Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetének részeként működő Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium munkatársai a hazai földrengéskutatás történetéről és a magyarországi földrengés-veszélyeztetettségről írtak összefoglaló cikket. Az obszervatórium állomáshálózatának legfőbb célja az, hogy megbízható információkat szolgáltasson Magyarország és környezete szeizmikus aktivitásáról, illetve adatokat biztosítson egy sor fontos elméleti szeizmológiai kutatáshoz, ezzel is segítve a hazai földrengés-veszélyeztetettség meghatározását.

A földrengéskutatás rövid hazai története

Magyarországon a földrengések tudományos igényű kutatásának kezdetét az 1810-es móri földrengéstől számíthatjuk, amikor Tomcsányi Ádám és Kitaibel Pál bejárta az érintett vidéket, majd egy 1814-ben megjelent közös dolgozatban közzétette a földrengés felszíni hatásainak izovonalas térképét. Szervezett magyarországi földrengéskutatásról az 1880-as, 6,3-as magnitúdójú zágrábi földrengést követően beszélhetünk.1881-ben megalakult a Magyarhoni Földtani Társulat Földrengési Állandó Bizottsága, a Magyar Királyi Földtani Intézet 1882-es évkönyvében pedig megjelent Hantken Miksa részletes jelentése a témában. 1902 januárjában Budapesten, a Magyar Királyi Földtani Intézet Stefánia úti palotájában üzembe helyezték az első hazai szeizmográfot.

Az 1904-ben megalakuló Nemzetközi Szeizmológiai Társaság első főtitkára a magyar tudós, Kövesligethy Radó lett, aki több mint egy évtizeden át töltötte be ezt a posztot. 1905-ben az MTA támogatásával megalapította a Budapesti Földrengési Obszervatóriumot és a Nemzetközi Földrengési Számoló Intézetet, amelyeket 1912-ben Budapesti Földrengési Obszervatórium néven egyesítettek. A megalakítás óta eltelt idő számos szervezeti változást hozott az Obszervatórium életében. Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetének részeként működő obszervatórium 2012-ben vette fel Kövesligethy Radó nevét.

Kövesligethy Radó (1862–1934)

Szeizmológiai hálózat és kutatás Magyarországon

A Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium (KRSZO) munkatársai jelenleg összesen 41 széles sávú állomást működtetnek az ország területén, melyekből 15 állandó, 26 pedig a 2015 és 2019 közötti nemzetközi projektek keretében telepített ideiglenes állomás. Az állomáshálózat megbízható információkat szolgáltat Magyarország és környezete szeizmikus aktivitásáról, illetve adatokat biztosít a jelentősebb elméleti szeizmológiai kutatásokhoz.

A KRSZO szeizmológiai állomásai és telepítésük időszaka

A hazai szeizmológiai kutatás célja a Pannon-medence kéregszerkezetének megismerése, a földrengések kialakulásához vezető folyamatok megértése, a rengések fészekmechanizmusának és más jellemzőinek, valamint hazánk földrengés-veszélyeztetettségének a meghatározása. Ehhez a jelenkori szeizmicitás megismerésén kívül szükséges a korábbi, akár műszeres adatokon, akár történeti feljegyzéseken alapuló földrengések ismerete, valamint azok gyakoriságának, statisztikai tulajdonságainak vizsgálata is.

Szintén idevágó kutatásokat folytatnak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál is. A szakemberképzést elsősorban az ELTE földtudományi képzése biztosítja.

A magyarországi földrengés-veszélyeztetettség

A Kárpát-medence – földtani szempontból a Pannon-medence –, valamint a környező hegyláncok mozgása, gyűrődése máig folyamatban van. A Kárpát–Pannon térségben – annak sajátos geodinamikája miatt – bárhol előfordulhat földrengés. A hazai földrengésveszély mértéke átmenetet képez a szeizmikusan aktív mediterrán térség és a tektonikailag stabil kelet-európai platform között. A veszélyeztetettség itt egyértelműen kisebb, mint tőlünk délebbre, és sokkalta kisebb annál, mint ami a Csendes-óceán körül jellemző, mindamellett mégsem lehet kizárni olyan szeizmikus események eshetőségét, amelyek akár súlyos következményekkel is járhatnak. 1763-ban például Komárom, 1834-ben pedig a magyar-román határ közelében található Érmellék térségét sújtotta a tavalyi zágrábihoz hasonló katasztrófa.

A huszadik század folyamán 1911-ben Kecskeméten, 1925-ben Egerben, 1956-ban Dunaharasztiban keletkezett 5-ösnél nagyobb, jelentősebb károkat okozó földrengés. A statisztikák alapján tehát azt mondhatjuk, hogy hazánkban átlagosan 40–50 évente fordulnak elő 5-ösnél nagyobb magnitúdójú földrengések, ami azt jelenti, hogy egy Magyarországon élő ember jó eséllyel tapasztal meg érzékelhető földrengéshullámokat élete során.

A 2020. december 29-én Horvátországban keletkezett, 6,3 magnitúdójú földrengés beérkező hullámai néhány magyarországi állandó szeizmológiai állomáson (Becsehely, Sopron, Budapest, Piszkéstető, Tarpa). A képen jól láthatók a nagyobb távolságokban levő állomásokhoz később beérkező, csökkenő amplitúdójú (ld. függőleges skála), és a terjedés során egyre jobban széthúzódó hullámcsomagok.

A földrengéssel kapcsolatos lakossági tájékoztatás, illetve a lakossági segélykérő bejelentések fogadása az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladata. A földrengések kutatását, és az ebből eredő talajmozgások intenzitásának a meghatározását azonban a lakosság is hatékonyan segítheti azzal, ha a veszély elmúltával megosztja az észlelt földrengéssel kapcsolatos megfigyeléseit, tapasztalatait a kutatásokat végző szeizmológusokkal és az obszervatóriummal. Ezt egy interneten elérhető kérdőív kitöltésével bárki megteheti ezen a linken.

További információk az intézet honlapján találhatók.