Kétnyelvű kiadásban látott napvilágot a 17. századi magyar történetírás egyik fontos darabja, a tudós koronaőr, Révay Péter (1568–1622) De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem című munkája. A kétkötetes kiadványt az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Történettudományi Intézetében működő, Pálffy Géza vezette „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport munkatársai készítették Tóth Gergely tudományos főmunkatárs irányításával. Az első kötetben szereplő címnegyed, tartalomjegyzék és előszó itt tekinthető meg.
Révay Péterről viszonylag kevesen tudják, hogy nem elégedett meg az 1613-ban kiadott híres koronatörténetével, hanem hét évvel később, 1620-ban egy országtörténet megírásába kezdett. Így született meg A Magyar Királyság birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század (De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem), amely a szerző halála után, 1659-ben unokájának, Nádasdy Ferenc országbírónak köszönhetően nyomtatásban is megjelent. Révay munkája különösen saját korára nézve értékes forrás, hiszen sok új részletet tár fel a tizenöt éves háborúról (1591–1606), a Bocskai-felkelésről (1604–1606), II. Mátyás hatalomra jutásáról, az 1608. évi pozsonyi országgyűlésről, illetve az 1613. évi királyné- és az 1618. évi királykoronázásról.
A mű emellett szemlélete miatt is kiemelt jelentőséggel bír. Révay, a művelt evangélikus főrend lépten-nyomon hangoztatja benne saját politikai táborának, a világi (protestáns) elitnek a kiváltságait, illetve elvárásait a Habsburg-uralkodók felé, mégpedig úgy, hogy a korabeli politikai irodalom eszköztárát felhasználva – vagyis aforizmákon, exemplumokon, intelmeken keresztül – fejti ki nézeteit.
Révay Péter országtörténete azért is fontos, mert a műben elsőként adott hírt a Szent Koronán látható görög uralkodóképekről, s erre alapozva azzal az új elmélettel állt elő a nemzeti ereklye eredetével kapcsolatban, miszerint Nagy Konstantin császár készíttette azt.
A most megjelent kiadás tartalmazza egyrészt Révay latin nyelvű művének kritikai kiadását, illetve azzal párhuzamosan a magyar fordítását is. A készítők mindkét szöveget bőséges jegyzetapparátussal látták el. A kiadványt Tóth Gergely, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerkesztette. Az ő munkája a kötet közel százoldalas bevezető tanulmánya, valamint a magyar fordításhoz írt jegyzetek is. A szöveg gondozását és magyarra fordítását ugyancsak Tóth Gergely, illetve munkatársai, Benei Bernadett, Jarmalov Rezső és Sánta Sára végezték el.
A kiadvány első kötetében a bevezető tanulmányok, a bibliográfia és a Révay beosztása szerinti 1–5. század (vagyis a 11–15. század) története kapott helyet. A második kötetben a 6–7. (16–17.) század históriája, valamint a függelék és a mutatók találhatók. A közreadók bíznak abban, hogy megírása után 400 évvel Révay nagy országtörténete sok érdeklődő olvasóra talál, és az új kutatásokat is ösztönzi majd.