Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Földtani és Geokémiai Intézetének tudományos segédmunkatársa, Topál Dániel által vezetett nemzetközi kutatócsoport tagjai megállapították, hogy a sarki magaslégköri szelek alapvető szerepet játszanak a grönlandi jégolvadás utóbbi két évtizedben tapasztalt felgyorsulásában. A kutatók egyedülálló modellezéssel rámutattak, hogy az 1990 és 2012 között a légköri cirkulációban megfigyelt változás a grönlandi tömegveszteséggel összefüggő tengerszint-emelkedés több mint felét magyarázza. A Grönland feletti szélmegfigyelések ezért kulcsfontosságúak a globális tengerszint-emelkedéssel kapcsolatos előrejelzések pontosításához. A grönlandi jégtakaró éghajlati változásainak jobb megértése a jövőben lehetővé teheti a globális tengerszint-emelkedés jelentette kihívások hatékonyabb kezelését. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány a rangos Nature Communications nemzetközi szakfolyóiratban jelent meg.
A grönlandi jégtakaró az elmúlt évtizedekben egyre gyorsuló ütemben veszített tömegéből, ami globális tengerszint-emelkedést vont maga után. Ez a folyamat várhatóan folytatódni fog az ember által okozott éghajlatváltozással. A Topál Dániel által vezetett nemzetközi kutatócsoport egyedülálló modellezési megközelítéssel mutatott rá, hogy az 1990 és 2012 között a légköri cirkulációban megfigyelt változás a grönlandi tömegveszteséggel összefüggő tengerszint-emelkedés több mint felét magyarázza. A jelenleg tapasztalható olvadásnövekedést alábecslő globális éghajlati modellek ezzel szemben azt sugallják, hogy az olvadás túlnyomórészt az emberi tevékenységhez köthető üvegházhatású gázok okozta általános légköri felmelegedés következménye, és kevésbé függ össze a regionális szélváltozásokkal. Ez a torzítás jelentősen korlátozhatja a modellek azon képességét, hogy pontos előrejelzéseket adjanak a tengerszint jövőbeli változásairól.
(a) A megfigyelt (Obs) és (b) a kizárólag széllel meghajtott modellkísérlet (Exp) eredményeként kapott grönlandi és környéki felszínhőmérséklet-változás (lineáris trend) 1990–2012 között (amikor a legerőteljesebb felmelegedés mutatkozott az elmúlt 40 évben). A pontozott részek a statisztikailag szignifikáns (p<0,05) trendeket mutatják. A modellkísérlet területi átlagban mintegy 50%-ban visszaadja a megfigyelt trendeket.
A kutatók egyidejűleg elemeztek modern műholdas megfigyeléseket, éghajlati reanalíziseket, valamint jégfuratokból és faévgyűrűkből származó historikus éghajlati adatokat. Az eredmények szerint a nagy léptékű légköri cirkuláció az elmúlt 400 évben konzisztensen kulcsszerepet játszott a Grönlandon és környékén bekövetkezett felmelegedés irányításában, továbbá a sarki cirkulációs viszonyok kapcsolatban állnak a Csendes-óceán trópusi felszíni hőmérsékletének évtizedes ingadozásával. Ugyanakkor még mindig sok a bizonytalanság, különösen a trópusi–sarkvidéki kapcsolatok tekintetében, és az sem világos, hogy a globális éghajlati modellek hasonló módon reagálnak-e a trópusi tengerfelszín-hőmérsékleti kényszerre, mint ahogy azt a megfigyelések mutatják. Bár a csatolt óceán-légkör globális éghajlati modelleket összehasonlító projekt (Coupled Model Intercomparison Project) hatodik szakaszában és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change ‒ IPCC) 2021-es értékelő jelentésében szereplő éghajlati modellek gyorsabb és kiterjedtebb grönlandi olvadást vetítenek előre, mint a 2013-as értékelő jelentésben foglalt modellgenerációk, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a légköri cirkuláció megfelelő szimulálása nélkül ezeket az előrejelzéseket óvatosan kell kezelni. Az új tanulmány megállapításai rámutatnak, hogy sürgősen szükség lenne a grönlandi jégtakaró utóbbi két évtizedben megfigyelt éghajlati változásainak jobb megértésére. Ez lehetővé tenné a globális tengerszint-emelkedés jelentette kihívások hatékonyabb kezelését.
A tanulmány első szerzője, Topál Dániel elmondta: „A jövőbeli kutatásaink egyik fő prioritása annak vizsgálata, hogy a modellek miért hajlamosak túlbecsülni az antropogén kényszer által okozott felmelegedés mértékét az Északi-sarkvidék egyes részein anélkül, hogy a 2000-től megfigyelt légköri cirkulációs változásokat figyelembe vennék. Kulcsfontosságú, hogy pontosan meg tudjuk határozni, milyen fizikai folyamatok irányítják az északi-sarki változásokat. Csak ez teheti lehetővé számunkra, hogy felkészüljünk a grönlandi olvadás következményeire.”