Napunk – a legtöbb csillaghoz hasonlóan – hidrogénfúzió révén termeli az energiát, amelynek során négy protonból (azaz hidrogénatommagból) több lépésben egy héliumatommag keletkezik. A folyamatban a fúziós lépések mellett béta-bomlások zajlanak le. Az előbbiek jelentős mennyiségű energiát termelnek, míg az utóbbiakban még neutrínók is keletkeznek. A neutrínók könnyű semleges részecskék, amelyek csak gyenge kölcsönhatásba lépnek más anyagokkal, így könnyen elhagyják a Nap belsejét, és hírt hoznak a Napban zajló folyamatokról.

A hidrogénfúzió alapvetően két különböző folyamaton keresztül zajlik. Az egyik az úgynevezett pp-lánc, ami a direkt égési folyamat, a másik pedig a CNO-ciklus. Mint a neve is utal rá, a CNO-ciklusban a hidrogénfúzió szén-, nitrogén- és oxigénatommagok mint katalizátorok részvételével zajlik.

A Napban a pp-lánc az energiatermelés meghatározó mechanizmusa, a számítások szerint a CNO-ciklus mindössze körülbelül egy százalékban járul hozzá az energiatermeléshez. Nagyobb tömegű csillagok esetén azonban a CNO-ciklus lehet az energiatermelés fő folyamata, így ez a ciklus egyben a világegyetem egyik legfontosabb energiaforrása is.

Az olaszországi Gran Sasso nemzeti laboratóriumban működik a Borexino detektor, amelynek a feladata a napból érkező neutrínók észlelése. Az elmúlt évtizedekben ezzel a berendezéssel már sikeresen megfigyelték a pp-lánc különböző reakcióiból származó neutrínókat. Most viszont, a mélyen a föld alatt található laboratóriumra jellemző extrém alacsony háttérsugárzásnak, illetve a továbbfejlesztett kísérleti technikának köszönhetően, sikerült a CNO-ciklusból származó neutrínókat is észlelni. Az ELKH Atommagkutató Intézet részvételével zajló Borexino nemzetközi együttműködés mérései kísérletileg igazolták a CNO-ciklus hozzájárulását a Nap energiatermeléséhez. Ez mind a napmodellek ellenőrzésében, mind pedig a Nap összetételének pontosabb megismerésében is kiemelkedő jelentőséggel bír. Az eredményről szóló bejelentés a Nature novemberi számában olvasható.