Santiago Ramón y Cajal, a modern idegtudományok alapító atyja, már a XIX.-XX. század fordulóján a legegyszerűbb ideghálózatok és a magasan fejlett emlős agy közötti különbségeket csak olyan bonyolultságbeli eltérésnek tartotta, amely egy zsebóra és egy csillagászati óra között van, noha mindkettő az idő múlását mutatja. Később, az idegrendszerrel foglalkozó kutatók – mint például a Nobel-díjas Eric Kandel – felismerték a puhatestűek (pl. a csigák) idegrendszerében rejlő hatalmas potenciált, és számos, gerinctelen szervezetekkel dolgozó kutatólabor jött létre világszerte. Ezek egyike volt az idén július 2-án 93. születésnapját ünneplő tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetben működő Kísérletes Állattani Osztály, ahol több mint 30 éve használják a nagy mocsári csigát (Lymnaea stagnalis) mint modellállatot (neuro)biológiai kutatásokhoz. Ez az egyszerűbb idegrendszerrel rendelkező puhatestű a gerincesekhez hasonló viselkedési mintázatokat (pl. táplálkozás, mozgás, szaporodás, tanulás) mutat, illetve a viselkedési mintázatok kialakításáért felelős „agyi” folyamatok működési elve sem különbözik alapvetően a gerincesekétől. Ugyanakkor az említett „agyi” folyamatok a nagy mocsári csigában – idegrendszerük egyszerűbb felépítése okán (pl. kevesebb számú, nagyobb méretű, pigmentált idegsejtek) – több szempontból könnyebben vizsgálhatók, mint a gerinces szervezetekben. A kutatók rendelkezésére álló ismeretanyag még jelentős tudományos és innovatív potenciált hordozhat magában, többek között például a környezetszennyezés, a gyógyszer-, a vírus-, vagy a neurodegeneratív betegségek kutatásával kapcsolatosan.

Ezen lehetőségek szélesebb körben való terjesztése céljából a Balatoni Limnológiai Intézet Kísérletes Állattani Osztályának Környezetkémiai és Ökotoxikológiai Kutatócsoportja egy tanulmányt publikált a D1 besorolású eLife folyóiratban, angol (University of Sussex, Brighton, Egyesült Királyság) és holland (Vrije Universiteit, Amsterdam, Hollandia) kutatókkal közösen. A cikkükben kiemelik például, hogy a nagy mocsári csiga használata révén értették meg a tudósok az emberi tanulás és memória kialakulásának számos alapvető molekuláris folyamatát, továbbá hogy olyan gének is megtalálhatók a csigában (azokat a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával működő kutatócsoportjuk azonosította), amelyek az öregedésért, vagy olyan humán eredetű neurodegeneratív betegségek kialakításáért felelősek, mint a Parkinson-, az Alzheimer-, vagy a Huntington-kór (Fodor et al., Invertebrate Neuroscience, 2020, 20:9). Az összefoglaló rávilágít arra, hogy a modellszervezet további vizsgálatával több olyan információ megismerése válik lehetővé, amelyek a legbonyolultabb agyi működések sejtes-molekuláris alapmechanizmusainak, vagy akár a vízi ökoszisztémát terhelő humán eredetű gyógyszermaradványok (neuro)fiziológiai hatásának a pontosabb megértését is szolgálják.

Kapcsolat: Dr. Pirger Zsolt, pirger.zsolt[kukac]okologia.mta.hu