Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) támogatásával indított Királyok – Szentek – Monostorok kutatási program keretében, részletes geofizikai felmérést követően 2022 áprilisában megkezdődtek a Szent István alapította bakonybéli bencés monostor tervásatási munkálatai. A projekt az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) szervezésében valósul meg, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet középkorral foglalkozó régésze, Nagy Szabolcs Balázs vezetésével. A terepmunkában tapasztalt technikusok, egyetemi hallgatók és a Laczkó Dezső Múzeum önkéntesei is részt vesznek. A bakonybéli monostor szerzetesi közössége által is támogatott ásatás első, a monostor kertjében zajló fázisa a tervek szerint 2022. május végéig tart.
A régészek a 18. században épült rendház déli udvarán nyitottak szelvényeket, ahol az új- és modern kori csatornák, közművek és tereprendezések rengetegéből már szépen kibontakoztak a nagy múltú monostor maradványai.
A török hódoltság ideje után visszatérő szerzetesek kezdetben sikertelenül keresték a középkori romokat az erdő által visszahódított területen, és csak 1695-től lehetett megkezdeni a romok közvetlen környezetének kitisztítását. Ebből az időszakból származhatnak az ásatás során előkerült legkorábbi, de már a hódoltság utáni éremleletek is. Szintén az újjászerveződő bencés közösség korai emlékei közé sorolható az a habarcskeverő láda, melynek falenyomatos maradványai viszonylag ép állapotban kerültek elő.
A szelvényekben az újkori rétegek alatt feltárt középkori falakból egy meglehetősen összetett kép rajzolódik ki. Ezek – méreteiknél fogva – nagyrészt emeletes épületek maradványai lehetnek, az előkerült fehér vakolatdarabkák, illetve egy kőből faragott ablakkeret töredékei lakó- vagy gazdasági épületekre utalhatnak. Az épületrészletek eredeti szerepét a kutatás jelenlegi fázisában még nem lehet véglegesen meghatározni, ugyanakkor a középkori templom valószínűleg északabbra, a mai épületegyüttes alatt állhatott.
Az is bizonyossá vált, hogy az eltérő kialakítású, részben egymást is metsző falmaradványok legalább négy különböző építési periódust vagy fázist mutatnak, ami egyértelműen igazolja, hogy a területet már a török hódoltság előtt intenzíven használták. A középkori szerzetesek tárgyi hagyatékaként különböző edénytöredékek és egyéb kisleletek mellett egy gótikus minusculával díszített, 15–16. századi könyvcsatot is találtak. A középkort megelőző megtelepedés emlékei közé sorolható többek között néhány őskori és egyéb korból származó edénytöredék, egy római érem és egy késő avar kisszíjvég.
Az ELKH pénzügyi támogatásával megvalósuló programnak három pillére van, ezek közül kettő Bakonybélhez kötődik. A monostor középkori építéstörténetének kutatása mellett május közepétől megkezdődött a Bakonybél–Szentkút lelőhely – az úgynevezett Borostyánkő – remetebarlangjának feltárása is. A lelőhelyen korábban egy kápolna állhatott, amelyet a feltételezetten Szent Gellért által is lakott remetelak helyén emeltek.
A projekt harmadik részeként folytatják a Tihanyi Bencés Apátság területén tavaly megkezdett kutatást. Szovák Kornél, a BTK Moravcsik Gyula Intézet igazgatójának vezetésével és Mende Balázs Gusztáv, a BTK Archeogenomikai Intézet igazgatóhelyettese, tudományos főmunkatársa koordinálásával sor kerül a tihanyi barátlakások területének régészeti terepbejárására és geofizikai kutatására, továbbá megtörténik a teljes Tihanyi-félsziget felmérése LIDAR-technológiával.