Dombóvár város határában, a Kapos déli partján találhatók a Dombai család egykori rezidenciájának a maradványai, ahol a város önkormányzatának a felkérésére Berta Adrián, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Régészeti Intézetének tudományos segédmunkatársa vezetésével idén is folytatódik a szisztematikus régészeti kutatás. A július 12-én megkezdett terepi munkálatok előreláthatóan augusztus közepéig tartanak.

A vár alaprajzát és főbb építési periódusait az előző évek ásatási munkálatai során már sikerült nagy vonalakban rekonstruálni, eszerint a Kapos menti erősség a 14. század legvégén vagy a 15. század elején épült. Ez a korai építmény egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, körülbelül 44×24 méter kiterjedésű épület volt, az északi és a déli oldalán egy-egy épületszárnnyal, feltehetően nyugatra néző kapuval, körülötte pedig kettős fapalánkkal és több méter széles várárokkal.

Fotó: Berta Adrián/BTK Régészeti Intézet

Az első nagyobb átépítésre a Zsigmond-kor végén kerülhetett sor, amikor az eredeti kapubejárót kiszélesítették, és egy nagy méretű kaputornyot emeltek a helyén, továbbá a vár déli oldalán álló palotaszárny szélességét majdnem a kétszeresére növelték. Ez utóbbit kívülről támpillérekkel is megerősítették, az egyik ilyen pillér még napjainkban is teljes magasságában áll a lelőhely délkeleti sarkán. Feltehetően ekkor húzták fel az északi szárny udvari homlokzati fala előtt álló két belső tornyot is. A harmadik szakaszban a déli épületszárny keleti falára építettek egy pilléreken nyugvó erkélyt, amelynek a nyomai a korábban említett pilléren még ma is megfigyelhetők. Végezetül egy reneszánsz átépítés során – feltehetően az 1520-as években – egy külső falgyűrűvel kerítették körül a várat, amelynek során a kaputornyot is kibővítették és megerősítették.

Az eddigi feltárások során előkerült faragott kövek és a rendelkezésre álló írott források alapján a vár építészeti részleteit jelentős reneszánsz díszítőelemekkel is gazdagon ellátták. A Dombai család vára a 16. század elejére egy körülbelül 50×32 méter alapterületű erősség lett, amely a szükséges védelmi funkciók mellett a család birtokközpontjának és lakhelyének a szerepét is betöltötte. A török hadak a 16. század negyvenes éveiben foglalták el a várat, így az egykori főúri rezidenciából török végvár lett, amelyben kis létszámú, alapvetően délszláv várkatonaság állomásozott. A korszakból fennmaradtak írott adatok bizonyos – elsősorban védelmi célú – építkezésekről, amelyek közül egy sánc részletét az előző év folyamán sikerült is megtalálni. A török kiűzése után az Esterházyak birtokába került, azonban néhány év elteltével, 1702-ben a bécsi Udvari Haditanács leromboltatta.

Fotó: Berta Adrián/BTK Régészeti Intézet

A középkori erősség teljes területe, az azt körülvevő várárokkal és sánccal együtt megközelítőleg 3500 négyzetmétert tett ki. A lelőhelyen eddig hat kutatóárok, három szonda és tizenöt szelvény megnyitására került sor, elsősorban azokon a pontokon, ahol várható volt, hogy a vár alaprajzi elrendezésére és az egyes építési periódusok keltezésére vonatkozó adatok kerülhetnek elő.  Emellett elkezdődött a déli épületszárny keleti oldalának a szisztematikus feltárása is. Ezek összesen 800 négyzetmétert tettek ki, azonban a megnyitott felületeken a feltárási folyamat még különböző szakaszokban tart.

Az idei évi tervek között az északi épületszárny és az úgynevezett nyugati belső torony, valamint a déli épületszárny korábbi években megkezdett részleges feltárásának a befejezése, továbbá a keleti várfal középső szakaszának a teljes kibontása szerepel. Ezeken kívül az előző év folyamán felfedezett, előzetesen a török hódoltság korára keltezett sánc feltárásának a folytatása is az idei feladatok egyike. A feltáráson szegedi és pécsi régész hallgatók, dombóvári diákok, valamint az ország minden tájáról érkező régész kollégák és önkéntesesek vesznek részt.