:

Harrach Balázs, Állatorvostudományi Kutatóintézet

Mosonmagyaróváron született 1952-ben. 2016 óta az MTA levelező tagja. Az Állatorvostudományi Kutatóintézet korábbi igazgatója, jelenleg témacsoport-vezetője. Állatorvos, szűkebb szakterülete az állatorvosi virológia. A hazai állatorvosi virológia molekuláris fejlesztésének iskolateremtő egyénisége. Vezetésével adenovírus-gazdaváltásokat, új adenovírusok százait, parvo-, herpesz- és cirkovírusokat fedeztek fel, és megháromszorozták az adenovírus-nemzetségek számát. Vezetésével a Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság Állati DNS-vírusok és Retrovírusok Albizottsága megháromszorozta a vírustaxonok szintjét, a fajok számát, és bevezette a Linné-féle fajneveket. Alelnöke a Magyar Bioinformatikai Társaságnak, korábban az MTA Bioinformatikai Osztályközi Bizottságának. EU-s konzorciumokban génvektorokat fejlesztettek. Az Acta Veterinaria Hungarica (fő)szerkesztője. Összesített impaktfaktora: 357, független idézetei száma: > 5000 (levelező taggá választása óta: > 3000); h-indexe: 39.

Rajkai Kálmán László, Agrártudományi Kutatóközpont

Budapesten született 1951-ben. 2016 óta az MTA levelező tagja. Az Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutató professor emeritusa, szűkebb szakterülete a talajfizika, a vízgazdálkodás és a (növényi) stresszkutatás. Munkacsoportjával a növényi stressztűrés mértékét, a mikorrhiza gombát és szabad földön a gyökéraktivitást mutatta ki az általa kidolgozott gyökérkapacitás-módszerrel (Biosystem Engineering, 2017, 26, 599–605; Plant and Soil, 2020, 449, 423–437). A talaj víztartó képességének a levegőzött talajfelület nagyságától való függését számítógépes szimulációval mutatták ki, az általa kidolgozott speciális mérési eljárás pedig igazolta (Journal of Hydrology, 2020, 588, 125–131). Jelentős szerepet vállal a tudományos utánpótlás nevelésében. Levelező taggá választása óta 18 tudományos közlemény szerzője, köztük három D1 és hat Q1 minősítésű. Közleményeire 1178 független hivatkozás érkezett, h-indexe: 18.

A VI. Műszaki Tudományok Osztálya új rendes tagja:

Gáspár Péter, Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet

Pécsen született 1960-ban. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) kutatóprofesszora és a Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratórium vezetője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedés- és Járműirányítási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szakterülete az irányításelmélet és a járműirányítás. Levelező taggá választása óta a műszaki tudományok szempontjából kimagasló jelentőségű kutatásokat folytatott az integrált és koordinált irányítástervezés, a modell- és az adatalapú módszerek összehangolása területén. Eredményeinek hazai járműiparban való alkalmazása döntő jelentőségű az ipari szektorban való magas színvonalú részvételünknek. Kiemelendő az egyetemi és kutatói utánpótlás kinevelése érdekében végzett munkája, új MSc-program indítása. Eredményeit szakmai és tudományos cikkeken kívül jelentős kiadóknál megjelentetett monográfiákban adta közre. Tudományos és oktatási munkáját a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetéssel és Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el.

A VII. Kémiai Tudományok Osztálya új rendes tagja:

Felinger Attila, MTA-PTE Molekuláris Kölcsönhatások az Elválasztástudományban Kutatócsoport, ELKH

1961-ben született Pécsett. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Analitikai és Környezeti Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az Általános Orvostudományi Kar Bioanalitikai Intézetének igazgatója. Az ELKH-hoz tartozó MTA-PTE Molekuláris Kölcsönhatások az Elválasztástudományban Kutatócsoport vezetője. Szakterülete az elválasztástudomány. Levelező taggá választása óta új módszert dolgozott ki a folyadékkromatográfiás oszloptöltetek heterogenitásának felderítésére. A módszert azóta is sikeresen alkalmazzák a HPLC-oszlopok axiális és radiális heterogenitásának jellemzésére. Megmutatta, hogy a kölcsönhatások termodinamikai jellemzése a kromatográfia módszereivel ellentmondásos eredményekhez vezet. Jelentős eredményeket ért el az elmúlt években a szuperkritikusfluidum-kromatográfia modellezése, a retenciós mechanizmusok megértése területén. A levelező tagság elnyerése óta 25 tudományos közleményt publikált, amelyek összesített hatása: 86,5, közülük 18 közlemény Q1 besorolású folyóiratban jelent meg.

A VIII. Biológiai Tudományok Osztálya új rendes tagja:

Simon István, Természettudományi Kutatóközpont

1947-ben született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének kutató professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a fehérjék szerkezetszerveződésének vizsgálata. Simon István a Magyar Bioinformatikai Társaság elnöke. Legnagyobb visszhangot kiváltó munkái a transzmembránfehérjék és a rendezetlen fehérjék témakörében születtek. Két kutatócsoportjában diákjaival, munkatársaival meghatározta a szerkezetszerveződés fizikai hátterét, és széles körben használt webszervereket készített a kutatói közösség számára. Levelező tagként meghatározta az egymással kölcsönhatásban rendeződő fehérjék monomer formában tapasztalható rendezetlenségének és a kölcsönhatások következtében történő rendeződésének fizikai alapjait. Életműve, 133 cikke több mint 13 300 független hivatkozást kapott. Fontos eredménye, hogy több egykori diákja világhírű kutatóként került ki csoportjából.

A IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya új rendes tagja:

Kiss György, MTA-PTE Összehasonlító Munkajogi Kutatócsoport, ELKH

1953-ban született Debrecenben. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) egyetemi tanára. 1998–2012 között a PTE Állam- és Jogtudományi Kar Munkajogi Tanszékének vezetője, 2018-tól az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola vezetője. Szakterülete az európai munkajog, a magánjog és a munkajog kapcsolata, továbbá az összehasonlító közszolgálati jog. Legújabb kutatási témája a munkaszerződés értelmezése az általános szerződési jog rendszerében. 2016 óta két monográfia, két tankönyv szerzője és szerkesztője, hat idegen nyelvű közleménye jelent meg külföldi szerkesztésű és kiadású monográfiákban, tanulmánykötetekben, további két tanulmányt publikált külföldi szerkesztésű és kiadású tudományos folyóiratokban. 2012 óta vezeti az ELKH-hoz tartozó MTA-PTE Összehasonlító Munkajogi Kutatócsoportot, több hazai tudományos folyóirat főszerkesztője, szerkesztőbizottsági elnöke, tagja, a European Law Journal corresponding board tagja. A Magyar Munkajogi Társaság elnöke (2017–2020), a Magyarországi Humboldt Egyesület tagja, a European Labour Law Network tagja (2005–). Akadémiai Díjban (2013), Pro Iure Laboris (2013) és Magyary Zoltán-díjban (2016) részesült.

A X. Földtudományok Osztálya új rendes tagjai:

Haas János, MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport, ELKH

1947-ben született Budapesten. 2016 óta az MTA levelező tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóprofesszora. Kutatómunkáját 2017-es nyugállományba vonulását követően is végzi az ELKH-hoz tartozó MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoportjában. Szűkebb szakterülete a szedimentológia, a rétegtan és a regionális földtan. A hazai karbonát-szedimentológia iskolateremtő elindítója. Az MTA levelező tagjává választását követően kutatásainak fókuszába a különböző dolomit kőzetfajták képződési körülményeinek megismerése került. Társszerkesztője volt a Magyarország Nemzeti Atlasza (2018) „Földtan” című fejezetének. 421 tudományos közleményéből 29 jelent meg levelező taggá választását követően. Független hivatkozásainak száma 2544, h-indexe 30. 2017 óta az MTA Földtudományi Doktori Bizottságának elnöke. A X. osztály képviselője az MTMT Tudományos Tanácsában. 2018-tól a Magyarhoni Földtani Társulat társelnöke. 2017-ben elnyerte a Földtani Társulat Koch Antal-emlékérmét, 2021-ben Szabó József-emlékérmet kapott.

Kovács Zoltán, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont

1960-ban született Egerben. 2016 óta az MTA levelező tagja. A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet és a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Földrajzi és Földtudományi Intézet Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének kutatóprofesszora, tanszékvezető egyetemi tanár. Szűkebb szakterülete a társadalomföldrajz. Szűkebb szakterületén belül a városföldrajz nemzetközileg elismert képviselője. Levelező taggá választása óta kimagasló eredményeket ért el a fenntartható városfejlődés, azon belül a városi területhasználat, az ökológiai lábnyom és a környezeti igazságosság vizsgálata terén. Eredményeivel hozzájárult a városfejlődés több hazai törvényszerűségének feltárásához, a hazai városföldrajzi kutatások elméleti és módszertani megújításához. Iskolateremtő tevékenységét jelzi, hogy tudományos munkáira eddig több mint 3000 független hivatkozás történt. Magyarország Nemzeti Atlasza 3., Társadalom című kötetének egyik szerkesztője. Az Academia Europaea tagja, az EUGEO (Európai Földrajzi Társaságok Szövetsége; Association of European Geographical Societies) nemzetközi szervezet elnöke.

A tudományos osztályok levelező tagjai

 

A III. Matematikai Tudományok Osztálya új levelező tagjai:

Pach János, Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

1954-ben született Budapesten. 1995 óta az MTA doktora. A Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, szűkebb szakterülete a kombinatorikus és algoritmikus geometria, a geometriai gráfelmélet. A kombinatorikus és algoritmikus geometria egyik legtekintélyesebb kutatója a világon. Gráf- és hipergráfelméleti módszereket alkalmaz az algoritmikus geometriában és a robotikában. A geometriai gráfok elméletének iskolateremtő kutatója. 21 PhD-diákja közül több nemzetközi hírű kutató lett. 310 dolgozatot, 3 monográfiát írt, amelyeket angolról kínaira, japánra és oroszra is lefordítottak. Jacob Foxszal és Andrew Sukkal bebizonyította az Erdős–Hajnal-sejtést korlátos VC-dimenziós gráfokra (Symposium on Computational Geometry, 2017). Tardos Gáborral megválaszolta az epszilon-hálók elméletének egyik alapkérdését (Journal of the American Mathematical Society, 2013). A regularitási lemma kiterjesztésével bebizonyította nevezetes geometriai szelekciós tételét (Computational Geometry, 1998). Hubert De Fraysseix-vel és Richard Pollackkal felfedezte a síkgráf-reprezentáció egyik alaptételét (Symposium on Theory of Computing, 1988). Témaköre vezető folyóiratának (Discrete & Computational Geometry) társfőszerkesztője és 11 további nemzetközi folyóirat bizottsági tagja. Meghívott előadó a Matematikusok Világkongresszusán 2014-ben. Plenáris előadó az Európai Matematikai Kongresszuson (2021), az amerikai, német, svájci, edinburghi és brit matematikai társaságok éves közgyűlésein (1996, 2003, 2011, 2016, 2019) és a EuroCombon (2009). 1990-ben Ford-díjas. 1993-ban Rényi-díjat, 1998-ban Akadémiai Díjat, 2019-ben Szele-díjat kapott. ACM Fellow (2012), AMS Fellow (2015), az Academia Europaea tagja (2014).

Tóth Bálint, Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

1955-ben született Kolozsváron. 1999 óta az MTA doktora, matematikus, munkahelye a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet és a Bristoli Egyetem (University of Bristol). Szűkebb szakterülete a valószínűségszámítás, a sztochasztikus folyamatok és a statisztikus fizika. Rendkívül eredeti, kiemelkedő eredményeket ért el a Brown-mozgás dinamikai elméletében, a bolyongások, a klasszikus és kvantumstatisztikus fizika és a hidrodinamikai határátmenet elméletében; diffúzív és szuperdiffúzív határeloszlásokat bizonyított determinisztikus dinamikákban és fizikai motivációjú bolyongásokban; úttörő határeloszlásokat igazolt anomális skálázással hosszú memóriájú bolyongásokra és diffúziókra; kezdeményezte és kidolgozta a Brown-háló (Brownian Web) elméletét (az eredményt társszerzője, Wendelin Werner Fields-érem-laudációja jelentős áttörésként említi); levezette a hiperbolikus hidrodinamikai határátmenet Euler-egyenleteit többkomponensű rendszerekre a lökéshullámok tartományában; kvantum-spinrendszerek véletlen permutációkkal történő reprezentációit adta, megfogalmazta a nevezetes Long Cycle Conjecture-t. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen létrehozta a színvonalas, szakmailag színes, stabilan fejlődő Sztochasztika Tanszéket, remek tanítványai vannak. Nemzetközi elismertsége kimagasló. Alapvető szerepe van a Rényi-iskola 21. századi megújulásában, nemzetközi rangjának megőrzésében.

A VI. Műszaki Tudományok Osztálya új levelező tagja:

Szirányi Tamás, Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet

1957-ben született Budapesten. 2001 óta az MTA doktora. A Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos tanácsadója és a Gépi Érzékelés Kutatólaboratórium vezetője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának egyetemi tanára. Szakterülete a gépi érzékelés és környezetmodellezés. Tudományos munkássága a számítógépes képfeldolgozásban, videóelemzésben és alakfelismerésben itthon és külföldön is elismert. Kiemelkedő kutatási eredményeket ért el a képek és videók magas szintű értelmezése, képsorozat-alapú távmegfigyelési adatfúziós és változáskövetési Markov-eljárások, a sztochasztikus és diffúziós iterációs eljárások, a ritka felbontású alakzatok felismerése területén, valamint a műholdas és légi felvételekből történő földmegfigyelésben. 86 folyóiratcikke jelent meg, amelyek Q-értéke 53,8, impaktfaktora 98,6, hivatkozásainak száma 1880, h-indexe 25. Elfogadott szabadalmai vannak az USAban, Japánban és az EU-ban. Iskolateremtő munkáját az általa alapított egyetemi kutatólaborok (Pannon Egyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), továbbá OTDK-s diákjai (Mestertanár), diplomázói és kilenc PhD-dolgozatát eredményesen megvédő doktorandusza bizonyítja. Elsőként kapta meg a Michelberger Mesterdíjat. A magyar tudományos élet aktív szereplője: a Bolyai-ösztöndíj Kuratóriuma, az MTA Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottság volt vagy jelenlegi tagja, az OTKA Informatikai-Villamosmérnöki Zsűri elnöke és az Élettelen Természettudományok Kollégiuma tagja. Munkássága összekapcsolja a gépi érzékelést, benne a fizikai és biológiai világ leképezését a szenzorhálózatokon alapuló térintelligenciával, eljutva a környezet magas szintű modellezéséhez, miközben meghatározó szerepe van a témák hazai iskoláinak megteremtésében.

A VIII. Biológiai Tudományok Osztálya új levelező tagjai:

Báldi András, Ökológiai Kutatóközpont

1965-ben született Budapesten. 2006-ban lett az MTA doktora. Az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának vezetője, korábban a központ főigazgatója, az MTA Nemzeti Víztudományi Program társelnöke. Szakterülete az ökológia és a természetvédelmi biológia. A biodiverzitás megőrzésének komplex problémáján dolgozik ökológusként, más rokon és távolabbi szakterületekkel, pl. jövőkutatással együttműködve. E kooperációkban kulcsfontosságú tudáshiányokat határozott meg, többek között az ökoszisztéma-szolgáltatások területén. Ezek kutatása során kimutatta – többek között – a heterogén erdőszerkezet, illetve ugarok pozitív hatását a kártevőkontrollra, a fajgazdagság rezilienciát biztosító szerepét a beporzásban klímaváltozás esetében. Igazolta, hogy a gyepek, szántók és gyümölcsösök kezelésének faj-, élőhely- és tájspecifikus hatása van a biodiverzitásra, és mindez jelentősen variál Európán belül. A biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatás kapcsolatának kutatására Lendület-csoport vezetőjeként teremtett iskolát, illetve nyert el számos pályázatot közel 2 milliárd Ft értékben. A világ kutatóinak legjobb 1,5%-ába tartozik, cikkei vezető lapokban jelennek meg (Nature Communications, Science, Proceedings of the Royal Society B), több közülük „highly cited” lett; h-indexe 44. Tudományos közéleti aktivitása kiemelkedően erősítette a magyar tudomány pozícióit. Az 1., 3. és 6. Európai Természetvédelmi Biológiai Kongreszszus (European Congress of Conservation Biology, ECCB) és a Természetvédelmi Biológiai Társaság Európai Szekciójának (Society for Conservation Biology, SCB – Europe Section) korábbi elnöke, három vezető lap szerkesztőbizottsági tagja. A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, IPBES) vezető testületének korábbi, az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete Környezeti Paneljének (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC – Environment Steering Panel) jelenlegi tagja. Az Ökológiai Kutatóközpont alapító főigazgatója volt hét éven át. Az MTA Bolyai-plakett, a Pro Natura díj és a Magyar Ökológiáért emlékplakett kitüntetettje.

Deli Mária Anna, Szegedi Biológiai Kutatóközpont

1964-ben született Orosházán. Kutatóorvos, 2013 óta az MTA doktora. A Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézetének csoportvezető tudományos tanácsadója. Szakterülete a biológiai gátrendszerek vizsgálata. Úttörő szerepet játszott a több sejttípusból álló tenyészetes vér-agy gát modellek és a biológiai barrierek vizsgálatára alkalmas chip-eszközök létrehozásában és szabadalmaztatásában. Az agyi gyógyszerbevitel új lehetőségeit írta le a vér-agy gát sejtközötti kapcsolatainak átmeneti megnyitásával, az agyi endotélsejtek szállítófehérjéit célzó nanorészecskékkel és a nazális útvonal használatával. Mikrofluidikai modellen igazolta, hogy a folyadékáramlásból adódó nyíróerő növeli az agyi endotélsejtek glikokálix-rétegének létrehozásában és a gátműködésben szerepet játszó gének kifejeződését és a negatív sejtfelszíni töltés létrejöttét. Akadémiai Ifjúsági Díjat, Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat és Straub-plakettet kapott. Tíz tanítványa szerzett PhD-fokozatot, többen Bolyai-ösztöndíjat, MTA Ifjúsági Díjat, Junior Prima és Kuffler-díjat, OTKA, MTA Prémium és Richter kutatási pályázatokat nyertek. Az MTA Neurobiológiai Tudományos Bizottság titkára. Kilenc tudományos folyóirat, köztük a Fluids and Barriers of the CNS és a Tissue Barriers szerkesztőbizottságának tagja, a Frontiers in Drug Delivery szakterületi főszerkesztője. Az MTMT adatbázisa szerint tudományos közleményeinek száma 153, független hivatkozásai száma 6118, h-indexe 44. A Ioannidis-féle összetett citációs index a globális kutatói rangsor felső 1,5%-ába sorolja.

Pál Csaba, Szegedi Biológiai Kutatóközpont

1975-ben született Budapesten. 2018 óta az MTA doktora. Biológus, 2008 óta a Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete az antibiotikum-kutatás és az evolúciós biológia. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által támogatott Nemzeti Biotechnológiai Labor egyik alprogramjának vezetője. Kutatása ötvözi az antibiotikum-kutatást, az evolúciókutatást és a rendszer-biológiát. Kifejlesztett és szabadalmaztatott egy genommérnöki eljárást (PCT/EP2017/082574; PNAS, 2018) és új antibiotikum-jelölteket (PCT/EP2019/07341; PLoS Biology, 2020). Munkásságát 95 tudományos közlemény fémjelzi (teljes impaktfaktor: 925, idézettség: 11 240, Google Scholar). 22 munkája jelent meg Nature-társfolyóiratokban és 12 egyéb rangos interdiszciplináris folyóiratban (Science, PLOS Biology, PNAS). Kitüntetései: Ignaz L. Lieben-díj, Szent-Györgyi Talentum Díj, Bolyai János Alkotói Díj, Akadémiai Díj (megosztva). Főbb nemzetközi pályázatok: ERC Starting, ERC Consolidator, ERC Proof of Concept grants. Tagságai: Academia Europaea, Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (European Molecular Biology Organization, EMBO), Európai Mikrobiológiai Társaságok Szövetsége (Federation of European Microbiological Societies, FEMS). Szerkesztőbizottsági tagságai: Molecular Biology and Evolution (2014–2018, IF: 16), PLOS Biology (2017–, IF: 8), Biology Direct (2015–, IF: 4). Több tanítványa nyert Junior Prima Primissima díjat, Stephen W. Kuffler-ösztöndíjat, Boehringer Ingelheim-ösztöndíjat, Szent-Györgyi Albert Fiatal Kutatói Díjat, Sófi-díjat, MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat és MTA Fiatal Kutatói Ösztöndíjat.

Vértessy G. Beáta, Természettudományi Kutatóközpont

1961-ben született Budapesten. 2001 óta az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyész- és Biomérnöki Karának tanszékvezető egyetemi tanára, a Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének csoportvezető tudományos tanácsadója. Önálló kutatócsoportját 2001-ben alapította, a Howard Hughes Orvostudományi Intézet (Howard Hughes Medical Institute, HHMI) International Scholar programjának támogatásával, melyet 2005-ben újra elnyert. Szűkebb szakterülete a szerkezeti és molekuláris biológia. A hazai és nemzetközi szerkezeti biológia elismert, fontos szereplője. Kiemelkedőek a felfedezései a genomi integritásban kulcsfontosságú dUTPáz enzimek működéséről és a DNS-beli uracil élettani és patológiás szerepéről. Egyszerzős kísérletes közleményéből (Proteins, 1997) kiindulva feltárta a dUTPázok molekuláris hatásmechanizmusát (PNAS, 2003, 2011; számos Journal of Biological Chemistry-, NAR-, Journal of the American Chemical Society-cikk), megteremtve a rákellenes gyógyszertervezés alapjait. Felfedezte a DNS-beli uracil szerepét az ecetmuslica egyedfejlődésében (Journal of Biological Chemistry, Accounts of Chemical Research, PLoS Genetics), ami a teljes átalakulással fejlődő rovarokra általánosítható, és jelátviteli szignálként gerincesekben is működhet. Innovatív molekuláris eszközökkel tumorsejtek és kórokozók (Mycobacterium, Staphylococcus) ellen a genomi instabilitást előidéző hatóanyagokat fedezett fel (NAR, eLife). Nemzetközi in extenso publikációinak száma 151, h-indexe 36, hivatkozásai száma több mint 7100. Publikációinak zöme eredeti kísérletes munka. Kiemelkedő iskolateremtő (Mestertanár Aranyérem, 22 megvédett PhD). Tanítványai számos kompetitív díjat és ösztöndíjat (ERC Consolidator, NIH, EMBO, OTKA, Pro Scientia Aranyérem, MTA Fiatal Kutatói Ösztöndíj, Junior Prima díj, Talentum díj, Stephen W. Kuffler-díj), többen sikeres kutatócsoportot vezetnek. Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Molekuláris Biológiai, Genetikai és Sejtbiológiai Tudományos Bizottsága és az Európai Biokémiai Társaságok Szövetsége (Federation of European Biochemical Societies, FEBS) Advanced Course Committee választott elnöke, a FEBS OpenBio senior editora, a PLOS ONE és a Biomolecules folyóiratok szerkesztője. Az Institut de France, az Aventis Scientia Europaea és a hazai L’Oréal–UNESCO díjnyertese, az Academia Europaea tagja.

A IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya új levelező tagja:

Kovách Imre, Társadalomtudományi Kutatóközpont

1953-ban született Hajdúnánáson. 2011 óta az MTA doktora. Szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet tudományos tanácsadója, osztályvezető. Nemzetközileg ismert szociológus, fő kutatási területe a vidéki társadalom változása – komparatív módon vizsgálja a paraszti társadalmak átalakulását, a tudáshasználat, a szellemi tulajdon, a hatalmi viszonyok, a kulturális tényezők szerepét, szem előtt tartva a rurális térségek fenntartható fejlődését. A társadalmi integráció és a mobilitás szempontjából a társadalmi újratermelés, a hatalom és redisztribúció, a társadalmi tőke és az egyenlőtlenségek összefüggéseit kutatja (Társadalmi integráció. Argumentum, 2017). A magyar társadalom egyenlőtlenségeit és új csoportviszonyait is feltárja műveiben. Iskolateremtő egyéniség, fiatal kutatók sorát nevelte ki az évek során. A Debreceni Egyetem professzoraként a Szociológia és Társadalompolitika Doktori Program vezetője. 28 magyar és 23 nemzetközi kutatást vezetett, ebből 8 EU-pályázatokon elnyert projekt volt. Munkái hat nyelven jelentek meg, 256 közleményére (melyből 48 könyv, 27 önálló szerzőséggel; idegen nyelvű közleményei 24 könyv és 20 folyóiratcikk) 2248 független hivatkozást kapott (ebből 995 külföldi), h-indexe 22, i10-indexe 56. Számos hazai és nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztésében vesz részt. Az Európai Vidékszociológiai Társaság (European Society for Rural Sociology, ESRS) elnöke, a Nemzetközi Vidékszociológiai Társaság (International Rural Sociology Association, IRSA) alelnöke. Munkásságát több szakmai és állami elismerés kíséri (pl. MSZT Polányi Károly-díj, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje). Külföldi vendégprofesszori meghívásai mellett a Francia Mezőgazdasági Akadémia (Académie d’Agriculture de France) külső levelező tagjává választotta.

A X. Földtudományok Osztálya új levelező tagjai:

Magyari Enikő Katalin, MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport, ELKH

1973-ban született Debrecenben. 2016 óta az MTA doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, valamint az ELKH-hoz tartozó MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a palinológia és paleoökológia. A jégkorszak végi klíma- és növénytakaró-változás nemzetközileg ismert kutatója. Elsőként írt le ~1500 éves periodikus vegetációváltozásokat az utolsó eljegesedés maximumán hazánk tavi üledékeiből. Ezeket grönlandi klímaciklusokkal korrelálva kimutatta, hogy az észak-atlanti tengeráramlat-változásokra a Kárpát-medence éghajlata és növényzete is gyorsan reagál. Megfigyelte, hogy az eljegesedés végén rövid lehűlési időszakokban térségünket csillapított klímaváltozás jellemezte, ami lehetővé tette a mérsékelt övi flóra egyes elemeinek túlélését. Igazolta, hogy a holocénben a Nagyalföld zömét az emberi hatások ~3000 évvel ezelőtti fokozódásáig lomblevelű erdős sztyepp borította. Kárpáti régióbeli eredményeit az európai klíma- és vegetációtörténeti rekonstrukciókba integrálta, és felhívta a figyelmet a térség refúgiumszerepére. A Déli-Kárpátok hegyvidéki tavainak üledékén a paleoökológiai módszerek széles spektrumát alkalmazva feltárta a térség ökoszisztémaváltozásait az elmúlt 15 ezer évben. Az elsők közt alkalmazott ősi DNS-vizsgálatokat populációgenetikai kérdések tisztázására, jellemezve a genetikai sokféleség válaszát a klímaváltozásra. Újabb kutatásai a megafauna-kihalás környezeti hátterének tisztázására és az utolsó 500 év gyorsuló tájváltozásaira irányulnak. 2019-ben a negyedidőszaki kutatások világszervezetének (International Union for Quaternary Research, INQUA) főtitkárává választották. 114 publikációja közül 31 D1, további 25 Q1 rangú folyóiratban jelent meg. Munkáira 1353 független idézés ismert, h-indexe 27.

Szűcs Péter, MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoport, ELKH

1964-ben született Abaújszántón. 2009 óta az MTA doktora. A Miskolci Egyetem (ME) általános és tudományos rektorhelyettese, a Műszaki Földtudományi Karon a Környezetgazdálkodási Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, az ELKH-hoz tartozó MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a hidrogeológia, a felszín alatti vízkészletek mennyiségi, minőségi védelme és fenntartható hasznosítása. Tudományos eredményei a hidrogeológiai modellezési és kúthidraulikai eljárások fejlesztéséhez, a felszín alatti vízkészletek gazdálkodásához, mennyiségi és minőségi védelméhez, a geotermikus energia hasznosításához, valamint az ásvány- és gyógyvízkészletek feltárásához kötődnek. Fulbright- és egyéb szakmai ösztöndíjak eredményeként többéves nemzetközi kutatási tapasztalatot szerzett rangos kutatóintézetekben, többek között a Stanford Egyetemen (Stanford University). A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatban az Országos Vízgazdálkodási Tanács tagjaként vesz részt. Számos hazai kutatási és kiválósági, valamint több európai uniós Horizont 2020-pályázat szakmai vezetőjeként teremtett jelentős pénzügyi forrásokat nagy léptékű hidrogeológiai alap- és alkalmazott kutatások végzésére. A KINDRA H2020-projekt hazai vezetőjeként kollégáival felmérték a hidrogeológiai kutatások helyzetét és jövőbeli lehetőségeit Európában. A tudományos utánpótlás képzésében jelentős szerepet játszik az ME Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola vezetőjeként és törzstagjaként, valamint az MTA Földtudományi Doktori Bizottság tagjaként. Aktívan részt vesz az MTA által kezdeményezett Nemzeti Víztudományi Kutatási Program megvalósításában. A hidrogeológia és a vízgazdálkodás területén végzett, nemzetközileg is elismert szakmai, illetve tudományos tevékenysége elismeréseként 2019-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

A XI. Fizikai Tudományok Osztálya új levelező tagjai:

Pécz Béla, Energiatudományi Kutatóközpont

1961-ben született Celldömölkön. 2005 óta az MTA doktora. 2016 óta az Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetének igazgatója. Szűkebb szakterülete a transzmissziós elektronmikroszkópia és a félvezetők tudománya. Kutatásai felölelték a GaN-t, a gyémánt vékonyrétegeket és a grafént, illetve ezek kombinációit. Legújabb eredményeit a grafén és SiC közti térben szintetizált kétdimenziós félvezető rétegekről és tulajdonságaikról rangos folyóiratokban (pl. Advanced Materials) publikálta. Jelentősen hozzájárult az európai kék LED élettartamának növeléséhez és általában a GaN-kristályhibák számának csökkentéséhez. Mély anyagtudományi tudása révén kiemelkedik a nemzetközi elektronmikroszkópos közösségből. Nemcsak használta a transzmissziós elektronmikroszkópiát eredményei eléréséhez, de megteremtette a feltételeit is. Létrehozta azt a nagyon jól felszerelt laboratóriumot, amelybe sikeresen telepítette az ország első gömbihiba-korrigált TEM/STEM-mikroszkópját, és egy modern dual beamet létrehozva a magyar anyagtudomány nyitott laboratóriumát. Több cikluson keresztül elnöke volt a Magyar Mikroszkópos Társaságnak és Magyarország képviselője az Európai Anyagkutatási Társaságban (European Materials Research Society, EMRS). Több mint 336 közleményére kapott hivatkozásainak száma meghaladja a 3500-at, h-indexe 32. Számos hazai (OTKA) projektet nyert el, és kiemelkedően sikeres a nemzetközi projektek (EU5, EU6, FP7, DARPA, FLAG ERA) elnyerésében és vezetésében. Rendszeresen bírál cikkeket rangos nemzetközi folyóiratok számára. Nemzetközi konferenciákon rendszeresen tart meghívott és szóbeli előadásokat, elnöke/ társelnöke volt több nemzetközi konferenciának.

Siklér Ferenc, Wigner Fizikai Kutatóközpont

1971-ben született Győrben. 2014-től az MTA doktora. A Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetének tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a kísérleti részecskefizika. Az MTA Részecskefizikai Bizottság elnöke, a European Committee for Future Accelerators (ECFA) tagja, az erős kölcsönhatás tanulmányozásának nemzetközileg elismert kutatója. Világszínvonalú eredményeket ért el a protonok és atommagok nagy energiájú ütközéseinek kísérleti vizsgálata és a  fellépő folyamatok megértése területén. Innovatív kiértékelési módszereket dolgozott ki gáztöltésű és szilíciumalapú detektorokban töltött részecskék nyomkövetésére és a kölcsönhatási pontok meghatározására. Gráfelméleti ismeretekre alapozva új módszert vezetett be a nagy részecskeszámú ütközések elemzésére, amely különösen fontossá vált a nagy multiplicitású proton-proton ütközéseknél. A proton-proton, proton-atommag és atommag-atommag ütközésekben megmutatta, hogy a keltett részecskékre jellemző tulajdonságok erősen függnek a részecskeszámtól (gluontelítés jelensége), viszont az ütközés energiájával alig változnak. Több éven keresztül kiemelkedő szerepet játszott a CERN LHC-gyorsítónál a TeV-es energiaskálán begyűjtött kísérleti adatok elemzésében és világelső publikálásukban. Saját módszertani eredményeit önálló közleményekben publikálta, majd ezeket a CMS kísérletben alkalmazva végzett úttörő kutatásokat. 1150 publikációja jelent meg, amelyekre 40 000 hivatkozás érkezett; a legfontosabb három, javarészt saját munkáján alapuló cikkére 1000 hivatkozást kapott. Hazai elismerései: Jánossy-díj (2009), Fizikai Díj (2010), Akadémiai Díj (2016).

A Magyar Tudományos Akadémia 2022. évben megválasztott összes új tagja ide kattintva tekinthető meg.

Forrás: mta.hu