Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak vizsgálata bebizonyította, hogy az élőhelyek helyreállítása a helyszín valamennyi lakójára hatással van, nem csak a megcélzott közösségekre. A járulékos hatás lehet pozitív is, nem csak negatív, ezért fontos már a tervezéskor ezt a szempontot is figyelembe venni. A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitációja például nemcsak a madarak életkörülményein javított, de lényegesen megváltoztatta a nagyobb vízi gerinctelenek életét is, így rendkívül sikeresnek mondható ez a hazai szikesek természeti értékének megóvását célzó projekt.

A szikeseket Magyarország legfontosabb élőhelyei között tartjuk számon, mivel itt található elterjedésük nyugati határa, és még ma is nagy területeket foglalnak el hazánkban. Állapotuk a múlt század első felében nagyon leromlott, és azóta sem sikerült az eredeti körülményeket visszaállítani.

„A szikesek jelentőségét különleges élőviláguk adja, amely erősen hozzájárul a helyi biodiverzitáshoz. Olyan sótűrő állat- és növényfajok élnek a szikesekben, amelyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő – mondja Boda Pál, az ÖK Duna-kutató Intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője. – A szikes tavak Európában nagyon ritkák: Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka. Ezért történtek törekvések az elmúlt húsz évben a degradált szikesek rehabilitációjára, és az eredeti állapotukat helyreállítására.”

Eddig négy-öt helyszínen került sor szikesrehabilitáló programokra. Ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott, egy Life+ projekt részeként. E rehabilitáció különlegességét az adja, hogy az ökológusok már a tervezés fázisában bekapcsolódhattak a munkába, hogy végigkövessék, hogy a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes kevésbé szembetűnő életközösségeire nézve. A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt.

Az elöntött balmazújvároi Nagy-szik az élőhely-rehabilitáció után(légifelvétel)

Az elöntött balmazújvárosi Nagy-szik az élőhely-rehabilitáció után (légifelvétel)

A szikes elárasztása miatt mederátalakításon átesett vízfolyás egy jellegzetes szakasza

A nagy testű vonuló madaraknak nagy szükségük van a szikesekre, hiszen itt tudnak pihenni, táplálkozni és szaporodni. Megfelelő vízellátás esetén itt tavasszal és ősszel is biztosított az ehhez szükséges nagy kiterjedésű vízfelület. E beavatkozás azonban alapjaiban változtatja meg egy másik közösség, a vízi makrogerinctelenek – tehát a szabad szemmel látható gerinctelenek – életfeltételeit is. Ebben a vonatkozásban a kutatók azt vizsgálták meg, hogy ezek az élőlények miként reagálnak az átalakításokra.

Az átalakítás az első világháború előtti állapotok visszaállítását célozta meg. A két világháború közötti időszakban ugyanis csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépését e csatornák betemetése jelentette, annak érdekében, hogy megszüntessék a csapadékvíz kontrollálatlanul gyors elfolyásának a lehetőségét. Ezzel párhuzamosan a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időről időre vízzel lehet elönteni a területet, biztosítva ezzel a megfelelő vízháztartást. Hasonlóan fontos lépés volt a projekt során a hagyományos legeltetés visszaállítása, hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) igen jelentős szerepet játszottak korábban az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik vagy másik növényfajt túlszaporodni.

 

Az élőhely-rehabilitáció területe és a beavatkozások sematikus ábrája. Piros színnel az egyedi terhelések, kék színnel a többszörös terhelések vannak jelölve.

A vízellátás forrásaként használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket viszont többféle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt. Az ökológusok itt azt követték nyomon, hogy e kis állatkák (vízi bogarak, szitakötőlárvák, csigák, piócák, kérészek) hogyan viselték a stresszt.

„Az élőhely-rehabilitáció következtében a balmazújvárosi szikes jelenleg nagyon jó állapotban van, a beavatkozás sikeres volt. A vizsgálatunkból kiderült továbbá, hogy a makrogerinctelenek közösségeinek szerkezete is jelentősen átalakult, például új fajok is megjelentek – folytatja Boda Pál. – Összességében azonban a vízfolyás ökológiai funkciója (vagyis az ott élő életközösség állapota) nem romlott jelentősen, sőt néhány éven belül visszaállt eredeti állapotába. Az eredményeink mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy az élőhely-rehabilitáció során nem csak az élőlények adott célcsoportjára kell figyelni, hiszen a beavatkozás más közösségek életfeltételeit is megváltoztatja.”

A Life+ projektek esetében folyamatosan nyomon követik a kutatók, hogy a megcélzott élőlénycsoportok sorsa hogyan alakul a beavatkozás után. Így pontos – és rendkívül szívderítő – adataink vannak arról, hogy a madárfauna és a szikesek flóráját meghatározó növényfajok hogyan boldogultak a Nagy-szik területén a helyreállítás óta. Ebből Boda Pál szerint egyértelmű, hogy a rehabilitáció kiválóan sikerült, azóta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan szép mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell. – „A beavatkozás tökéletes eredménnyel járt, és visszaadta a korábban degradált szikes valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak” – tette hozzá.

eredmények

Az eredmények grafikus bemutatása:  az egyedszámokban(a-b), a fajszámokban (c-d) és a jellegekben (e-h) bekövetkező változások. Piros színnel az egyedi terhelések, kék színnel a többszörös terhelések esetén bekövetkező változások vannak jelölve.

Mintavétel közbeni pillanatkép

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak tanulmánya a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.