Megjelent az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) munkatársa, Fedinec Csilla, valamint Font Márta (Pécsi Tudományegyetem), Szakál Imre (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) és Varga Beáta (Szegedi Tudományegyetem) Ukrajna története: régiók, identitás, államiság című átfogó kötete. A könyv a Magyarország és Ukrajna közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója alkalmából jelent meg 2021 decemberében a Társadalomtudományi Kutatóközpont és a Gondolat Kiadó gondozásában. A kötetet a szakemberek és a történelem iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgathatják, a felsőoktatásban tanulók pedig akár tankönyvként is használhatják.

A szlávok szétvándorlása a 6–8. században kezdődött a Visztula és a Dnyeper középső folyása közötti területről, és ennek révén az alapvetően földműves keleti szláv népesség kapcsolatba került a lovas-nomád sztyeppei népekkel és a hajózó-kereskedő északi vikingekkel (varégokkal). A viking eredetű Rurik-dinasztia vezetésével felvették a bizánci kereszténységet, és kialakult középkori államuk, a Kijevi Rusz.

A fejedelemségekre szakadt Rusz a 13. század második felétől a mongol hódítás és a keletre irányuló lengyel és litván expanzió következtében elvesztette önállóságát. A nagy mongol állam, azaz a Kazahsztántól a kelet-európai sztyeppéig terjedő Arany Horda a 15. század elejéig tartotta függőségben az egykori Rusz törzsterületeit. Az átalakult regionális keretekben megindult a keleti szlávok differenciálódása. A mongol állam örökösei közül különösen a Krími Kánság gyakorolt döntő befolyást az évszázadok során annak a területnek a sorsára, amely ma Ukrajnát alkotja.

Az ukrán etnogenezis szempontjából meghatározó szerepe volt a pusztasággá változtatott területeken tatár és szláv elemekből kialakuló szabad népességnek, a kozákságnak, amely a 17–18. században élte fénykorát. Az általuk lakott területeket, valamint a Kijevi Rusz egykori részfejedelemségeit, Halicsot és Volhíniát fokozatosan elnyelte a Lengyel Királyság, a Litván Nagyfejedelemség, a Moszkvai Állam, valamint az ezek helyén létrejövő birodalmak, a Rzeczpospolita és az Orosz Birodalom. A Rzeczpospolita felbomlásával immár a Habsburg Birodalom is részesedett a területekből. A háborúk és a békék is a fegyverek erejétől függtek, és a legfőbb cél mindig a területgyűjtés volt. A kíméletlen versenyben az Orosz Birodalom növelte a leghatalmasabbra a területét, amit a 20. században folytatott az örökébe lépő Szovjetunió. A polgárháborús viszonyok között kialakuló új állam minden eszközzel megakadályozta az egyes népek függetlenségi törekvéseit. Ennek paradoxonaként a fennállása alatt belső határokkal kialakított tagköztársaságok a Szovjetunió 1991-es megszűnésével vér nélkül váltak független államokká. Így lett önálló állam Ukrajna is. A kötet szerzői ebben a labirintusban vezetik végig az ukránság történetén az olvasót az őshazától egész a jelenig.