Ugrás a tartalomra

A TK munkatársa közreműködésével átfogó kötet jelent meg Ukrajna történetéről

Hírek

Megjelent az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) munkatársa, Fedinec Csilla, valamint Font Márta (Pécsi Tudományegyetem), Szakál Imre (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) és Varga Beáta (Szegedi Tudományegyetem) Ukrajna története: régiók, identitás, államiság című átfogó kötete. A könyv a Magyarország és Ukrajna közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója alkalmából jelent meg 2021 decemberében a Társadalomtudományi Kutatóközpont és a Gondolat Kiadó gondozásában. A kötetet a szakemberek és a történelem iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgathatják, a felsőoktatásban tanulók pedig akár tankönyvként is használhatják.

A szlávok szétvándorlása a 6–8. században kezdődött a Visztula és a Dnyeper középső folyása közötti területről, és ennek révén az alapvetően földműves keleti szláv népesség kapcsolatba került a lovas-nomád sztyeppei népekkel és a hajózó-kereskedő északi vikingekkel (varégokkal). A viking eredetű Rurik-dinasztia vezetésével felvették a bizánci kereszténységet, és kialakult középkori államuk, a Kijevi Rusz.

A fejedelemségekre szakadt Rusz a 13. század második felétől a mongol hódítás és a keletre irányuló lengyel és litván expanzió következtében elvesztette önállóságát. A nagy mongol állam, azaz a Kazahsztántól a kelet-európai sztyeppéig terjedő Arany Horda a 15. század elejéig tartotta függőségben az egykori Rusz törzsterületeit. Az átalakult regionális keretekben megindult a keleti szlávok differenciálódása. A mongol állam örökösei közül különösen a Krími Kánság gyakorolt döntő befolyást az évszázadok során annak a területnek a sorsára, amely ma Ukrajnát alkotja.

Az ukrán etnogenezis szempontjából meghatározó szerepe volt a pusztasággá változtatott területeken tatár és szláv elemekből kialakuló szabad népességnek, a kozákságnak, amely a 17–18. században élte fénykorát. Az általuk lakott területeket, valamint a Kijevi Rusz egykori részfejedelemségeit, Halicsot és Volhíniát fokozatosan elnyelte a Lengyel Királyság, a Litván Nagyfejedelemség, a Moszkvai Állam, valamint az ezek helyén létrejövő birodalmak, a Rzeczpospolita és az Orosz Birodalom. A Rzeczpospolita felbomlásával immár a Habsburg Birodalom is részesedett a területekből. A háborúk és a békék is a fegyverek erejétől függtek, és a legfőbb cél mindig a területgyűjtés volt. A kíméletlen versenyben az Orosz Birodalom növelte a leghatalmasabbra a területét, amit a 20. században folytatott az örökébe lépő Szovjetunió. A polgárháborús viszonyok között kialakuló új állam minden eszközzel megakadályozta az egyes népek függetlenségi törekvéseit. Ennek paradoxonaként a fennállása alatt belső határokkal kialakított tagköztársaságok a Szovjetunió 1991-es megszűnésével vér nélkül váltak független államokká. Így lett önálló állam Ukrajna is. A kötet szerzői ebben a labirintusban vezetik végig az ukránság történetén az olvasót az őshazától egész a jelenig.