Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) vezette azt a kutatócsoportot, amely az ELKH Ökológiai Kutatóközpont és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet részvételével egy NVKP-projekt keretében vizsgálta a parti szűrésű kutakból származó csapvizek összetételét Budapesten és környékén. Az átfogó, célzott vizsgálat eredményeit a Journal of Water Process Engineering című rangos nemzetközi szaklap legfrissebb számában mutatták be a kutatók. Tanulmányuk szerint a csapvizekben kimutatható rendkívül alacsony gyógyszer-koncentrációnak nincs humánegészségügyi kockázata, a vegyületek jelenléte a közép- és hosszú távú vízbázisvédelem szempontjából ugyanakkor figyelmeztető jel a szakemberek számára.

2020-ban nagy médiavisszhangot váltott ki az a CSFK által vezetett kutatás, illetve az ennek nyomán született publikáció, amely összesen 32 gyógyszermaradvány jelenlétét mutatta ki a Duna menti parti szűrésű vízbázisok kezeletlen, nyers vizében. Bár a koncentrációk alacsonyak voltak, joggal merült fel a kérdés: vajon mindez hatással lehet-e az emberi egészségre az ivóvíz elfogyasztása révén. Ennek megválaszolására a CSFK, az Ökológiai Kutatóközpont, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, az Aquaprofit Zrt. és az UTB Envirotec Zrt. szakembereit a tagjai között tudó konzorcium 21 különböző vízcsapból összesen 108 csapvízmintát gyűjtött, majd vetett alá részletes analitikai vizsgálatnak.

A kutatók összesen 102 hatóanyagot kerestek a csapvízben, ezek közül 19 jelenlétét mutatták ki, de jellemzően szórványosan, és elképesztően alacsony koncentrációban. A leggyakrabban – a minták 54%-ában – kimutatott hatóanyag a főként az epilepszia és a depresszió kezelésére szolgáló karbamazepin volt, amelynek átlagos koncentrációja 8,86 nanogramm/liter volt a teljes mintakörben. Ez rendkívül elhanyagolható mennyiség: egy embernek 80 éven át napi két liter vizet kellene meginnia ahhoz, hogy összesen kb. 0,5 mg karbamazepint vigyen be a szervezetébe (összehasonlításképpen: ennek a gyógyszernek a napi terápiás dózisa 800 mg). Viszonylag gyakrabban jelent meg még a csapvízben az antidepresszáns lamotrigin, illetve a fájdalomcsillapítók közé tartozó lidokain és tramadol, de ezek az anyagok már csak minden harmadik-negyedik csapvízmintában fordultak elő.

  1. táblázat. Gyógyszermaradványok a csapvízben
Hatóanyagkör Hatóanyagnév Gyakoriság (n=108) Meghatározási határérték (LOQ) MIN MAX Átlag Szórás
  Találatok száma %   ngL-1
alkaloidák caffeine 11 10,2 10,0 11,38 38,41 2,12 7,65
antidepresszánsok bupropion 8 7,4 0,5 0,59 2,58 0,07 0,67
citalopram 2 1,9 0,1 0,24 0,59 0,01 n.a.
tiapride 1 0,9 0,1 0,54 0,54 0,01 n.a
antiepileptikumok carbamazepine 58 53,7 0,1 0,15 77,16 8,86 18,96
lamotrigine 31 28,7 5,0 5,73 145,25 12,25 35,38
nyugtatók, szorongásoldók cinolazepam 28 25,9 0,1 0,10 3,88 0,14 n.a.
oxazepam 5 4,6 0,1 0,17 1,00 0,02 0,34
nordiazepam 1 0,9 0,1 0,10 0,10 0,00 n.a.
diazepam 1 0,9 0,1 0,18 0,18 0,00 n.a.
temazepam 1 0,9 0,1 0,17 0,17 0,00 n.a.
szívgyógyszerek verapamil 3 2,8 0,1 0,25 1,96 0,03 0,92
perindopril 2 1,9 0,1 0,14 0,28 0,00 n.a.
losartan 5 4,6 0,1 0,15 0,81 0,02 0,28
metabolitok benzoylecgonine 37 34,3 0,1 0,10 9,32 0,20 1,51
helyi érzéstelenítők lidocaine 30 27,8 0,1 0,10 1,44 0,10 0,35
nem-szteroid gyulladáscsökkentő diclofenac 1 0,9 0,1 4,20 4,20 0,04 n.a.
opioidok, fájdalomcsillapítók embutramide 1 0,9 0,1 0,10 0,10 0,00 n.a.
tramadol 31 28,7 0,1 0,11 2,60 0,23 0,67

Forrás: Kondor, A.C. et al. 2021. Occurrence and health risk assessment of pharmaceutically active compounds in riverbank filtrated drinking water. Journal of Water Process Engineering 41. 102039. https://doi.org/10.1016/j.jwpe.2021.102039

A kutatók nemzetközi elemzési standardok segítségével vizsgálták a kimutatott hatóanyagok humánegészségügyi kockázatait, de a gyógyszermaradványok még szinergikus hatás esetén sem jelentenek semmiféle kockázatot. A vizsgálat egyik legnagyobb érdekessége emellett az volt, hogy a gyakoribb, perzisztens anyagok koncentrációja általában csak a töredéke a parti szűrésű nyersvízben mért koncentrációknak, pedig a fővárosban és a várostérségben elfogyasztott parti szűrésű víz nagyobb részben mindössze fertőtlenítő klórozáson esik át, ami nincs hatással ezekre a gyógyszermolekulákra. A kutatók azt találták továbbá, hogy a gyógyszer-koncentrációk csökkenése függ a kúttól való távolságtól. Ennek a kézenfekvő magyarázata az lehet, hogy az ivóvíz a nagy vízműtelepektől távolodva különféle típusú, anyagú és állapotú vízvezetékeken halad keresztül a megtett út során, és az egyes vízvezetékszakaszokra jellemző különböző mikrobiológiai és ásványi közeg együttesen okozhatja a gyógyszermaradványok koncentrációjának a csökkenését.

A kutatás vezetője, dr. Kondor Attila Csaba jelezte: a mért gyógyszermaradvány-koncentrációkat és a jelentéktelen kockázatokat látva akár legyinthetnénk is, csakhogy a természetes vizeinket érő szennyezés egyre jelentősebb, és nagy kérdés, hogy mikor válik olyan szintűvé, ami már hatással lehet a teljes élelmiszerláncra, így akár az ivóvíz minőségére is. Könnyű belátni, hogy mivel a földi vízkészlet nagysága állandó, ezért a folyamatos szennyezés következtében a perzisztens – nem, vagy nehezen lebomló – mikroszennyezők koncentrációja is növekedni fog. Ráadásul ma még nem ismert, hogy a sokféle gyógyszermaradvány, valamint más toxikus, szerves és szervetlen vegyület egyidejű jelenléte hogyan hat egymásra, és ez miként érinti a természeti környezetünket, az élővilágot, továbbá végső soron az emberiséget.

A kockázatok csökkentése érdekében a CSFK által elindított CLEAREADY projekt keretében a kutatók olyan új technológián dolgoznak, amely a korábbiaknál költséghatékonyabb módon képes a gyógyszerhatóanyagok eltávolítására, még nagyobb mennyiségű szennyezett víz esetén is, így csökkentve az ivóvízbázisok terhelését.

Forrás: Kondor, A.C. et al. 2021. Occurrence and health risk assessment of pharmaceutically active compounds in riverbank filtrated drinking water. Journal of Water Process Engineering 41. 102039. https://doi.org/10.1016/j.jwpe.2021.102039