Ugrás a tartalomra

A CSFK vezetésével nemzetközi kutatócsoport vizsgálta a Kárpát-medence déli részén az utolsó jégkorszak őshőmérsékleti és csapadékviszonyait

Hírek

Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének (CSFK FGI) munkatársai vezetésével nemzetközi kutatócsoport vizsgálta az utolsó jégkorszak őshőmérsékleti és csapadékviszonyait a Kárpát-medence déli részén. A kutatást löszüledékekben megőrződött csigahéjak vizsgálatával és a közeli mészkőfülkékben lévő cseppkőkérgek stabilizotóp-összetételei alapján végezték. Legújabb eredményeikről az Amerikai Geofizikai Unió (AGU) által kiadott Paleoceanography and Paleoclimatology folyóiratban publikáltak tanulmányt.

Az Észak-Atlantikumban az utolsó jégkorszak során – amely egy alapvetően sokkal hidegebb éghajlatú időszak volt a mai viszonyokhoz képest – jelentős és gyors éghajlati kilengések történtek. „Keveset tudunk azonban arról, hogy ezeknek a gyors klímakilengéseknek milyen hatása volt Európa szárazföldi éghajlatára és ökoszisztémájára” – hangsúlyozta Újvári Gábor, a kutatás vezetője, a CSFK FGI tudományos főmunkatársa. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kontinensről alig állnak rendelkezésre pontos őshőmérsékleti becslések olyan klímaarchívumokból, amelyek kora nagy pontossággal meghatározható.

1-es_abra_ÚG_PP_2021
A vizsgált löszprofil a dunaszekcsői magasparton

A kutatócsoport egyfelől a jégkorszak során felhalmozódott, a szél által szállított porból létrejött löszüledékeket, másfelől az ehhez közel elhelyezkedő cseppkőkérgeket vizsgálta Dél-Magyarországon. Ezen klímaarchívumok kialakulásának pontos idejét – ami a vizsgálatok alapján 31 és 26 ezer év közé esett – radiokarbon és urán-tórium kormeghatározással állapították meg. A löszüledékből kinyert csigahéjak karbonátjának képződési hőmérsékletét úgynevezett kapcsolt izotópos technikával határozták meg (erről bővebben egy korábbi, a technikával foglalkozó hírben olvasható információ).

Az összetételeket a svájci ETH Zürich Geológiai Intézetében mérték meg, ami alapján kiszámítható volt a puhatestűek növekedési időszakára (körülbelül májustól októberig) jellemző átlaghőmérséklet (TM-O). Az elemzések szerint a jégkorszaki klímát főként jellemző hideg időszakok (stadiálisok) során a TM-O 7–14 °C között mozgott, ami -3 és +4 °C közötti éves középhőmérsékleteknek felel meg (a ma jellemző 11 °C-hoz képest). A közbeeső hirtelen felmelegedések során a TM-O elérhette a 16–18 °C-ot, ami a maihoz hasonló évi középhőmérsékleteket (9–11 °C) feltételez. „A hirtelen, rövid felmelegedési periódusok (interstadiálisok) során tehát a hőmérséklet mintegy 4–7 °C-ot emelkedett, ami örvendetes módon a cseppkőkéreg oxigénizotóp-összetételi (δ18O) adataiban is rendkívül jól tükröződött” – mondja Demény Attila, az FGI igazgatója, a kutatás cseppkővel kapcsolatos területének a vezetője.

2-es_abra_ÚG_PP_2021
Lösz üledékből előkerült, radiokarbon kormeghatározásra és kapcsolt izotópos vizsgálatokra használt csigahéjak (Succinella oblonga) mechanikai/kémiai tisztítás előtt

A fent említett oxigén- és kapcsolt izotópos elemzéseket szénizotópmérések is kiegészítették, amelyek a vizsgált terület ariditási (szárazsági) viszonyaira engedtek következtetni. Ezek révén kirajzolódik, hogy a hirtelen felmelegedések (interstadiálisok) során a nyarak szárazabbak és melegebbek voltak, de a teljes év (és főként a téli időszak) nedvesebb volt, míg a stadiális időszakok jóval hidegebbek és éves szinten szárazabbak voltak, ami kedvezett a porfelhalmozódásnak. Mindezek a gyors éghajlati változások kapcsolt óceáni–légköri átrendeződéseknek voltak köszönhetők, ami arra utal, hogy a jelenkori globális felmelegedés során az Észak-Atlantikum óceáni áramlásaiban esetlegesen bekövetkező változás jelentős hatással lesz hazánk éghajlatára.

3-as_abra_ÚG_PP_2021
A bükkösdi kőfejtő (kőfülke) és a PK-6 cseppkőkéreg. Az ábra jobb oldalán lévő számok az urán-tórium kormeghatározás előzetes eredményeit mutatják ezer években (ka)

Publikáció:

Újvári, G., Bernasconi, S. M., Stevens, T., Kele, S., Páll‐Gergely, B., Surányi, G., & Demény, A. (2021). Stadial‐interstadial temperature and aridity variations in East Central Europe preceding the Last Glacial Maximum. Paleoceanography and Paleoclimatology, e2020PA004170.