Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportja a darvak gyepi ökoszisztémákra gyakorolt hatását vizsgálva elsőként tárta fel e madárfaj jelentős élőhely-átalakító szerepét. A Hortobágyi Nemzeti Parkban végzett vizsgálatok során a kutatók rámutattak arra, hogy a darvak által létrehozott szántások táji szinten is nagymértékben megváltoztatják az ökoszisztéma működését, hiszen ezek révén új, eltérő szerkezetű és fajösszetételű foltok alakulnak ki. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a Land Degradation and Development című folyóiratban jelent meg.
A természetben az élőlények bonyolult és összetett kapcsolatrendszerben állnak egymással. Közülük azokat, amelyek különösen nagy hatással vannak a velük együtt előforduló fajokra, ökoszisztéma-mérnököknek nevezzük. Jól ismertek például a zátonyaikon számos vízi közösség számára élőhelyet nyújtó korallok vagy a környezetüket mérnöktevékenységükkel alapvetően átalakító hódok. A madárvilág ismert mérnökei a harkályok, melyeknek odúit az énekesmadarak használják. Gyepi élőhelyeken azonban a kutatók mind ez idáig nem találtak példát a madarak jelentős ökoszisztéma-átalakító tevékenységére.
A daru világállománya az elmúlt évtizedekben örömteli módon jelentősen megnövekedett, ami az európai szintű védelmi intézkedéseknek, a vizes élőhelyek helyreállításának és a daru kiváló alkalmazkodóképességének köszönhető. Emiatt várhatóan ezeknek a nagy testű madaraknak a természetes ökoszisztémákra gyakorolt hatása is egyre nőni fog, ezért is fontos a darvak gyepi élőhelyeken betöltött ökológiai szerepének jobb megértése.
Magyarország a daruvonulás fontos helyszíne, ősszel akár 100–160 ezer madár is megfigyelhető az alföldi területeken. A darvak főleg a kukoricatarlókon táplálkoznak, ám sokszor a gyepekre is kimennek, ahol ízeltlábúakkal egészítik ki étrendjüket. Talajlakó gerinctelenek után kutatva a madarak itt csőrükkel felvágják a talajt és a növényzetet, vagyis „daruszántásokat” hoznak létre. A bolygatott területek mérete általában néhány négyzetméter, ám helyenként akár több hektár kiterjedésű is lehet. A daruszántások a szikes puszták jellegzetes tájképi elemei, ám a tájban betöltött ökológiai szerepük eddig ismeretlen volt.
A kutatók most a Hortobágyi Nemzeti Parkban a daruszántások és a bolygatatlan szikes puszták növényzetét vetették össze. Megállapították, hogy a madarak tevékenysége nyomán kialakult foltokon a növényborítás tartósan kisebb volt, mint a bolygatatlan gyepeken. Érdekes módon nemcsak a növényzet szerkezetében, hanem a vegetáció fajösszetételében és az ökoszisztéma működésében is jelentős változásokat figyeltek meg. A környező területekhez képest a daruszántásokon hamarabb sarjadt a növényzet, melyet főleg kétszikűek és egyéves fajok alkottak. Jelentős volt a rovarbeporzású növények jelenléte, melyek fontos táplálékforrásul szolgálnak a beporzóközösségek számára. Ezeken a pionír foltokon nagyobb fajgazdagság és a zárt gyepekétől eltérő fajösszetétel volt jellemző. Emellett a korábban sarjadó üde növényzet a kora tavaszi, mostanában jellemzően száraz időszakban fontos takarmányforrást jelenthet a legelő állatok számára. Ugyanakkor a késő nyári időszakban a daruszántások növényzetének takarmányértéke gyengébb, mint a környező bolygatatlan gyepeké.
A kutatók rámutattak, hogy a daruszántások táji szinten is jelentősen megváltoztatják az ökoszisztéma működését, hiszen új, eltérő szerkezetű és fajösszetételű foltokat hoznak létre. Gyepi madárfajok esetében hasonló mértékű élőhely-átalakító tevékenység mind ez idáig nem volt ismert. Különösen érdekes, hogy a madarak ezt a jelentős hatást mindössze néhány hét alatt fejtik ki, tevékenységük azonban évekre meghatározza a növényzet összetételét és szerkezetét, ezáltal feltehetően a teljes életközösségre hatással vannak.
Publikáció:
Valkó, O., Borza, S., Godó, L., Végvári, Z., Deák, B. (2022) Eurasian crane (Grus grus) as ecosystem engineer in grasslands ‒ conservation values, ecosystem services and disservices related to a large iconic bird species. Land Degradation and Development https://doi.org/10.1002/ldr.4314