A típuspéldány elrablása címmel adott ki mesekönyvet az ELKH Ökológiai Kutatóközpont, amelyet az intézet egyik kutatója, Rózsa Lajos írt, képeit pedig Oláh Dóri rajzolta. A történet egy, a Természettudományi Múzeumban történt rabláson keresztül vezeti be az ifjú olvasót a zoológiai kutatás rejtelmeibe. A könyv emellett méltó emléket állít a nemrégiben elhunyt két híres rovarásznak, Merkl Ottónak és Papp Lászlónak.
Az élővilág sokféleségének megőrzését egészen fiatal korban kell a gyerekek életszemléletévé tenni – vallják az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai. A gyerekek megszólítása azonban nem egyszerű feladat, ezért a kutatók a megszokottól eltérő eszközhöz fordultak, és egy gyermekeknek szóló képeskönyvet írtak. A típuspéldány elrablása című mesekönyvben egy, a tudomány számára új bogárfaj elnevezése és elrablása körüli bonyodalmakat oldják meg a Természettudományi Múzeum tudósai.
Bár a mesekönyv hangulata a tudomány izgalmát és a felfedezés örömét sugározza, utal korunk aggasztó ökológiai helyzetére is, amelyen többek között a legkisebbek gondolkodásmódjának formálásával van esély javítani.
„Az emberek gyakran félreértik a természettudományok céljait, eredményeit. Ez vezetett arra, hogy megmutassam a kutatás szép arcát is – mondja Rózsa Lajos, az Evolúciótudományi Intézet tudományos tanácsadója, a könyv írója. – Közel szerettem volna hozni a gyerekekhez a természettudományos hétköznapokat, bemutatni nekik egyetlen bogár jelentőségét, illetve a vele foglalkozó emberek nagyszerűségét, hogy a mesékben valódi hősökkel is találkozzanak.”
Az állatok rendszertanával foglalkozó taxonómusok tudományágát sokan – még a kollégák is – idejétmúltnak tekintik. Rózsa Lajos szerint azonban az új állatfajok felfedezése, illetve elnevezése továbbra is kulcsfontosságú kiindulópontja a biodiverzitás feltárásának, ezen keresztül pedig hozzájárul bolygónk élővilágának megóvásához.
A kalandos történet hátterében ezért is kap fontos szerepet az új fajok besorolása, illetve az elnevezésük folyamata. A könyv díszleteit a Természettudományi Múzeum adja, amelynek antik miliőjét Oláh Dóri grafikus olyan, látszólag jelentéktelen részletek megörökítésével adja át, mint a belső udvaron álló tűzjelző kolomp, vagy a százéves bútorok ábrázolása.
„Ebben a régies környezetben a kiváló kutatók fantasztikus tudományos teljesítményt nyújtanak. Ha megértjük a munkájuk jelentőségét, megértjük a bolygónk jövőjét fenyegető ökológiai krízis súlyosságát is – folytatja Rózsa Lajos. – Kétségtelen, hogy mára sok ember a magáévá tette az ökológiai gondolkodás bizonyos elemeit. A szelektív hulladékgyűjtés például általánossá vált, és a többség már kezdi érezni, hogy a földi élővilág azon változatossága, amelynek mi is részei vagyunk, pótolhatatlan kincs. Nagyszerű dolog, hogy ilyen világban élhetünk, hiszen egyszerűen nem volna levegő, nem lenne táplálék és nem lenne ivóvíz, ha nem léteznének más élőlények a bolygón. De ezt a tényt tudatosítanunk kell magunkban, hogy soha ne felejtsük el a megőrzés fontosságát.”
A szerző szerint a gyerekeknek is meg kell mutatni, hogy az igazi értékek, a jövő igazi biztosítékai a környezetet megóvó életmódban rejlenek. A kutató továbbá hangsúlyozta azt is, hogy a természetet folyamatosan fel kell fedezni, le kell írni, illetve mindenekelőtt meg kell őrizni.
A magyar ökológusok, taxonómusok a biodiverzitás megőrzésének gyakorlatából is kiveszik a részüket, hiszen többek között konkrét faj- és élőhelyvédelmi programokat dolgoznak ki, de a kutató szerint legalább ennyire fontos az alapkutatás is, amelyet végeznek.
„Nem tudjuk azt megvédeni, amit nem ismerünk. A megismeréshez viszont le kell írni az élővilág talán legfontosabb egységeit, a fajokat – érvel Rózsa Lajos. – Ha nem tudjuk megnevezni a vizsgált fajokat, akkor a tudományos munkánk értelmezhetetlen lesz. A biológia egyik fontos alapját tehát a faji szintű változatosság feltárása adja. A könyvem erről szól – és a nagyszerű emberekről, akik ezt a munkát végzik.”